„Ha csak lehet, közvetlenül az illetőtől kérjünk bocsánatot, kivéve, ha ezzel őt vagy másokat megsértenénk.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Kilencedik lépése)
Amikor bocsánatot kérünk valakitől, tisztáznunk kell, miért tesszük. Bocsánatkérésünkkel valójában felelősséget vállalunk viselkedésünkért. Úgy kell tennünk, hogy nem legyen számunkra megalázó vagy önpusztító.
Néha valami konkrét dologért kell bocsánatot kérnünk.
Máskor viszont bocsánatkérés helyett inkább az illetővel szembeni viselkedésünkön kell változtatnunk.
Előfordul, hogy csak rontunk a dolgon, ha emlékeztetünk tettünkre, és bocsánatot kérünk érte.
A bocsánatkéréshez és tévedéseink jóvátételéhez bíznunk kell a jó időzítésben, intuíciónkban és az útmutatásban, melyet e folyamathoz kapunk. Ha már készen állunk rá, elengedhetjük magunkat, és a csorbát békésen, következetesen, harmóniát teremtve köszörülhetjük ki. Ha semmit nem érzünk helyesnek, ha úgy érezzük, amit tenni készülünk, csak válságot okoz, illetve valamit tönkretesz, bízzunk ebben az érzésünkben.
Hozzáállásunk, őszinteségünk, nyitottságunk és hajlandóságunk az, ami számít most. Kapcsolatainkat békésen és harmóniában tisztázhatjuk.
Ma nyitott leszek arra, hogy ha erre van szükség, jóvátegyem, amit másokkal szemben elkövettem. Ha a jóvátétel során nem látom világosan, mit kell tennem, várok az isteni útmutatásra. Istenem, segíts elengednem félelmemet attól, hogy odaálljak mások elé, és vállaljam a felelősséget a viselkedésemért. Segíts, hogy tudjam, ezzel nem csökkentem, hanem növelem önbecsülésemet.
A régi gondolkodásomban a dac és az ego nem engedte meg, hogy bárkitől, bármiért bocsánatot kérjek.
A 12 Lépéses Program tanított és tanít a mai napon is arra, amikor valamilyen, számomra helytelen tetteimért vagy szavaimért bocsánatot kérjek attól, aki ellen elkövettem.
Emlékszem sokat gondolkoztam azon, hogy anyósomtól hogyan kérhetnék bocsánatot, azért, mert többször megbántottam és nem azzal amit mondtam, hanem azzal, ahogy mondtam neki a dolgokat. Az előttem járók megnyugtattak afelől, amikor készen leszek rá, lesz alkalmam megkövetni őt, ne erőltessem és ne csináljak emiatt magamnak felesleges bűntudatot. Engedjem el a dolgot, bízzak a megérzéseimben és figyeljek, mert Isten meg fogja nekem mutatni a helyes időpontot és helyzetet. Így is lett. Álmomban sem gondoltam arra, hogy egyszer majd anyák napján fogok tőle bocsánatot kérni, akkor, miután felköszöntöttük és átadtuk neki a virágainkat. Az előszobájában álltunk a családommal, már menetre készen és akkor jött egy olyan lehetőség, amit észrevettem és meg is ragadtam. Az ex férjem unokahúga jött át és mérgesen mesélte, hogy a szomszédban lakó vő, milyen tiszteletlen hangon beszélt az anyósával. Anyósom felé fordultam és azt mondtam neki, hogy emlékszem több esetre, amikor én is tiszteletlenül beszéltem vele és kértem, bocsásson meg érte, ne haragudjon rám.
Nagyon zavarba jött, láttam rajta, lázasan kutatott a fejében emlékek után és egy kis idő elteltével csodálkozva mondta nekem, kislányom, te nem bántottál meg, sosem beszéltél csúnyán velem.
Micsoda lelki tehertől szabadultam meg. Engem nem az nyugtatott meg, amit anyósom mondott a bocsánatkérésemre, hanem maga a tény, hogy meg tudtam tenni. Képes voltam alázatot gyakorolni és beismerni a hibámat.
Amikor komolyabbra fordult a kapcsolatunk a volt barátommal és egyszer valamiért feljött a gyerekekhez az ex férjem, tőle is bocsánatot kértem. Elmondtam, tudom, nagy fájdalmat okoztam neki és azt is, hogy nagyon sajnálom. Tisztában voltam azzal, hogy nem tehettem arról, hogy bele szerelemesedtem egy másik férfiba és azzal is, hogy ez nem történik meg, ha az ex férjem meghallja a szavam és figyel rám... de ez már egy másik meditáció témája lesz.
A 12 Lépéses Program tanított és tanít a mai napon is arra, amikor valamilyen, számomra helytelen tetteimért vagy szavaimért bocsánatot kérjek attól, aki ellen elkövettem.
Emlékszem sokat gondolkoztam azon, hogy anyósomtól hogyan kérhetnék bocsánatot, azért, mert többször megbántottam és nem azzal amit mondtam, hanem azzal, ahogy mondtam neki a dolgokat. Az előttem járók megnyugtattak afelől, amikor készen leszek rá, lesz alkalmam megkövetni őt, ne erőltessem és ne csináljak emiatt magamnak felesleges bűntudatot. Engedjem el a dolgot, bízzak a megérzéseimben és figyeljek, mert Isten meg fogja nekem mutatni a helyes időpontot és helyzetet. Így is lett. Álmomban sem gondoltam arra, hogy egyszer majd anyák napján fogok tőle bocsánatot kérni, akkor, miután felköszöntöttük és átadtuk neki a virágainkat. Az előszobájában álltunk a családommal, már menetre készen és akkor jött egy olyan lehetőség, amit észrevettem és meg is ragadtam. Az ex férjem unokahúga jött át és mérgesen mesélte, hogy a szomszédban lakó vő, milyen tiszteletlen hangon beszélt az anyósával. Anyósom felé fordultam és azt mondtam neki, hogy emlékszem több esetre, amikor én is tiszteletlenül beszéltem vele és kértem, bocsásson meg érte, ne haragudjon rám.
Nagyon zavarba jött, láttam rajta, lázasan kutatott a fejében emlékek után és egy kis idő elteltével csodálkozva mondta nekem, kislányom, te nem bántottál meg, sosem beszéltél csúnyán velem.
Micsoda lelki tehertől szabadultam meg. Engem nem az nyugtatott meg, amit anyósom mondott a bocsánatkérésemre, hanem maga a tény, hogy meg tudtam tenni. Képes voltam alázatot gyakorolni és beismerni a hibámat.
Amikor komolyabbra fordult a kapcsolatunk a volt barátommal és egyszer valamiért feljött a gyerekekhez az ex férjem, tőle is bocsánatot kértem. Elmondtam, tudom, nagy fájdalmat okoztam neki és azt is, hogy nagyon sajnálom. Tisztában voltam azzal, hogy nem tehettem arról, hogy bele szerelemesedtem egy másik férfiba és azzal is, hogy ez nem történik meg, ha az ex férjem meghallja a szavam és figyel rám... de ez már egy másik meditáció témája lesz.
Megjegyzés küldése