Napi meditáció - Köztes állapot - Augusztus 2. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

Néha ahhoz, hogy a mostani helyünkről eljussunk oda, ahol lenni szeretnénk, át kell, hogy éljük a kettő közötti állapotot.

A gyógyulási folyamat egyik legnehezebb része, hogy amikor elengedjük a megszokott régit, amit már nem akarunk, hajlandók legyünk egy ideig üres kézzel állni, s várni, hogy Isten megtöltse.

Ez vonatkozhat érzelmekre is. Tele voltunk haraggal, és sértődöttséggel. Ezek az érzelmek bizonyos értelemben jó ismerőseinkké váltak. Amikor végre szembesülünk velük, és elengedjük őket, egy ideig üresnek érezhetjük magunkat. Köztes állapotban vagyunk a fájdalom és a higgadt elfogadás öröme között.

Ez a köztes állapot vonatkozhat kapcsolatokra is. Az újra való felkészülés első állomása, hogy elengedjük a régit. Ez ijesztő is lehet. Egy ideig üresnek és elesettnek érezhetjük magunkat. Egyedül vagyunk, miközben azon tűnődünk, rosszul tettük-e, hogy elengedtük a jól ismert verebet a túzokért, amelyről esetleg csak hisszük, hogy ott bujkál a bozótban.

 Életünk és gyógyulásunk sok területén átélhetünk ilyen köztes állapotot: munkánkban, hivatásunkban, otthon, céljainkkal kapcsolatban. De magatartásunkban is előfordulhat, amikor már elengedtük a régit, és még nem tudjuk mivel helyettesíteni. Ez vonatkozhat olyan viselkedésmódokra is, mint az irányítás, és a túlzott gondoskodás, amelyek eddigi életünkben megvédtek minket, és jó szolgálatot tettek.

Ilyen köztes állapotban sokféle érzés kavaroghat bennünk: a gyász utolsó hullámai amiatt, amit elengedtünk, vagy elvesztettünk, idegesség, félelem, baljós előérzetek a jövővel kapcsolatban. Ezek a köztes állapot természetes emóciói. Fogadd el őket! Érezd át őket. Bocsásd el őket.

Ez az állapot nem igazán szórakoztató, de fontos. Nem fog örökké tartani. Úgy érezhetjük, hogy egy helyben toporgunk, pedig nem. Köztes állapotban vagyunk. Nem ez a végállomás. A köztes állapotban is haladunk.

Ma ideális helynek fogadom el azt, ahol most vagyok. Ha köztes állapotban vagyok, igyekszek hinni benne, hogy ez sem cél nélkül való, hogy továbbmozdít valami jó felé.

A régi életemben a köztes állapotot nem ismertem fel, folyton hajtottam előre az időt, sürgettem volna, hogy mihamarabb megszabadulhassak a számomra kellemetlen érzésektől, helyzetektől, emberek társaságától.
A 12 Lépéses Programban eltöltött évek alatt úgy tapasztaltam, hogy tanácsos nekem óvatosnak lenni a köztes állapotokban, ugyanis olyankor azt a bizonyos ürességet kényszerem van be és megtölteni valamivel. Ahogy Kati említi az utolsó magyarországi AA gyűlésén, "figyelnem kell, mert ha kétszer, háromszor próbálok valamit rákattanhatok". Ez az üresség állapotában hatványozottan veszélyes nekem. Töltögettem félelemmel, pasziánsszal, kötögetéssel, olvasással, sütögetéssel és evéssel...  Bármihez is nyúlok, ha nem figyelek, ha nem vagyok óvatos, nagyon hamar átlendülhet függőségbe. Istenem, hát ilyen a természetem, erre vagyok érzékeny. Hála a 12 Lépéses Programnak, hogy a segítségével felismerem és hamar változtatni tudok a hozzá állásomon.
Még azt is tapasztaltam, ahogy a meditáció is említi, bizonyos köztes állapotokban erősebben félek, szorongok, egészen addig, amíg a lelkem be nem lakja az új helyzetet, el nem fogadja a változást és el nem hiszem azt, hogy a változással akár még jó is történhet az életemben.