Július 26.
Erőnk birtokbavétele.
Hát nem látod? Nem, muszáj eltűrnünk, hogy az élet, az emberek, különböző szituációk, a munkánk, barátaink, szerelmünk, családunk vagy mi magunk – az érzéseink, gondolataink, a körülményeink – áldozattá változtassanak. Nem vagyunk áldozatok – NEM KELL AZZÁ LENNÜNK – Ez a lényege az egésznek.
Igen, fontos, hogy belássuk és elfogadjuk, ha erőtlenek vagyunk. De ez csak az első lépés, afféle bevezetés a gyógyulás művészetébe. Ezután pedig birtokba kell vennünk az erőnket. Változtatnunk azon, amin lehet. Mert sok mindenen változtathatunk.
Élhetünk erőnkkel, bárhol vagyunk, bárhová megyünk, bárkivel vagyunk együtt. A kezünk nincs megkötözve, nem csúszunk tehetetlenül a porban, megadva magunkat, következzék bármi. Mindig tehetünk valamit! Szólhatunk! Tiltakozhatunk! Megoldhatjuk a problémát. El is mehetünk. És visszajöhetünk, de már a magunk szabta feltételek szerint. Visszautasíthatjuk, hogy mások manipuláljanak.
Ha a körülményeinken nem változtathatunk, változtathatunk hozzáállásunkon. Ha bátran szembenézünk saját problémáinkkal, már nem vagyunk áldozatok.
Nem vagyunk áldozatok, csak ha mi akarjuk.
Ma emlékeztetem magam arra, hogy nem vagyok áldozat, és nem is kell azzá válnom, történjék velem bármi. Keményen munkálkodom azon, hogy soha ne lehessek többé áldozat. Mindegy, hogy érem ezt el; lehet, hogy ki kell jelölnöm vagy meg kell erősítenem bizonyos határokat, vagy el kell mennem, vagy tisztáznom kell az érzelmeimet. Istenem, segíts megszabadulnom attól az igényemtől, hogy mindenáron áldozatnak higgyem magam!
Az áldozat és a mártír szerepem a nemet mondással fejeződött be. Emlékszem mennyire furcsa volt kimondanom ezt a szót saját magam érdekében és nem dacból vagy makacsságból. Figyeltem a másikat hogy reagál és legnagyobb meglepetésemre elfogadta és még csak az életéből sem száműzött miatta. Olyan hálás voltam a 12 Lépéses Programnak emiatt. Azért, hogy a segítségével erre is képessé váltam.
Aztán arra is emlékszem, amikor beismertem, hogy nem nekem van igazam, hanem a másik embernek. Régebben ilyesmi nem fordult elő velem, azt hittem, ha beismerem a tévedésemet kinevetnek, megaláznak. A 12 Lépéses Programban tanultam meg azt, hogy "gyengeségem az erősségem" és ez a szlogen az egyik kedvencemmé vált.
Igen én éppen abban a helyzetben vagyok, hogy úgy érzem a körülményeimen nem tudok változtatni, hát változtattam a hozzáállásomon. Ez nem jelenti azt, hogy engedelmes Hamupipőkéből boszorkánnyá változtam. Mindössze annyi történt, hogy megmutattam a határaimat, amikhez ragaszkodom. Ez nem csak nekem jó, hanem a másik embernek is, hiszen kiszámítható lett az életünk, legalábbis az én viselkedésem, tudja mire számítson velem kapcsolatban.
Aztán arra is emlékszem, amikor beismertem, hogy nem nekem van igazam, hanem a másik embernek. Régebben ilyesmi nem fordult elő velem, azt hittem, ha beismerem a tévedésemet kinevetnek, megaláznak. A 12 Lépéses Programban tanultam meg azt, hogy "gyengeségem az erősségem" és ez a szlogen az egyik kedvencemmé vált.
Igen én éppen abban a helyzetben vagyok, hogy úgy érzem a körülményeimen nem tudok változtatni, hát változtattam a hozzáállásomon. Ez nem jelenti azt, hogy engedelmes Hamupipőkéből boszorkánnyá változtam. Mindössze annyi történt, hogy megmutattam a határaimat, amikhez ragaszkodom. Ez nem csak nekem jó, hanem a másik embernek is, hiszen kiszámítható lett az életünk, legalábbis az én viselkedésem, tudja mire számítson velem kapcsolatban.
Csak úgy bepottyantam Hozzád,és itt is ragadtam.A NEM nekem is nagyon nehezen megy,akkor meg kapkodok ,és panaszkodom.Ha a vidékünkön lenne egy hasonló tréning én is nagyon szívesen részt vennék rajta.Így marad az írásterápia a feszültségek levezetésére,az megnyugtat.Igaz nem szép dolgokat vágok oda,de csak úgy hatásos...:)
Üdv! monik.
Sziasztok:)
A "nem" kimondásának nehézsége, egészen az első alkalomig nehéz. Neveltetésünk (illik, nem illik), a mindenkinek megfelelni akarás nagyon nehezen engedi ezt meg. Ahogy eldöntötted, hogy mi és ki Neked a fontos és az erőidet meg próbálod csak arra összpontosítani, aminek a lelkedből, a szívedből tényleg meg akarsz felelni, egy idő után azt veszed észre, hogy az életedből eltűnt a frusztráltság, a szorongás. Mindig azt szoktam mondani, nem kell, hogy mindenki szeressen!!! Ez lehet, hogy első hallásra elég negatívnak, barátságtalannak tűnik, de tudom az én energiám, időm is véges és csak így tudok önmagamnak is megfelelni, és azoknak a dolgoknak, azoknak az embereknek, akik tényleg fontosak számomra!
(Jajj de elragadtattam magam, már megint sokat írtam).
ÉdesMindegy! "Neveddel" ellentétben (szerencsére) úgy látom a blogodból, hogy nagyon is nem édes mindegy sok minden számodra! Örülök, hogy rád találtam, tetszik a blogod.
Üdvözöllek Kedves monik, Lili, Isten hozott Benneteket! :)
A nemet mondással kapcsolatban teljesen igazad van Lili. Fejben nagyon hamar megtanultam és rá is bólintottam, nem így a gyakorlatban, érzés szinten. Teljesen új volt ez anno nekem, mégis - mint ahogy fentebb említettem, amikor először kimondtam valakinek, én csodálkoztam el a legjobban azon, hogy nem sértődött meg és nem szakította meg velem emiatt a kapcsolatot. Nagyon érdekes felfedezés volt. :)
Azt mondjuk a 12 Lépéses gyűléseken, "működik, ha működteted, működtesd mert megérdemled". :)
Megjegyzés küldése