Július 6.
A Hetedik Lépés.
„Alázattal kérjük az Istent, szabadítson meg fogyatékosságainktól.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Hetedik Lépése)
Hát nem egyszerű? Nem kell kifacsarnunk magunkat ahhoz, hogy kierőszakoljuk a változást. Ezt nem kell „csináld magad” alapon elérnünk. Csak arra kell törekednünk, hogy meglegyen bennünk a hajlandóság és az igazi alázat. Csak kérnünk kell Istent, hogy megkapjuk, amit szeretnénk, és amire szükségünk van, azután pedig bíznunk abban, hogy megteszi értünk, amit mi nem tudunk és nem is kell megtennünk.
Nem kell visszafojtott lélegzettel várnunk, hogyan és mikor történik a változás. Ez nem önsegítő program. E csodás és hatékony program során, amely már millióknak hozott gyógyulást, és változást, a lépések által fogunk megváltozni.
Istenem, segíts ma, hogy alávessem magam a gyógyulásnak és a változás folyamatának. Segíts arra a lépésre összpontosítanom, amelyre most van szükségem. Segíts, hogy elvégezzem a dolgom, azután megpihenjek és hagyjam, hogy megtörténjék a többi.
Alázatosan... az előző életemben azt sem tudtam, hogy mit is jelent ez a szó. Úgy gondoltam, valamiféle meghunyászkodás, térden csúszás, önmagamból való kifordulás. És majdnem egy napon említettem a megalázottsággal, hiszen abban volt bőven tapasztalatom, oda-vissza.
Az Első Lépés a beismerés és a beismeréssel, az őszinte beismeréssel, már alázatot gyakorlok a betegségem elfogadásával. A tehetetlenséggel, mert nekem nincsen hatalmam felette, engem legyőzött, sokkal erősebb nálam, viszont a Felsőbb Erőnek - nevezhetem Istennek - még efölött a halálos betegség felett is van hatalma, hát Hozzá fordulok. Alázatosan kérem, hogy mentsen meg a kényszertől - akár iváskényszerről van szó, akár a társfüggés kényszereiről - és szabadítson meg egyéb fogyatékosságaimtól. Ezekkel a fogyatékosságaimmal már a Negyedik Lépésben bátran szembe néztem. Úgymint, hamis büszkeség, türelmetlenség, elodázás... stb.
Ahogy a meditáció is mondja, nem szükséges rágörcsölni, a hajlandóság éppen elég.
Szeretek az alázatról beszélni. Kulcsfontosságú az életemhez, a gyógyulásomhoz. Az alázat az ajtó a beismeréshez, elfogadáshoz, elengedéshez. Enélkül nem működik egyik sem. Az alázat nem tűri az egot, a hamis büszkeséget, viszont barátja a szeretetnek, együtt érzésnek, türelemnek, és a hálának.
Az Első Lépés a beismerés és a beismeréssel, az őszinte beismeréssel, már alázatot gyakorlok a betegségem elfogadásával. A tehetetlenséggel, mert nekem nincsen hatalmam felette, engem legyőzött, sokkal erősebb nálam, viszont a Felsőbb Erőnek - nevezhetem Istennek - még efölött a halálos betegség felett is van hatalma, hát Hozzá fordulok. Alázatosan kérem, hogy mentsen meg a kényszertől - akár iváskényszerről van szó, akár a társfüggés kényszereiről - és szabadítson meg egyéb fogyatékosságaimtól. Ezekkel a fogyatékosságaimmal már a Negyedik Lépésben bátran szembe néztem. Úgymint, hamis büszkeség, türelmetlenség, elodázás... stb.
Ahogy a meditáció is mondja, nem szükséges rágörcsölni, a hajlandóság éppen elég.
Szeretek az alázatról beszélni. Kulcsfontosságú az életemhez, a gyógyulásomhoz. Az alázat az ajtó a beismeréshez, elfogadáshoz, elengedéshez. Enélkül nem működik egyik sem. Az alázat nem tűri az egot, a hamis büszkeséget, viszont barátja a szeretetnek, együtt érzésnek, türelemnek, és a hálának.
Megjegyzés küldése