Április 12.
A félelem elengedése
Képzeld el, hogy békésen úszol – lebegsz – egy csöndes patakon lefelé. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal.
Hirtelen tudatosan érzékeled a helyzetet. Megrettensz, elborít a sok „és ha…?”, tested megfeszül. Elkezdesz csapkodni magad körül, kétségbeesetten keresel valamit, amiben megkapaszkodhatsz.
Úgy elönt a pánik, hogy süllyedni kezdesz. Aztán rájössz, hogy túlságosan küzdesz. Nem kell pánikba esned. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal. Nem fogsz megfulladni.
A pánik nagy ellenség.
Nem kell kétségbeesnünk. Ha erőnket meghaladó problémák jelentkeznek életünkben, hagyjunk fel a küszködéssel. Kicsit taposhatjuk a vizet, amíg visszatért az egyensúlyunk. Aztán folytathatjuk a békés csordogálást. Ez a mi patakunk. Biztonságos patak.
Ma lazítok, mélyeket lélegzem, és haladok az áramlattal.
Gondoltam, úgy kezdem a mondatot, "régebben nagy csapkodós voltam..." aztán rájöttem, ma is olykor az vagyok. A csapkodásom intenzitása attól függ, milyen mélységű és mennyire akut a probléma, amelyet meg kell oldanom. Először csapkodok, aztán hamar lecsillapodok a 12 Lépéses Programban tanultak alkalmazásával.
Ilyesmiket mondogatok magamnak:
"nyugi, csak nyugodtan, meg fogod tudni oldani, sikerülni fog, türelem"
"lassan siess!"
"nem hagyom magam, erős vagyok, meg tudom csinálni!"
és az ima, amely minden egyes esetben segít:
"Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."
Úgy imádkozom, hogy csak az ima szavaira koncentrálok, nem automatikusan mondogatom - persze az is szokott segíteni - hanem lassan, odafigyelve, csak az ima van - Felsőbb Erő - és én. Eleinte ez furcsa volt nekem, olyan eseteknél, amikor mások - idegenek - is jelen voltak. Azzal tettem helyre magamban, a fejembe úgysem látnak és imádkoztam tovább.
Ilyenkor nagyon hamar lenyugszom, rendeztem az első felindulást és már léphetek is tovább... ringatózva.
Ilyesmiket mondogatok magamnak:
"nyugi, csak nyugodtan, meg fogod tudni oldani, sikerülni fog, türelem"
"lassan siess!"
"nem hagyom magam, erős vagyok, meg tudom csinálni!"
és az ima, amely minden egyes esetben segít:
"Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."
Úgy imádkozom, hogy csak az ima szavaira koncentrálok, nem automatikusan mondogatom - persze az is szokott segíteni - hanem lassan, odafigyelve, csak az ima van - Felsőbb Erő - és én. Eleinte ez furcsa volt nekem, olyan eseteknél, amikor mások - idegenek - is jelen voltak. Azzal tettem helyre magamban, a fejembe úgysem látnak és imádkoztam tovább.
Ilyenkor nagyon hamar lenyugszom, rendeztem az első felindulást és már léphetek is tovább... ringatózva.
Megjegyzés küldése