Április 13.
Élvezet
Az egyik tiltás, amelyet olyan sokan megtanultunk gyerekkorunkban, az a kimondatlan szabály: „Ne örülj, és ne élvezd az életet!” Ez a szabály mártírokat teremt, akik nem hagyják, hogy élvezzék a mindennapi élet kínálta örömöket.
A szenvedést sokan valamiféle szentéletűséggel társították. Most inkább a kapcsolati függőséggel párosítjuk. Élhetünk úgy, hogy idegesnek, bűnösnek, nyomorultnak, hitvány szenvedőnek hisszük magunkat. Vagy megengedhetjük, hogy ugyanez a nap jó érzések közepette teljék el. Megtanulhatjuk, hogy válasszunk.
A mindennapok sok örömöt tartogatnak. Megengedhetjük magunknak, hogy élvezzük feladatainkat. Megtanulhatunk bűntudat nélkül élni. És még örülni is.
Munkálkodj azon, hogy érezd jól magad! Ugyanolyan elszántsággal tanuld ezt, amilyennel addig igyekeztél pocsékul érezni magad.
Ez a munka kifizetődik. Az örömből újabb öröm fakad. Érdemes lesz élni. És mindennap újabb örömökkel találkozunk.
Ma megengedem magamnak, hogy egész nap élvezzem az életet.
Engem gyerekkoromban az élettől félni tanítottak a szüleim, hiszen Ők is féltek tőle. Míg éltem a függőségemet, az adott hamis örömöket az illúziókon keresztül. Ma azt mondom, inkább szomorkodjak, DE! az legalább valós.
Örülnöm KELLETT - látványosan - az általuk vett dolgoknak, még akkor is "örültem" nekik, amikor pedig nem tetszettek. KI KELLETT mutatnom a hálámat - holott ezt a szót sosem használtuk itthon - örömömet, mert amikor csak szimplán mosolyogtam, az nem volt elég nekik, apu ilyenkor megjegyezte anyámnak "látod, a lány nem is örül annak, amit kapott".
Később, amikor a második munkahelyemen dolgoztam, egyik munkatársnőm piszkált is amiatt, mennyire tudok ÖRÖMKÖDNI. Szó szerint idegesítette. Megértem.
A 12 Lépéses Programban tanulom nevén nevezni a saját érzéseimet, vállalni és megmutatni, aki valójában vagyok. Az örömöt is... igen, én "csak" mosolygok, amikor számomra kedves ajándékot kapok, vagy kedves szavakat, viszont ilyenkor aki a szemembe néz, megláthatja mennyire örül a lelkem.
Feldmár András mondta:
"Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat."
Teljesen egyetértek vele, - mily öntelt megállapítás ez a részemről - értem és érzem is miről beszél.
Ha reggel úgy kelek fel, "Istenem, már megint ezt és ezt KELL csinálnom" vagy "már megint egy rám erőszakolt ünnep, amit végig KELL sütnöm, főznöm", ezzel tönkreteszem a napomat, élem az áldozat és a mártír szerepet, amit ugye nagyon jól ismerek.
Amikor úgy ébredek, "Igen, hát ez van (elfogadom) és ha törik, ha szakad végig csinálom" már sokkal könnyebben fog menni. Nem beszélve arról, amikor azzal ébredek "már megint nem süt a nap" - ugye efölött sincs hatalmam - DE! azt mondom magamnak, itt és most boldog vagyok mindentől függetlenül és ezt mondom a következő percben vagy órában, akkor boldog is leszek és tudok örülni az életemnek.
Hiszen mi bajom is lehet valójában? Függő vagyok, sajnálkoznak mások. Igen, válaszolom, egy olyan függő, akinek megadatott, hogy saját maga tartsa karban a betegségét - ami ugye gyógyíthatatlan, viszont a 12 Lépéses Programmal megállítható - a társai és Isten segítségével.
Több társamtól hallottam, "inkább legyek függő, mint rákos!" Egyetértek.
Örülnöm KELLETT - látványosan - az általuk vett dolgoknak, még akkor is "örültem" nekik, amikor pedig nem tetszettek. KI KELLETT mutatnom a hálámat - holott ezt a szót sosem használtuk itthon - örömömet, mert amikor csak szimplán mosolyogtam, az nem volt elég nekik, apu ilyenkor megjegyezte anyámnak "látod, a lány nem is örül annak, amit kapott".
Később, amikor a második munkahelyemen dolgoztam, egyik munkatársnőm piszkált is amiatt, mennyire tudok ÖRÖMKÖDNI. Szó szerint idegesítette. Megértem.
A 12 Lépéses Programban tanulom nevén nevezni a saját érzéseimet, vállalni és megmutatni, aki valójában vagyok. Az örömöt is... igen, én "csak" mosolygok, amikor számomra kedves ajándékot kapok, vagy kedves szavakat, viszont ilyenkor aki a szemembe néz, megláthatja mennyire örül a lelkem.
Feldmár András mondta:
"Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat."
Teljesen egyetértek vele, - mily öntelt megállapítás ez a részemről - értem és érzem is miről beszél.
Ha reggel úgy kelek fel, "Istenem, már megint ezt és ezt KELL csinálnom" vagy "már megint egy rám erőszakolt ünnep, amit végig KELL sütnöm, főznöm", ezzel tönkreteszem a napomat, élem az áldozat és a mártír szerepet, amit ugye nagyon jól ismerek.
Amikor úgy ébredek, "Igen, hát ez van (elfogadom) és ha törik, ha szakad végig csinálom" már sokkal könnyebben fog menni. Nem beszélve arról, amikor azzal ébredek "már megint nem süt a nap" - ugye efölött sincs hatalmam - DE! azt mondom magamnak, itt és most boldog vagyok mindentől függetlenül és ezt mondom a következő percben vagy órában, akkor boldog is leszek és tudok örülni az életemnek.
Hiszen mi bajom is lehet valójában? Függő vagyok, sajnálkoznak mások. Igen, válaszolom, egy olyan függő, akinek megadatott, hogy saját maga tartsa karban a betegségét - ami ugye gyógyíthatatlan, viszont a 12 Lépéses Programmal megállítható - a társai és Isten segítségével.
Több társamtól hallottam, "inkább legyek függő, mint rákos!" Egyetértek.
Ma örülök annak, hogy élek, annak, hogy elállt az eső és olykor a felhők közül már kikukucskál a nap, annak, hogy van egy blogom, amit elolvasnak az emberek - írni még nem írnak hozzá, talán mert nem mernek vagy nem akarnak, bízom benne, hogy ez változni fog - annak, hogy csicseregnek a madarak és annak, hogy a családomnak sütöttem egy talicska lángost és annak is, hogy órák hosszat vasaltam, DE! a végére értem...
Megjegyzés küldése