A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Rejtett erő - Remény

2011. július 15., péntek.



Van egy régi mexikói történet, amely megvilágítja a remény fontosságát egy teljes és egészséges élethez. A történet azt mondja, hogy egy napon az ördög úgy döntött, hogy felhagy az üzleti élettel. Árverést tartott, hogy eladja az összes eszközt, amelyet a kísértésre használt. Sokan részt vettek ezen az árverésen és azt remélték, hogy ezekkel az eszközökkel majd elérik vágyaikat. Az árverés korán kezdődött, de nem volt olyan nagy érdeklődés, mint amilyent az ember várna. Valójában az emberek csodálkoztak, amikor meglátták, hogy a legtöbb eszköz fényes és új volt, mintha még soha nem használták volna.
A licitálás lassú volt és a legtöbb eszköz olcsón kelt el. Estefelé már csak egy maradt. Abban különbözött a többitől, hogy elég használt volt, ezért a licitálás magasan kezdődött és még magasabbra emelkedett. Néhányan megkérdezték az ördög segítőit, hogy mi volt ez az eszköz, amely ilyen magas árat követelt. A segítők azt mondták, hogy ezt az eszközt használta leggyakrabban az ördög és ezt találta leghasznosabbnak. Ez a kétségbeesés kísértése volt. Megmagyarázták, hogy az ördög rájött: amint elérte, hogy az emberek feladták a reményt, a többi már magától ment.
A gyógyulók közül sokan emlékszünk olyan időkre, amikor remény nélkül éltünk. A remény hiánya termelte a fenyegető végzet ismerős érzését. Még akkor is úgy éreztük, hogy egyre csak rosszabbodó helyzetben vagyunk, amikor kétségbeesésünket és a jövőtől való félelmünket a bátorság álarca mögé rejtettük. Talán még öngyilkosságra is gondoltunk, hogy kimásszunk ebből a helyzetből. Remény nélkül nem éreztük, hogy a jövő bármennyire is más lehetne, mint a jelen.

TAPASZTALAT+ERŐ=REMÉNY

Az Alcoholics Anonymous előszava azt mondja, hogy az A.A. egy olyan közösség, amelyben az emberek megosztják tapasztalataikat, erejüket és reményüket. Valójában a tapasztalat, erő és remény egymástól függő dolgok. Gyógyulásunk élményének nyílt megosztása erőnk forrása. Az, hogy hajlandóak vagyunk megosztani, ami sikerült nekünk, a hibákat, amelyeket elkövettünk és túléltünk, a nehézségek, amelyeket áthidaltunk, az, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni másoktól is a gondoskodást a gyógyulásban – ezek mind hozzájárulnak egy olyan erőhöz, amely egyikünkben sincs meg egyedül. Talán úgy tűnik, hogy a megosztásra való hajlandóság nem egy választási lehetőség. A tapasztalatok megosztása nem behatárolt „háborús történetekre” ivós napjainkból. Meg kell osztanunk a ma élményét, ha erőt akarunk találni annak átélésére.
A megosztott élmény plusz erő, jön az osztozásból és ez lesz a remény alapja. A remény személyes dolog, de soha nem individualista. A remény egy megosztott valóság, vagy egyáltalán nem valódi. Ez szélsőséges kijelentésnek hangzik talán, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor igaznak tűnik. Sokan megpróbáltuk egyedül végigcsinálni és aztán rájöttünk, hogy nem vagyunk rá képesek. A magunkért és magunkban való élés elkerülhetetlenül meghiúsulással és kétségbeeséssel végződik. Csak akkor kaptunk erőre, és akkor kezdtünk el reménykedni, amikor elkezdtük megosztani másokkal tapasztalatunkat.
Ezt az egyszerű leckét, amelyet először a józanság terén tanultunk meg, néha nehéz alkalmazni életünk többi területén. Sok év józanság után is talán érzünk egy olyan teljesség hiányát, amelyet a körülöttünk lévő emberekben látunk. Talán rájövünk, hogy nincs reményünk a jövőre nézve. Visszakúszhat életünkbe a sablonos foglalkozás, a lelkesedés hiánya életünkben, sőt, még a cinizmus is.
A jövő talán nem ígér többet, mint egy zavaros „átvergődés” érzését. A remény hiánya a jövőre és életünkre nézve kapcsolatban állhat azzal, hogy hajlandóak vagyunk osztozni tapasztalatainkban és erőnkben. Nemcsak adni kell tudnunk, hanem nyitottnak kell lennünk a másoktól kapott dolgok iránt is. Az is megtörténhet, hogy csak mi adunk és nem kapunk. Újraéleszthetjük a reményt, ha hajlandóak vagyunk elfogadni mások segítségét, ha engedjük, hogy megérintse és befolyásolja életünket mások tapasztalata és ereje.

