Június 29.
Isten akarata.
Isten akarata legtöbbször nem miattunk, hanem akaratunk ellenére teljesül.
Újra meg újra megpróbáljuk kitalálni, Isten mit tartogat számunkra, keresünk, kutatunk, minden úton-módon firtatjuk, mi Isten akarata, mintha afféle elásott kincs lenne.
Ha megleljük, miénk a díj. De ha nem vagyunk óvatosak, elvéthetjük. Nem így működik a dolog.
Lehet, hogy azt hisszük, tojáshéjon kell táncolnunk, mindig azt mondva, gondolva, érezve, ami helyes, miközben erőszakkal arra próbáljuk kényszeríteni magunkat, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyünk, hogy rátalálhassunk Isten akaratára. De ez nem helyes.
Isten akarata nem elásott kincs. Itt van bennünk és körülöttünk. Most, ebben a pillanatban érvényesül. Néha csendesen és eseménytelenül, és az is hozzá tartozik, hogy megtanulunk mi gondoskodni magunkról. Néha pedig meggyógyít, ha olyan körülmények közé kerülünk, melyek újra aktivizálják régi gyászunkat és befejezetlen ügyeinket.
Csak néha látványos a dolog.
Ha ez most egy csendes nap, bízz a csendességében. Ha aktív, bízz az aktívitásában. Ha várakozni kell, bízz a szünetben. Ha itt az ideje, hogy megkapd, amire vársz, fogadd el örömmel az ajándékot.
Ma bízom abban, hogy Isten akarata valósul meg életemben úgy, ahogy kell. Nem aggódom, és nem idegesítem magam azzal, hogy lázasan keresem Isten akaratát, s közben mindenféle szükségtelen dologgal foglalkozva próbálom sorsom irányát megszabni. Nem tételezem fel, hogy Isten akarata valahol elhaladt mellettem, én pedig nem vettem észre.
Hmmm, azon gondolkozom, hogy én egyáltalán valaha kerestem-e Isten akaratát, erővel vagy izomból. Nem emlékszem ilyesmire. Valahogy természetes az számomra, hogy szól hozzám.
Szólt akkor is, amikor aktívan éltem a függőségeimet és szól azóta, amióta a 12 Lépéses Programot próbálom élni.
Minden egyes választásom előtt súg, megmondja a helyes irányt. Persze az teljesen rajtam múlik, hogy hallgatok e Rá vagy sem. Úgy gondolom sokan - ahogy én is eleinte - a lelkiismerettel kapcsoltuk össze. "A lelkiismeretem, ezt mondta..., "a lelkiismeretem azt súgta...".
Emlékszem arra a pillanatra, amikor a legtisztábban szólt hozzám Isten. Halkan, mégis szeretőn, határozottan, mégis óvón.
A volt barátommal éppen szakítottunk. Nagyon megbántott és én egy idő után mégis vissza akartam kapni őt. Isten jól kitervelte a dolgot, mert három napig egy messzi városban voltam éppen. Időt adott nekem ezzel, eltávolított a közeléből... És akkor hallottam a legtisztábban a hangját. Azt mondta nekem: "Ne tedd, ne békülj ki vele, most kisebb sérülésekkel még kijöhetsz a dologból, viszont ha tovább folytatod, sokkal nagyobb árat fogsz fizetni érte."
Nem hallgattam Rá, pedig éreztem és tudtam, hogy az lenne a helyes út. Ahogy hazajöttünk kerestem olyan alkalmat és helyzetet, hogy a volt barátom, amennyiben akar, odajöhessen hozzám és kibékülhessünk. Még három-négy hónapig voltunk együtt, utána lelépett. Igaza volt Istennek, majdnem beleőrültem... nagyon nehezen és sokára tudtam csak feldolgozni, évek kellettek hozzá.
Köszönöm, ma már jól vagyok.
Szólt akkor is, amikor aktívan éltem a függőségeimet és szól azóta, amióta a 12 Lépéses Programot próbálom élni.
Minden egyes választásom előtt súg, megmondja a helyes irányt. Persze az teljesen rajtam múlik, hogy hallgatok e Rá vagy sem. Úgy gondolom sokan - ahogy én is eleinte - a lelkiismerettel kapcsoltuk össze. "A lelkiismeretem, ezt mondta..., "a lelkiismeretem azt súgta...".
Emlékszem arra a pillanatra, amikor a legtisztábban szólt hozzám Isten. Halkan, mégis szeretőn, határozottan, mégis óvón.
A volt barátommal éppen szakítottunk. Nagyon megbántott és én egy idő után mégis vissza akartam kapni őt. Isten jól kitervelte a dolgot, mert három napig egy messzi városban voltam éppen. Időt adott nekem ezzel, eltávolított a közeléből... És akkor hallottam a legtisztábban a hangját. Azt mondta nekem: "Ne tedd, ne békülj ki vele, most kisebb sérülésekkel még kijöhetsz a dologból, viszont ha tovább folytatod, sokkal nagyobb árat fogsz fizetni érte."
Nem hallgattam Rá, pedig éreztem és tudtam, hogy az lenne a helyes út. Ahogy hazajöttünk kerestem olyan alkalmat és helyzetet, hogy a volt barátom, amennyiben akar, odajöhessen hozzám és kibékülhessünk. Még három-négy hónapig voltunk együtt, utána lelépett. Igaza volt Istennek, majdnem beleőrültem... nagyon nehezen és sokára tudtam csak feldolgozni, évek kellettek hozzá.
Köszönöm, ma már jól vagyok.
Megjegyzés küldése