Április 7.
Azok a régi érzések
„Most is vannak rossz napjaim. De ez jó! Régebben rossz éveim voltak.”
(Név nélkül)
Néha visszahúznak régi érzéseink. Félünk, szégyelljük magunkat, reménytelennek érezzük helyzetünket. Nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szeretetre méltóak. Magatehetetlen áldozatnak érezzük magunkat, és mindezért tele vagyunk nehezteléssel. Ez bizony függőség, melyet sokan „a lélek betegségének” neveznek.
Sokan éreztünk ilyesmit gyógyulásunk kezdetén. Néha visszacsúszunk ebbe az állapotba. Időnként okunk is van rá; valamilyen esemény idézi elő, például egy kapcsolat véget ér, sok stressz ér, problémák adódnak munkahelyünkön, odahaza vagy baráti kapcsolatainkban. A változások időszaka is előidézhet ilyen reakciókat. Ugyanígy testi betegségek.
Néha viszont minden ok nélkül térnek vissza a régi érzések.
Ez nem jelenti azt, hogy visszalépünk gyógyulásunkban, és elölről kezdhetjük az egészet. Sem azt, hogy hosszú, fájdalmas időszak következik. Ezek az érzések egyszerűen itt vannak.
A megoldás ugyanaz: az alapok gyakorlása. Ezek pedig: önmagunk szeretete, és a magunkba vetett bizalom, eltávolodás mások problémáitól, az érzéseink helyes kezelése, gyógyulófélben lévő társaink támogatása és az ő segítségük elfogadása, magunk erősítése. És a derű.
A másik feladat: a lépések megtétele. Gyakran ezzel válunk képessé és elég erőssé a többi alapvető feladat elvégzésére, például a távolabbra helyezkedésre és az önszeretetre.
Ha tehát visszatérnek régi érzéseink, biztosak lehetünk benne, hogy mindig találunk olyan módszert, amellyel ki lehet lábalni a kátyúból.
Ha ma megint a függőség sötét vermében találom magam, megteszek egy lépést, hogy segítek magamnak kimászni belőle.
Bizony, így van ez.
Jómagam is olykor csúszkálok visszafelé. Először megijedtem ettől, azt hittem valamit rosszul csinálok a 12 Lépéses Programban, aztán az előttem járók megnyugtattak, ők is éltek már át hasonlót.
Tegnap nehéz napom volt és ma bizony megérintettek a régi érzések, mivel a tegnap történései kissé leamortizáltak.
Amikor valakiben újból és újból csalódnom KELL, amikor valaki becsap, meglop és hazudik nekem, nagyon nehezen élem meg. Szó szerint érzem, ahogy csúszik lefelé a lelkem a fájdalom, a megbántottság és a megalázottság hátán. És egyszerűen NEM ÉRTEM a dolgot. Jól kidühöngtem magam, meg féltem, aztán kiírtam magamból az egészet egyik Társnőmnek. Az írás mindig segít!
Amikor már kicsit megnyugodtam, távolabbról tudtam szemlélni az eseményeket, megláttam azt, ez nem az én saram, nem az én lelkiismeretemnek szükséges helyretenni, VISZONT! engem is érint. És csakis ezzel kell valamit kezdenem. Nem tudok mást, mint hagyom teljesen lecsengeni bennem. Most fáradt vagyok, olyan összetört. Tudom azt - mert az évek alatt már megtapasztalhattam hasonlót - nem engedem magam mélyebbre lehúzni, mint ahol vagyok, innen szépen fel tudok állni. Erősítem magamban az örömeimet és igyekszem ettől az egésztől elvonatkoztatni. A világ áll, nem dőlt össze, igaz megsérültem, kicsit még nyalogatom a sebeimet és megyek tovább. Ennyit tehetek.
Megtanultam a 12 Lépéses Programban, amikor számomra súlyos dolgok történnek, először azt keressem mennyi ebben az én részem. Ezzel a módszerrel azonnal meglátom a valóságot és nem tud elvinni a függőségem. Fontos, hogy minden egyes esetben ez legyen az első lépés és ez nagyon jó kiindulópont, megvéd a felesleges szégyentől, bűntudattól, önostorozástól, önsajnálattól, megmarad egy csomó energiám, amit saját magam épülésére fordíthatok.
Jómagam is olykor csúszkálok visszafelé. Először megijedtem ettől, azt hittem valamit rosszul csinálok a 12 Lépéses Programban, aztán az előttem járók megnyugtattak, ők is éltek már át hasonlót.
Tegnap nehéz napom volt és ma bizony megérintettek a régi érzések, mivel a tegnap történései kissé leamortizáltak.
Amikor valakiben újból és újból csalódnom KELL, amikor valaki becsap, meglop és hazudik nekem, nagyon nehezen élem meg. Szó szerint érzem, ahogy csúszik lefelé a lelkem a fájdalom, a megbántottság és a megalázottság hátán. És egyszerűen NEM ÉRTEM a dolgot. Jól kidühöngtem magam, meg féltem, aztán kiírtam magamból az egészet egyik Társnőmnek. Az írás mindig segít!
Amikor már kicsit megnyugodtam, távolabbról tudtam szemlélni az eseményeket, megláttam azt, ez nem az én saram, nem az én lelkiismeretemnek szükséges helyretenni, VISZONT! engem is érint. És csakis ezzel kell valamit kezdenem. Nem tudok mást, mint hagyom teljesen lecsengeni bennem. Most fáradt vagyok, olyan összetört. Tudom azt - mert az évek alatt már megtapasztalhattam hasonlót - nem engedem magam mélyebbre lehúzni, mint ahol vagyok, innen szépen fel tudok állni. Erősítem magamban az örömeimet és igyekszem ettől az egésztől elvonatkoztatni. A világ áll, nem dőlt össze, igaz megsérültem, kicsit még nyalogatom a sebeimet és megyek tovább. Ennyit tehetek.
Megtanultam a 12 Lépéses Programban, amikor számomra súlyos dolgok történnek, először azt keressem mennyi ebben az én részem. Ezzel a módszerrel azonnal meglátom a valóságot és nem tud elvinni a függőségem. Fontos, hogy minden egyes esetben ez legyen az első lépés és ez nagyon jó kiindulópont, megvéd a felesleges szégyentől, bűntudattól, önostorozástól, önsajnálattól, megmarad egy csomó energiám, amit saját magam épülésére fordíthatok.
Megjegyzés küldése