A REMÉNY A FANTÁZIÁVAL SZEMBEN

Sok időt tölthettünk varázslatos vagy ábrándozó gondolkodással, amikor ittunk vagy kábítószereztünk. Talán arról fantáziáltunk, hogy nyerünk a lottón, előléptetnek vagy megtaláltuk azt az embert, akiért érdemes élni. Függőségünk arra buzdított, hogy ne a valóságban, hanem inkább képzeletben éljünk.
A fantáziálás és reménykedés között az a különbség, hogy máshogy viszonyulnak a jelenhez. A fantázia nem áll valódi kapcsolatban a jelennel. Egyszerűen egy új világ, amelyet vágyaink formáltak és nem vezet előre. Igaz – néhányan tényleg nyerünk a lottón vagy váratlanul előléptetnek, vagy olyasvalakivel találkozunk, aki igazán számít az életünkben. Azonban legalább vennünk kell a fáradságot, hogy megvegyük a szelvényt vagy dolgozzunk, vagy emberekkel találkozzunk.

REMÉNY ÉS EGYSZERŰSÉG

A remény egyik akadálya az, hogy hajlamosak vagyunk bonyolítani egy helyzetet. Egy egyszerű problémából öt perc alatt olyan zavarodottságot tudunk csinálni, amely felülmúlja a képzeletet. Ez a hajlam erős volt már a gyógyulás kezdete előtt, de a bonyolító képességünk alaposan folytatódik a gyógyulásban is.
Jóval a számítógép megjelenése előtt Albert Einstein már nagyszerű matematikai elméleteket fejlesztett ki. Mégis egy olyan szobát kapott, amely majdnem teljesen iskolai táblákból állt és ezen végezhette bonyolult matematikai feladatait. Minden nap, amikor elment, egy üzenetet hagyott minden táblán, amelyen vagy az állt, hogy „töröld le”, vagy az, hogy „ne töröld le”. Egyik napon a táblatörlő bement a szobába és látta, hogy Einstein minden táblára azt írta, hogy „töröld le”, kivéve egy pici részt a sarokban. Itt egy kis négyzetben egy híres képletet írt fel és azt írta alá, hogy „ne töröld le”. A képlet a következő volt: 2+2=4 Einstein az ő nagy matematikai eszével az átlagembernél sokkal mélyebben bele tudott látni a bonyolult dolgokba. Nemcsak humorérzéke volt, hanem az alapvető dolgokat is remekül megértette.
Az élet egyszerűsége nem egyenlő a hiszékenységgel. Néhányan hajlamosabbak vagyunk egy rendezettebb, egyszerűbb életformára, mint mások. Azonban mindnyájan hajlamosak vagyunk hagyni, hogy életünk feleslegesen egy felfordulássá váljon. A felfordulás egy valóságos akadály az aktív remény útjában, mert néha nem is vagyunk tudatában, hogy ellentmondások közepette találjuk magunkat.
Egy példa az ellentmondásra, hogy amikor inni vagy fogyasztani akartunk és mégis józanok maradtunk és nem okoztunk bajt. Az ellentmondások konfliktusokat teremtenek bennünk, mert nekimegyünk a valóságnak, és azt próbáljuk vágyaink szerint formálni. Amikor a reményt egyszerűnek és közvetlennek tartjuk meg, akkor tudunk alkalmazkodni a valósághoz és reményünk nagyobb valószínűséggel, megmarad.
Néha meg kell osztanunk reményeinket ahhoz, hogy láthassuk, vajon ellentmondásosak-e. Ha azok, akkor el kell engednünk egy vágyat egy másikért, vagy félre kell tennünk egy ideig. Például valaki talán be akarja fejezni egy új karrierre való képzését, szeretne néhány hobbit és egy kapcsolatot. Ezek nem feltétlenül ütköznek egymással, de néha mégis. Szükségessé válhat, hogy az egyiknek elsőbbséget adjunk a másikkal szemben. Bárhogyan is, meg kell tartanunk a józan élet alapvető reményét. Ha a néhány reményünk megvalósítására tett lépések alapvető programunkkal összeütközésbe kerülnének, akkor bajt okozhatnának. Az egyszerűség megtartása ebben az esetben azt jelenti, hogy megosztjuk reményeinket másokkal azért, hogy kerüljük azoknak az egymással való ütközését és józanságunkat kellő megvilágításban láthassuk.

