Április 8.
Törődjünk magunkkal
„Nem tudom pontosan, mit kell most tenned azért, hogy törődj magaddal. De azt tudom, hogy ki fogod találni.”
(Lépj ki a társfüggőségből!)
Ha fáradt vagy, pihenj!
Ha szomjas vagy igyál egy pohár hideg vizet!
Ha magányos vagy, látogasd meg egyik barátodat!
Ha úgy érzed, maguk alá temetnek a gondok, kérd Isten segítségét!
Sokan megtanultuk, hogyan fosszuk meg magunkat minden jótól. Sokan megtanultuk, hogy húzzunk keményebben, holott eddig is keményen húztunk. Sokan félünk attól, hogy ha megpihenünk, sosem érünk a munka végére. A munka igenis el fog készülni, és az eredmény jobb lesz, mintha testileg-lelkileg fáradtan végeznénk el. Az univerzum örömét leli az ápolt, jól táplált emberekben, akik szeretik és törődnek magukkal.
Ők jól időzítenek, eredményesek, és az isteni sugallatot követik.
Ma szeretettel törődöm magammal.
A 12 Lépéses Program előtti életemben annyit dolgoztam, mint egy igásló.
A 12 Lépéses Programban eltöltött első 10 évemben annyit dogoztam, mint egy igásló.
Amilyen munkát elterveztem, MINDENT megcsináltam és minden áldott este, kimerülten feküdtem le és reggelente úgy is ébredtem. Úgy hittem, mindenki így csinálja, anyám, a régi házunkban a volt barátnőm... ilyen emberekkel vettem körül magam. Nem akartam lemaradni. Azt viszont el kell ismernem, hogy minden nap ragyogott a lakás, minden nap volt főtt étel az asztalon, minden nap volt tiszta, vasalt ruha a családnak, és hetente - ha az anyagiak megengedték - legalább háromszor sütöttem. Az idő elteltével jöttem arra rá, hogy ezek a túlmunkák nem szolgáltak mást, mint a megfelelésemet, a férjem elismeréséért való ácsingózást... amit a mai napon sem kaptam meg.
Aztán 10 éves Programban eltöltött idő körül beütött az életemben a krach, olyannyira, hogy voltak reggelek, amikor fel sem tudtam kelni. Teljesen kimerültem testileg és lelkileg egyaránt.
Volt minden nap tiszta, vasalt ruha, néha főztem, néha meg nem, a sütőt hónapokig be sem gyújtottam, kivéve akkor, amikor egy gyors sült húst készítettem. Egy héten csak egyszer takarítottam, ami nagyon nehezemre esett, DE! előfordult az is, hogy három hétig egyáltalán.
Megtapasztaltam a két végletet.
A túlmunkát és a szinte semmit sem csinálok állapotot.
Mostanában - mert a rendszeresség nagyon fontos nekem - hetente egyszer takarítok, pénteken, hetente egyszer mosok, egy tarkát és egy fehéret, általában két naponta főzök - ezzel spórolni is tudok - és csak hébe-hóba sütök. Többször lustálkodok, mint azt igényelném, ilyenkor nem vagyok kibékülve magammal. Még mindig nem tudtam beállni a középútra, olykor még mindig kilengek a túlmunka vagy éppen a semmit sem csinálok felé. Azért alakul, közben meg nagyon figyelem magam, hogy ráérezzek, mikor van ténylegesen szükségem a pihenésre és mikor vagyok lusta, mikor és miért szaladok bele a túlmunkába, mitől hajszolom megint magam... nem adom fel!
A 12 Lépéses Programban eltöltött első 10 évemben annyit dogoztam, mint egy igásló.
Amilyen munkát elterveztem, MINDENT megcsináltam és minden áldott este, kimerülten feküdtem le és reggelente úgy is ébredtem. Úgy hittem, mindenki így csinálja, anyám, a régi házunkban a volt barátnőm... ilyen emberekkel vettem körül magam. Nem akartam lemaradni. Azt viszont el kell ismernem, hogy minden nap ragyogott a lakás, minden nap volt főtt étel az asztalon, minden nap volt tiszta, vasalt ruha a családnak, és hetente - ha az anyagiak megengedték - legalább háromszor sütöttem. Az idő elteltével jöttem arra rá, hogy ezek a túlmunkák nem szolgáltak mást, mint a megfelelésemet, a férjem elismeréséért való ácsingózást... amit a mai napon sem kaptam meg.
Aztán 10 éves Programban eltöltött idő körül beütött az életemben a krach, olyannyira, hogy voltak reggelek, amikor fel sem tudtam kelni. Teljesen kimerültem testileg és lelkileg egyaránt.
Volt minden nap tiszta, vasalt ruha, néha főztem, néha meg nem, a sütőt hónapokig be sem gyújtottam, kivéve akkor, amikor egy gyors sült húst készítettem. Egy héten csak egyszer takarítottam, ami nagyon nehezemre esett, DE! előfordult az is, hogy három hétig egyáltalán.
Megtapasztaltam a két végletet.
A túlmunkát és a szinte semmit sem csinálok állapotot.
Mostanában - mert a rendszeresség nagyon fontos nekem - hetente egyszer takarítok, pénteken, hetente egyszer mosok, egy tarkát és egy fehéret, általában két naponta főzök - ezzel spórolni is tudok - és csak hébe-hóba sütök. Többször lustálkodok, mint azt igényelném, ilyenkor nem vagyok kibékülve magammal. Még mindig nem tudtam beállni a középútra, olykor még mindig kilengek a túlmunka vagy éppen a semmit sem csinálok felé. Azért alakul, közben meg nagyon figyelem magam, hogy ráérezzek, mikor van ténylegesen szükségem a pihenésre és mikor vagyok lusta, mikor és miért szaladok bele a túlmunkába, mitől hajszolom megint magam... nem adom fel!
Megjegyzés küldése