A Nyolcadik Lépés szívbéli, gyógyító változásról szól.
Ez a hozzáállás a gyógyulás valóságos láncreakcióját indíthatja el magunkban és másokkal való kapcsolatainkban. Azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk búcsút mondani keményszívűségünknek, mert ez a legfőbb gátja annak, hogy szeretetet adhassunk és elfogadhassunk.
A nyolcadik Lépésben listát készítünk mindazokról, akiket megbántottunk, és hagyjuk, hogy megtapasztaljuk a gyógyító változást hozzáállásunkban. Ez a szeretet hozzáállása.
Nem az történik, hogy össze-vissza rohangálunk, s közben azt kiabáljuk: Bocsánatot kérek! Elkészítjük a listánkat, de nem azért, hogy bűntudatot gerjesszünk magunkban, hanem hogy megkönnyítsük a gyógyulást. A tulajdonképpeni jóvátétel, illetve még azelőtt, hogy megfontolnánk ennek legmegfelelőbb formáját, az, hogy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Itt kezdődik a gyógyulás: mibennünk.
Ez megváltoztathatja a dolgok dinamikáját. Elindíthatja a folyamatot, még mielőtt kinyitnánk a szánkat, hogy bocsánatot kérjünk. Megnyitja az ajtót a szeretet és gyógyulás előtt. Képessé tesz arra, hogy elengedjük negatív érzéseinket, és ajtót nyit a pozitív érzések és energiák előtt.
Ez az energia belőlünk sugárzik kifelé.
Hányszor kívántuk, hogy amikor megbántottak, az a másik vegye észre fájdalmunkat, és annyit mondjon: Bocsánatot kérek? Hányszor kívántuk, hogy vegyen észre és fordítsa felénk a szeretet energiáját? Hányszor vágytunk arra, hogy változzon meg a szíve, legyen hajlandó a békülésre? Sokszor.
Nem titok, hogy mások is így vannak ezzel. A gyógyítás energiája belőlünk fakad. A bocsánatkérés hajlandósága lehet, hogy javára lesz a másiknak, lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy ő az, aki nem hajlandó elásni a csatabárdot.
De mi meggyógyulunk. Képesek leszünk szeretni.
Ma arra törekszem, hogy ha azt észlelem, hogy a szívem megkeményedett, hogy folyton védekezem, hogy bűntudatom van vagy elönt a keserűség, megpróbálok változtatni rajta. Elengedem ezeket a negatív érzéseket, s a szeretet gyógyító energiájával helyettesítem őket.
Nem nagyon tudok mást írni ehhez a meditációhoz, csak ugyanazt mint az előzőhöz és nem akarnám ismételni magam. Szerintem ez a meditáció és az előző egy és ugyanaz csak kettő napra lebontva.
Megjegyzés küldése