REMÉNY ÉS TÜRELEM

Legtöbbünk számára a türelem nem a legerősebb oldalunk. Inkább olyan emberek voltunk, akik mindent most akartak. A reménykedés nem egyenlő a követeléssel. Néhányan elég jól ismerjük magunkat ahhoz, hogy rájöjjünk: gyakran túl hevesen reagálunk gondolatainkra vagy vágyainkra. A reményt megtanulni egyenlő a türelem megtanulásával. Ismét a megosztott tapasztalat és sok gyógyuló ember ereje megmutatta nekünk, hogy még a legvadabb álmaink is valóra válhatnak, de nem feltétlenül a mi időbeosztásunkon belül. A türelmetlenség lehet a remény ellensége. Tudhatjuk tapasztalatból, hogy néha a türelmetlenség elrontott egy kapcsolatot vagy egy munkát. Talán túl gyorsan, megbeszélés vagy ima nélkül cselekedtünk és tönkretettünk egy barátságot. Megtanulhatjuk a türelmetlenségünkből fakadó hibáinkból az idő helyes beosztásának értékét, nem sietjük el a dolgokat. Valójában a türelem nem egyszerűen a várakozás és a fű növekedésének a figyelése. A türelem a reményteli várakozás.
Ismét hasznos dolog megosztani egymással a várakozás nehézségét és beismerni a türelmetlenség iránti hajlamunkat. Az osztozással kialakítjuk a reményt és elkerülünk néhány veszélyt, amely akkor fenyeget, amikor túl követelődzők vagyunk. Minderre nem létezik szabály. A reményteli élet művészetét a gyakorlaton keresztül sajátítjuk el, és ez azt jelenti, hogy mindnyájan követünk el hibákat. Azonban még ebben is van remény, mert megtanulhatunk kialakítani egy személyes beütemezést azt illetően, hogy mikor cselekedjünk, és mikor várjunk.

