A dolgok halogatása – amikor nem lépünk, holott itt az ideje – önpusztító viselkedés. Idegességet, bűntudatot, disszonanciát idéz elő, közben folyton nyaggat minket az a tudat, hogy meg kellene tennünk, amiről tudjuk, hogy eljött az ideje.
Nem minden esetben halogatásról van szó, ha későbbre teszünk valamit. Néha ugyanolyan önpusztító lehet, ha valamit idejekorán akarunk megtenni, mint ha túl sokáig várunk vele.
Megtanulhatjuk megkülönböztetni a kettőt. Figyelj magadra! Figyelj az univerzumra! Mi az, amire megérett az idő, s úgy érzed, valami ösztökél belül, hogy megtegyed?
Van valami az életedben, ami elöl kitérsz, mert nem akarsz szembenézni vele?
A harag, a félelem vagy a tehetetlenség is motiválhat a halogatásra. Más esetekben egyszerűen szokásunkká vált.
Bízz magadban, Felsőbb Erődben, és az univerzumban, és figyelj a szavukra! Figyeld a jelzéseket. Ha itt az ideje, hogy megtégy valamit, tedd is meg. Ha még nincs itt az ideje, várj, míg eljön.
Istenem, segíts, hogy megtanuljak kellő időben cselekedni, és összhangba kerülni életemmel. Segíts ráhangolódnom az általad sugallt időzítésre és rendre.
A halogatásra a félelem késztet. Akkor halogatok általában, amikor félek megtenni dolgokat.
Időszakos halogató vagyok.
Amikor elkezdtem a 12 Lépéses Programban a felépülésemet, az előttem járók azt tanították nekem, ne halogass, mert amikor ittál, nagy halogató voltál, ha most is úgy élsz, mint a függőséged idején, könnyen visszaesés lehet a vége. Szabályosan féltem halogatni és elhalasztani a dolgaimat. Amikor valami elintézendő volt vagy éppen csak este pár tányér a mosogatóban, sokszor legszívesebben áttettem volna másnapra, viszont eszembe jutott az intelem és kényszerítettem magam arra, hogy megcsináljam.
Aztán volt egy olyan időszak az életemben, amikor tényleg halogattam - ez egy félelemmel teli időszak volt - és nem elhalasztottam a dolgaimat. Azzal ütöttem el a cselekvést, most nincsen kedvem megcsinálni. Azóta nagyon vigyázok erre a mondatra, mert tudom, hogy kibúvót jelent és könnyen rászokom.
Úgy érzem, mostanában mintha a középúton járnék. Megcsinálom az az napra eltervezett feladataimat és amikor néha egyet, egyet mégis elhalasztok, nincsen bűntudat miatta bennem, mert megtapasztaltam a különbséget. Akkor érzek bűntudatot, amikor halogatok és a félelem erre minden egyes esetben figyelmeztet.
Időszakos halogató vagyok.
Amikor elkezdtem a 12 Lépéses Programban a felépülésemet, az előttem járók azt tanították nekem, ne halogass, mert amikor ittál, nagy halogató voltál, ha most is úgy élsz, mint a függőséged idején, könnyen visszaesés lehet a vége. Szabályosan féltem halogatni és elhalasztani a dolgaimat. Amikor valami elintézendő volt vagy éppen csak este pár tányér a mosogatóban, sokszor legszívesebben áttettem volna másnapra, viszont eszembe jutott az intelem és kényszerítettem magam arra, hogy megcsináljam.
Aztán volt egy olyan időszak az életemben, amikor tényleg halogattam - ez egy félelemmel teli időszak volt - és nem elhalasztottam a dolgaimat. Azzal ütöttem el a cselekvést, most nincsen kedvem megcsinálni. Azóta nagyon vigyázok erre a mondatra, mert tudom, hogy kibúvót jelent és könnyen rászokom.
Úgy érzem, mostanában mintha a középúton járnék. Megcsinálom az az napra eltervezett feladataimat és amikor néha egyet, egyet mégis elhalasztok, nincsen bűntudat miatta bennem, mert megtapasztaltam a különbséget. Akkor érzek bűntudatot, amikor halogatok és a félelem erre minden egyes esetben figyelmeztet.
Megjegyzés küldése