Június 23.
A régi hiedelmek elengedése.
Próbálkozz keményebben! Csináld jobban! Légy tökéletes!
Ilyen üzenetekkel tréfálnak meg bennünket. Mindegy, milyen erősen húzunk, el hisszük, hogy tudnánk jobban is. A tökéletesség folyton elsiklik előlünk, és elégedetlenné tesz azzal a jóval, amit már elértünk.
A tökéletességről szóló üzenetek bűvész trükkök, mert céljuk nem érhető el soha. Amíg ilyen üzenetek vezérelnek bennünket, nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, nem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk. Sosem lehetünk elég jók, amíg ki nem cseréljük ezeket az üzeneteket, és nem mondjuk azt magunknak, hogy elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Fogadjuk el és ismerjük el magunkat. Épp elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Tegnap is elég jók voltunk.
Nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk, és tehetjük úgy a dolgunkat, ahogyan éppen ma tesszük. A tökéletesség elkerülésének ez a lényege.
Istenem, segíts megszabadulnom az őrületbe kergető üzenetektől. Engedélyt adok magamnak arra, hogy az legyek, aki vagyok, és hadd legyen elég jó így.
Számomra azt tanítja ez a meditáció, hogy nekem mi a tökéletes. Tudom, csakis Isten lehet tökéletes én mégis lebontanám, hogy számomra mi a tökéletes, emberi mértékkel nézve.
Ne a vélt, valós, mások elvárásai szerint akarjak működni, hanem a saját elvárásaim szerint.
Legelőször a saját készítésű sütiknél állapítottam meg azt, hogy EZ most tökéletesre sikerült, szerintem. Semmi hibát nem találtam benne, pont úgy volt jó, ahogy elkészítettem. Nem arra gondoltam, hogy mondjuk egy mestercukrásznak mi lenne a véleménye róla, megelégedtem a sajátoméval és el is ismertem magam. Megalkottam a számomra tökéletes süteményt. A főztömmel is így vagyok, azt nézem, nekem mennyire ízlik. Persze előfordul, hogy valami nem sikerül olyan jól és ilyenkor már nem bántom magam miatta, majd legközelebb ismét fantasztikusra fog sikeredni.
És ragozhatnám ezt még tovább, egészen az ablakpucolástól kezdve, az öltözködésig, munkáig, gyereknevelésig...
Ja! - A Tökéletes pasi... gondoltam lánykoromban, én majd megtalálom csak azt nem vettem számításba, hogy ilyen nem létezik. Egyik sem volt elég jó, aztán már annyira meguntam a keresgélést, randizgatást, hogy hozzámentem ahhoz, aki megkérte a kezemet, kisebb szülői noszogatások után.
Akkor még nem tudtam, hogy a jó, elég jó...
Ne a vélt, valós, mások elvárásai szerint akarjak működni, hanem a saját elvárásaim szerint.
Legelőször a saját készítésű sütiknél állapítottam meg azt, hogy EZ most tökéletesre sikerült, szerintem. Semmi hibát nem találtam benne, pont úgy volt jó, ahogy elkészítettem. Nem arra gondoltam, hogy mondjuk egy mestercukrásznak mi lenne a véleménye róla, megelégedtem a sajátoméval és el is ismertem magam. Megalkottam a számomra tökéletes süteményt. A főztömmel is így vagyok, azt nézem, nekem mennyire ízlik. Persze előfordul, hogy valami nem sikerül olyan jól és ilyenkor már nem bántom magam miatta, majd legközelebb ismét fantasztikusra fog sikeredni.
És ragozhatnám ezt még tovább, egészen az ablakpucolástól kezdve, az öltözködésig, munkáig, gyereknevelésig...
Ja! - A Tökéletes pasi... gondoltam lánykoromban, én majd megtalálom csak azt nem vettem számításba, hogy ilyen nem létezik. Egyik sem volt elég jó, aztán már annyira meguntam a keresgélést, randizgatást, hogy hozzámentem ahhoz, aki megkérte a kezemet, kisebb szülői noszogatások után.
Akkor még nem tudtam, hogy a jó, elég jó...
Megjegyzés küldése