REMÉNY ÉS A VESZTESÉG ÉS A KUDARC FÁJDALMA

Először úgy tűnhet, hogy a gyógyulás azt ígéri, hogy minden megpróbáltatást magunk mögött tudhatunk. A józanság ajándéka úgy tűnik, mindent magával hoz, amit akartunk. Nem mindenkinek van a gyógyulás elején rózsaszín felhős élménye. Azonban az első néhány év alatt kevesen vagyunk, akiknek nincs valamikor olyan érzése, hogy túljutottunk a nehezén. Kezdjük gyanítani, hogy az élet simán ki fog bontakozni előttünk. Mindamellett, egy idő után a gyógyulásban mindannyian rájövünk, hogy bár a józanság legnagyobb ajándékunk, és a program ígéretei igazak, mi továbbra is szembesülünk a veszteség és a kudarc fájdalmával életünkben.
Ezek az idők nagyon fontosak számunkra. Megtudjuk, hogy a remény nem csupán az optimizmus, amely tagadja az élet fájdalmát. Azt is megtanuljuk, hogy józanságunk nem törékeny. A józanság nem attól függ, hogy miként mennek a dolgaink. Nem nyugszik a tartós siker támaszán. Felfedezzük, hogy a remény nem bennünk alapszik, hanem egy nálunk nagyobb Hatalomba, amelyet hagyunk, hogy bennünk működjön. A kín időszakaiban értjük meg mélyebben, hogy szükségünk van másokra ahhoz, hogy az életbe vetett reményünket támogassák. A remény nem fordul el vidáman a fájdalomtól. Ahelyett lehetővé teszi, hogy szembe tudjunk nézni a veszteség és a kudarc fájdalmával.
A súlyosabb fájdalmak között, amelyekkel szembe kell néznünk, ott lehet egy szerettünk elveszítése halál által vagy egy kapcsolat elveszítése válás, vagy különélés útján. Fontos annak tudatában lenni, hogy az ilyen veszteségek fájdalma nem összeférhetetlen a reménnyel. A fájdalom valódi és búsulni kell a veszteségen. Sokan írtak már a bánat jelentőségéről. Életünkben a valódi fájdalmak iránt érzett bánat egy összetett folyamat, amelyet sok heves érzés kísér. Néha a bűntudat nagyon valódi érzését tapasztalhatjuk. Hirtelen dührohamaink lehetnek a másik emberrel vagy Istennel vagy, magunkkal szemben. Talán azon tűnődünk, hogy miért pont velünk történik meg ilyen veszteség. Néha talán azon is tűnődünk, hogy vajon érdemes volt-e ilyen keményen megdolgozni a józanságért.
A veszteség idejében a remény két fontos funkciót tölt be. Ha a reményt úgy fogjuk fel, mint a jó biztos várását, akkor ez lehetővé teszi, hogy józanul menjünk keresztül a búsulás időszakán, és aztán teljesen elfogadjuk veszteségünket. A remény emlékeztet arra, hogy bár szerettünk elveszítése halál vagy szétválás útján bizonyosan befolyásolni fogja életünket, az érzés intenzitása elmúlik majd. A remény arra buzdít, hogy kikérjük mások segítségét. A remény megadja az erőt érzéseink elfogadásához, azt figyelembe véve, hogy bármilyen erőteljesek is legyenek azok, nincs elég hatalmunk ahhoz, hogy tönkretegyenek minket.
A remény azt is lehetővé teszi, hogy átlássuk a gyász és a veszteség teljes elfogadásának fontosságát, hogy ez által újra éljen a remény. Ha megpróbálunk kitérni a bánat folyamata elől azzal, hogy úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna, vagy hagyjuk, hogy a bánatot kísérő haragba belefeledkezzünk, akkor rövidre zárjuk a jövőbeli hiteles reménykedésre való képességünket.
Egy barát vagy szeretett ember elvesztésének bánata egyáltalán nem ellenkezik a reménnyel. Ha valaki igazából egy ajándék volt életünkben és az ő elvesztését tapasztaljuk, akkor biztosan bekövetkezik egy bizonyos szomorúság. De nem kell, hogy a veszteség gyászolása örökké tartson. Amint búsulunk a veszteség miatt, és aztán teljesen elfogadjuk azt, egy újabb jövő kezd kialakulni. A remény teszi lehetővé, hogy nyugodtan és biztosan várva a jót, nézzünk előre s az életre.
A veszteség és a kudarc fájdalma kapcsolódnak egymáshoz, és gyakran nehéz ezeket szétválasztani. Azonban mi szét tudjuk őket választani. Gyakran a veszteség nem a mi felelősségünk. A kudarc azt sugallja, hogy „Talán más lett volna, ha én…” A folyamatos gyógyulásban megtanulunk egészséges és reményteli módon bánni a kudarccal. Talán a remény azt tanítja nekünk a kudarccal kapcsolatban, hogy semmilyen kudarc nem végleges, amíg meg nem oldjuk. Valódi fájdalom lehet az, amikor nem érünk el egy dédelgetett célt. Mindamellett a remény lehetővé teszi, hogy bevalljuk, hogy kudarcot vallottunk és segít belátni, hogy ez nem jelenti azt, hogy hasznavehetetlen emberek vagyunk. Ebben az esetben a remény segít megkeresni a jót az élményben és magunkban. A remény arra buzdít, hogy méltányoljuk, de nem időzzünk sokat a múlttal.

A REMÉNY, MINT ÉLETFORMA

A remény a jövő előrelátásának egyik módja. Nemcsak azt foglalja magában, hogy vágyunk arra, hogy megváltozzanak a dolgok, hanem azt is, hogy hajlandók vagyunk megváltozni, és elég bátrak vagyunk tenni is valamit ennek érdekében. A remények rengeteget elárulnak nekünk magunkról. Felfedik azt, ami a szívünk és elménk mélyén rejtőzik. A gyógyulásban felfedezzük, hogy nemcsak saját magunk számára van reményünk, hanem más gyógyuló emberek, családaink, sőt karrierünk számára is. A remény kivezet saját magunkból, segít csökkenteni önzésünket és megerősíteni a mások jólléte iránt érzett gondoskodásunkat.
A remény segít átvészelni nehéz és fájdalmas helyzeteket és értelmet és célt ad nekünk. Amikor jól mennek a dolgok és a remény beteljesült, akkor lehetőségünk nyílik a hálára és egy még boldogabb jövőre készülhetünk fel.

A REMÉNY KIFEJLESZTÉSE

Több kisebb dolog létezik, amely segíthet kifejleszteni a remény iránti képességünket. Például rendszeresen leírhatjuk reményeinket és bizonyos céljainkat, és azt megoszthatjuk másokkal. Ezt nevezhetjük a jövő leltározásának inkább, mint a múlt leltározásának. Ez majd felfedi a különbséget igazi reményeink és fantáziálásaink között.
A reményre való képességünk kifejlesztésének egy másik módja a Tizenegyedik Lépést foglalja magába, amely arra kér fel minket, hogy javítsuk Istennel való tudatos kapcsolatunkat, ahogyan mi értelmezzük Őt, és azért imádkozva, hogy megtudjuk akaratát velünk, és azt véghez tudjuk vinni. Amint tanulunk időt szakítani az imádságra, és meditációra, új lehetőségeket fedezünk fel, amelyeket soha nem mérlegeltünk azelőtt. Ha hajlandóak vagyunk imádság és meditáció útján eljuttatni reményünket Magasabb Hatalmunkhoz, akkor reményünk kiterjed, és mélyebben átérezzük, hogy a remény beteljesedése nemcsak rajtunk múlik.
Ha hajlandóak vagyunk megosztani élményeinket és erőnket, akkor a remény egy életformává változhat. Nem kell többé megbánnunk a múltat, mert tanulunk bizalommal nézni a jövőbe. Az egyetlen akadály a remény útjában az a nyíltság lehet, amellyel hajlandóak vagyunk elfogadni múltunkat. Amint növekedünk az őszinteségben, nyíltságban, és hajlandóságban, rájövünk, hogy reményünk nem lesz hiábavaló. A hajlandóság reményeink megvizsgálására, a türelem és az egyszerűség, az imádságra és meditációra szakított idő, mind egy olyan élet alapját képezik, amely a jó biztos várásával néz a jövőbe.

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |