Levél egy alkoholista nőhöz...

Levél egy alkoholista nőhöz...

Az olyan nőnek, aki még iszik, de gyanítja, hogy problémája van.

Ha szemben laknám veled és látnám hősies, bár reménytelennek tetsző küzdelmedet alattomos betegségeddel, bizonyára szóba elegyednénk, amikor nem tudnál elkerülni engem, De nem merném elmondani neked, amit itt megírok. Te nem engednéd, hogy beszélgetésünk úgy forduljon, mert valójában félsz tőlem. Azt hinnéd, én is részese vagyok annak az összeesküvésnek, amit ellened sző a világ. Kerülsz is, mert gyanítod, hogy titkos vívódásaidból sejtek valamit.

Ha egymás szemébe néznénk, akkor sem tudathatnám veled szerető megértésemet. Nem tudnám elmondani, hogy semmi kivetnivalót vagy nevetségeset nem találok benned, hiszen betegségedről nem engednél beszélni. Úgy tennénk mind a ketten, mintha nem létezne.

Így aztán írnom kell. Levelemet biztonságos helyen hagyom, ahol csakis te találod meg és gyorsan el is rejted családod elől. Akkor olvasod el csupán, amikor magadra maradsz.

Azzal kezdem, hogy egy közös kötelék fűz össze bennünket: mindketten tudjuk, hogy ivásod miatti aggodalmad halálra ijeszt. Lehetsz bármilyen korú – főiskolás, fiatal anya, sikeres üzletasszony, városod legtiszteltebb polgárának a felesége, megállapodottnak tetsző mama. Lehetsz, kifelé élő, a társaság lelke, vagy éppen tépelődő lélek, félénk természet, akinek bármi semmiséghez – ami másnak gyerekjátéknak tűnik – a pohárból kell bátorságot meríteni.

Ihatsz hónapok vagy évek óta. Megütődnél és körmöd szakadtáig tagadnád, ha valaki, alkoholistának nevezne, de titokban megszólalna benned a kétség. Mindjárt meg is felehetek rá. Ha az ivásnak nem vagy ura, ha többet iszol, mint amennyit beismersz, valószínűleg alkoholista vagy. Ezzel a szóval egy betegségben szenvedő személyt írtam le. Ez a betegség egyre súlyosbodik. Mindinkább szűkíti világodat, míg végül a szesz lesz életed egyetlen valósága és minden vágya.

Nő lévén titkolózóbb vagy és ivásodat is titkolod, még magad előtt is. Talán nem is hiába. Lehet, hogy senki sem tudja, még talán azt sem, hogy valaha egy kortyot is megittál.

Mert társaságban egy pohárral le nem hajtanál, tudván, hogy az első pohár az első botlás a hosszas botladozások züllesztő útján. Lehet, hogy „zugivó” vagy -  és most levelemmel hálószobád rejtett zugáig követlek, ahol éppen a fehérneműk mögé vagy a legfelső polcon meghúzódó kalapdobozba nyúlsz be a „dugaszért”. Családod sem tudja miért panaszkodsz oly gyakran fejfájásra.

Lehetsz viszont olyan árnyék, aki kocsmák és bárok félhomályát járja. Lehetsz a falu rossza, a város szégyene. Lehet, hogy családod is beleunt ivásod takargatásába; talán gyermekeid sem találnak mentséget számodra. Már el is veszíthetted családodat, olyan tehetetlen játékszere vagy ennek a betegségnek.

Bárhol is tartasz e percben, reményed lehet. Nem érdemled meg sem a sértett vádaskodást, sem a szemforgatók esedezését: „Ha igazán szeretnél bennünket, abbahagynád!” „Csak magadra van gondod!” „Szégyellheted magad! Akit iskoláztattunk! Akinek meg volt minden lehetősége!” Mert nem vagy önző, lelkiismeretlen szörnyeteg. Éppen az ellenkezője! Végzetes betegségben szenvedő nő vagy!

Ha egyszer ráocsúdtál erre az igazságra, meg kell értened, hogy bűntelen vagy. Ha iszákosságodat megvallottad, se felelősségrevonást, se büntetést nem érdemelsz (azon túl, amivel már magadat bünteted embertelenül) Csupán meg kell értened, hogy beteg vagy, betegséged pusztítja környezetedet, és magad is testestől, lelkestől áldozata leszel. Okolni azonban annyira nem okolhatnak érte, mintha szénanáthád lenne vagy cukorbaj kínozna.

Alkoholizmusod leírhatatlan kínjában sokan osztoznak. Ezer meg ezer nő tart veled az összeroppanás felé vezető úton. Az Egyesült Államok hatvanötmillió italfogyasztó lakosa közül, négymilliónál többnek van problémája az alkohollal. Közülük mintegy százötvenezer a nő. Számuk felbecsülése bajos, mert a nők kivált háztartásbeliek, jobban tudják állapotukat titkolni, mint a férfiak. Legalábbis ideig – óráig. Másrészt, a nő jobban megszenvedi iszákosságát: mind szervezetének, mind lelkének felépítése többrétűbb és érzékenyebb. Magát megvetni fájdalmasabb, társadalmi megbélyegzést eltűrni keservesebb. Erről talán írnom sem kell többet. Csupán annyit kívánhatok teljes szívemből, hogy bár ne lenne ez több számodra, mint egy érdekes teória. Tudom, sajnos több annál.

A vírtuskodás – az iszákos férfiak kérge – nem jellemző nőkre, amíg igaz valójukat szinte ki nem ölték. Sok alkoholista nőtől hallottam: „Már csak halottat zártam magamba, semmi segítség nem juthatott el hozzám.”

A legtöbb nő, keservesen vallja be magának is, hogy alkoholista. Pedig ez a vallomás az első lépés a kijózanodás, majd a lelki egészség felé. Ha ezt az első lépést még nem tetted meg, had segítsek, hogy még ma megtedd. Hiszen, ha megvallod, hogy belső zaklatottságod és pusztulásod az alkohol tünete, máris kész vagy a segítségre.

Azért írok neked, hogy tudassam, bármilyen súlyos a bajod, ismét „helyet foglalhatsz az emberiség soraiban” és egészséges életet élhetsz. Sőt, új életed jóval boldogabb lehet, mint az átlagemberé, hiszen nem fogsz visszatérni régi életstílusodhoz, aminek járma alatt nyögtél mielőtt a szesz rabja lettél. Régi életed sem volt kedvedre való, ezért fojtottad szeszbe bénító kétségeidet. Új életről szeretnék szólni hozzád. Ez az élet egy nagy élmény után vár rád. Ha megtalálod, olyanná válhatsz, amilyennek Teremtőd elgondolt.

A Névtelen Alkoholistákról írok neked. Ez a mozgalom csaknem negyedmillió elkeseredett, kudarcot vallott férfit és nőt mentett meg és formálta újjá az életüket. Ha segítő szándékukat alázatos szívvel fogadod, nem csak, hogy ma fogsz inni utoljára, de olyan új életútra vezet, amely leírhatatlanul jobb és mindenkit segít, aki elfogadja.

A nagyközönség nemigen érti, hogyan működik az AA. Nem is igen érthetik, mert működése alig magyarázható, ha csak az értelemre hagyatkozunk. Bizonyíték azonban bőségesen van arra, hogy működése foganatos. Ha egyszer bevallottad, hogy tehetetlen vagy az alkohollal szemben és őszinte szívvel kérsz segítséget, egy náladnál Magasabb Erőhöz fogsz fordulni, hogy életedet irányítsa. Első látásra ez nem látszik nagy dolognak, azonban lelked mélyéből fakadó és sok szenvedéseddel megtoldott kérésed olyan erőt szabadít fel, aminél hatalmasabbat emberi lény nem tapasztalhat. Ez az erő, mint érezni fogod, hatalmasabb a szesz erejénél is, pedig az eddig mindent elsöprőnek látszott életedben: legyűrte családod iránti szeretetedet, becsületérzetedet, sőt életösztönödet is.

Beszéljünk rólad. Hogyan is lettél alkoholista? Persze nem komiszság, megátalkodottság vitt rá az ivásra. Az orvostudomány és a lélektan megállapította, hogy sokan érzelmi okokból isznak a kelleténél többet. Ismertem két asszonyt, akik gyermekük elvesztésének fájdalmában adták ivásnak a fejüket és sok olyat, akik házaséletük csalódottságát fojtották szeszbe. A legtöbb alkoholista idealista és tökéletességet követel magától. Azt remélik, hogy csodákra képesek és amikor látniuk kell, hogy eszményeik megvalósíthatatlanok, nem képesek egyedül szembenézni a csalódással.

Bár a világ másként látja, az alkoholistáknak nagyon érzékeny lelkiismeretük van. Mélyen érzők és nem bírják az idegfeszültség és a gondok terhét. Márpedig, amikor érzékeny lelkiismeret gyötri a törékeny lelket, a helyzet megérett a mértéktelen ivásra.

Benned, mint a többi túlérzékeny emberben, oly elviselhetetlenné vált az érzelmek vívódása, hogy az emlékek teljes elmosásában kerested a menekvést. Másokban, gyermekkorukban kisebbségérzetük tudata nevelődik. Ezt önzésükkel ellensúlyozzák. Örökké dicséretre szomjaznak, de soha nem telnek be vele. Ilyen nők nem telnek be bókokkal, és sok esetben szerelemmel. Tökéletességre áhítozó, eltúlzott vágyuk miatt kiábrándulva hisznek a szesz – a könyörtelen csaló – ígéreteiben.

Ha nagyfokú érzelmi feszültség, fizikai hajlamossággal (allergiával) párosul, a szesz rombolása feltartóztathatatlan. Emberek isznak, mert boldogtalanok, aztán boldogtalanok, mert ittak; a veszélyes csigavonal egyre lejjebb kanyarog, míg végre az okot az okozattól meg sem tudják különböztetni.

Aki ebből a feneketlen gyötrelemből szabadulni akar, annak a megszállottságot éppen úgy gyógyítania kell, mint a testi baját. A pszichiátria és az orvostudomány, egyesült erővel, sok ezer beteggel foglalkozott. Erőfeszítéseiket olykor siker koronázta. A tartós siker azonban megdöbbentően ritka. Az alkoholistát ezért nevezik „az orvostudomány csődjének”, mert az orvos igen gyakran tudja, hogy így-úgy talpra állított, önemésztésre hajló betege, néhány hónap után hasonló vagy rosszabb állapotban tér vissza.

A Névtelen Alkoholisták felépülési aránya viszont megmagyarázhatatlanul magas… Egyes esetekben ez igen egyszerű. Végsőkig kimerülten az AA - hoz folyamodnak és attól a naptól nem isznak többé. Mások, jönnek, aztán elmaradnak, majd ismét jönnek és ez így megy hónapokon át. Ismerek egy fiatal nőt, aki három évig próbálkozott. Már azok a Névtelen Alkoholisták sem bíztak felépülésében, akik felkarolták. A fiatal nő azonban töretlenül bízott, hogy egyszer sikerül véget vetnie az ivásnak. A múlt héten jelen voltam harmadik „születésnapján” és saját szememmel láttam, amint tortáján elfújja a gyertyákat.

Meg sem ismertem benne azt, aki annyi éven át vívta reménytelen szélmalomharcát. Amikor először hallott az AA – ról, már nyolc esztendeje ivott – tizenkilenc éves korától fogva. Családja végül lemondott róla, mert egyre lejjebb csúszott és hozzáférhetetlen lett. Huszonhét éves korában negyvennek látszott, elhízott, lompos és érzelgős részeg lett belőle. Most pedig a három szál gyertyát egy karcsú lány fújta el, elegáns fehér kosztümben. Hihetetlennek tetszett, hogy ugyanaz a zilált nő volt, aki három éve tette le a poharat. Nemrégiben hozzáment egy kellemes és jómódú emberhez, aki jól tudja, hogy feleségét megpróbálta az élet. Azt mondják, hogy házasságuk ideális és azt kell mondanom, hogy annak is látszik.

Az AA csodája, hogy testet és lelket egyaránt átformál. Az egész ember megváltozik. Ápolatlan, megtört nők egyszerre megint adnak a külsejükre. Egyikük így vallott: „Mintha Isten új portrét festett volna rólam.”

Nem volt hiú ábrándozás, amikor azt írtam, hogy a Névtelen Alkoholisták körében különb a boldogság, mint az átlagemberek között. Nem találtam boldogabb embercsoportot, mint azokat, akik az alkoholizmus mélységéből szabadultak meg. Nincs köztük sem unatkozó, sem egykedvű. Megélénkült az életük. Hihetetlennek tűnik, hogy hozzájuk hasonlóan te is boldog lehetsz ivás nélkül? Meg fogod tanulni mit jelent a boldog szó.

Ha kinn várakozol egy terem előtt, ahol a Névtelen Alkoholisták egy csoportja gyűlésezik, a hang, ami kiszűrődik igen gyakran a nevetésé. Ilyen jóízűen csak azok nevethetnek, akik szembenéztek a pusztulással: nem is egyszer, hanem talán hosszú éveken át. És most már szabadok, nincs mitől félniük. Olyan emberek nevetése ez, akik biztonságban, mintegy az Isten tenyerén érzik magukat.

A Névtelen Alkoholisták alapja éppen ez: egy olyan tény, ami szinte hihetetlen a világ számára, amely nem vár sokat Istentől a mindennapi életben. A fő dolog, amitől függ – mondják az AA tagok – hogy a józansághoz visszatalálj a hajlandóság. Hajlandóság dolga az, hogy megvalljad, a szesz úrrá lett rajtad, nem bírsz életeddel. És hajlandóság dolga az, hogy akaratodat, életeddel együtt – a saját felfogásod szerinti – Isten kezébe tedd le. Ez nem csupán sekélyes fogadkozás. Csak akkor teheted meg, ha tehetetlenséged poharát a legaljáig kiürítetted. Itt már csak Isten segíthet. Segélykiáltásod annyira a lelked mélyéből fakad, hogy magad sem eszmélsz rá: fohászkodtál. S mire feleszmélsz, fohászod meghallgatásra talált.

Had mondjam el neked, hogyan találta meg egy Nóra nevű barátnőm az AA – t.

Nórának nevezem, bár nem ez az igazi neve, az AA – ban teljes a névtelenség. Nevedet – ne aggódj – bizalmasan kezelik.

Nóra boldogtalan otthon, boldogtalan gyermeke volt. Életében semmi sem sikerült és már nem is remélte, hogy sikerülhet. Amint felnőtt, egyik szerencsétlenség a másik után érte. Ezek elöl próbált az ivásba menekülni. Élete első szerencséje szerelmi házasságával érte. Nóra azonban nem sokkal házasságkötésük után eszmélt rá, hogy alkoholista. Házassága előtt úgy képzelte, azért iszik, mert boldogtalan. Most pedig, bár boldog volt, mégsem volt képes abbahagyni az ivást. Mindent megtett, hogy a keserves igazságot leplezze férje előtt, a szeszt viszont annyira kívánta, hogy alig indult el férje reggel munkába, néhány pohárral máris lehajtott. (az alkoholisták igen sietősen isznak)

Aztán naphosszat ágyban maradt és utálta magát. Hasogató fejfájásai ellen, jeget tett a homlokára és amikor férje hazatért, az arcára csúsztatta, mintha a foga fájna.

Férje persze lassan megtudta az igazságot. Szavát akarta venni, hogy többet nem nyúl szeszhez – Nóra persze fogadkozott égre, földre. De amint magára maradt, nem állhatta meg, hogy ne igyon. Férje orvosokra bízta, de mindhiába. Szanatóriumokban is többször kezelték, de nem volt látszata. Erről az időszakról Nóra a napokban mesélt, amikor AA gyűlésre vitt a megyei börtönbe. „Én magam, sohasem voltam börtönben – magyarázta – de a magánzárka kínját jól ismerem. Az alkoholista a fejében épít börtönt, annak rácsai mögött sínylődik egymagában.” Évekig sínylődött így és magánzárkájába a remény sugara sem tört be. Aztán egy napon, autóvezetés közben baleset érte. Az orvosok azt mondták a férjének, hogy nem fogja túlélni. Nóra bámulatos módon mégis felépült – ő maga balszerencsét látott ebben is, mert unta az életet. A kórházból hazafelé, férje tudatta vele, hogy mindkettőjük érdekében, intézetben szándékozik elhelyezni őt. Nóra készségesen ráállt – mert mint mondta – jobban szerette férjét, sem mint lassan eleméssze.

Amint hazaértek, férje ágyba tette, és amint hallom, Nórával akkor történt meg először, hogy lelke mélyéből fohászkodott: „Ha hallasz engem, most segíts!” Csak ennyit. Ezután aludt egy darabig, majd amikor felébredt, megkérte férjét, hogy hívjon orvost. „Melyiket szívem?”  - kérdezte férje, hiszen annyi orvos járt nála. Nóra az első nevet bökte ki, amelyik eszébe jutott. Ez az orvos évek óta meg sem fordult a házukban. Fél óra múltán ott állt az ágyánál. Kiderült, hogy amikor Nórával kudarcot vallott, érdeklődni kezdett az AA felöl. Azzal kezdte, hogy felhívta az AA helyi irodáját. Egy óra sem telt bele, az AA egyik nőtagja megérkezett Nóra házába.

Nóra azóta nem ivott. Szent meggyőződése, hogy gyermeteg fohásza nyert meghallgatást. Soha nem kételkedett abban sem, hogy azóta egyenesben van. Gyengéd érzésű, szép nő, aki szabadságot és boldogságot sugároz. Kisebbségérzete eltűnt, nem szidja már a balszerencséjét, élete csupa tevékeny és érdeklődő. Azt viszont soha sem felejti el, hogy akaratát Isten kezébe helyezte, sem azt, hogy alkoholista és egy pohár szesz visszadöntheti a szerencsétlenségbe. Hallom tőle, hogy elalvás előtt minden este elmondja: „Köszönöm Istenem, hogy ma is megőriztél józannak.”

Hogy jobban lásd, hogy milyen nagyfokú az alkoholista kiszolgáltatottsága, egy nagymama történetét mondom el.

Nevezzük őt Jane – nek.

Ötvenkilenc éves korában ivott először egy kártyapartin, új szomszédai körében. A többi vendég csak egy – két pohár puncsot szopogatott el, Jane azonban nem tudott betelni az itallal. Mielőtt a társaság szétoszlott, a háziasszony jó néhány koktélt kevert neki, mert mulatságos volt látnia, hogy ez a házias kis nagymama nem győzi lehajtogatni. Mire Jim, a férje telefonált, Jane már javában rendezte a cirkuszt a vendégek nagy derültségére.

Jim hazavitte és ágyba dugta, de még mielőtt álom jött volna a szemére, ilyesmit motyogott:

„Sok szépet elmulasztottunk az életünkben Jim. Holnap keverek neked egypár finom koktélt.”

Másnap délelőtt Jane beállított az italboltba és vett egy üveg whiskyt. Az volt a szándéka, hogy megiszik egy kupicával szíverősítőnek, a többiből majd koktélt kever, had lássa Jim is mit szalasztottak el. Csakhogy Jane nem állt meg egy kupicánál. Alkoholizmusa érett volt, csak az első cseppre várt, hogy nekiinduljon. Attól a naptól fogva nem volt ura iszákosságának. Először mulatságosnak látszott, hogy ilyesmi éppen egy házias nagymamával történik – de egy hónap sem telt el, mindketten tudták, hogy Jane bajban van. Fiai nem hittek a szemüknek. Jane padig nem törődött egyébbel, mint napi palackjával. Lelkésze imádkozott érte. Menyei tiltották tőle unokáit. Orvosa gyógyszert rendelt, aminek kedvét kellett volna vennie az ivástól, azonban majdnem végzetes lett a szer, amikor Jane egyszer itallal öblítette le.

Hat iszonyú év következett. Ha másképp nem sikerült pénzre szert tennie, kiment az utcára és összekoldulta. Eladta ruháit, rájárt Jim pénztárcájára, még takarítást is vállalt egy bárban, „természetbeni” fizetség fejében. Amikor a rendőrség egy napon, részegségért és garázdaságért egy napon bekísérte, úgy érezte, nem süllyedhet mélyebbre. Akkor fogta magát és saját jószántából elment egy AA gyűlésre. Itt fordult meg élete.

Az AA gyűlés mindenkinek, még a magamfajta bornemisszának is óriási élmény.

Először is meglepetten tapasztalod, hogy nem ünnepi alkalom. Mindenféle embert látsz. Azokat kivéve, akik először vannak ilyen gyűlésen, mindenkinek nevetős – beszédes kedve van. Más embercsoportoktól az különbözteti meg őket, hogy a résztvevők milyen megértők és szívélyesek egymással. Mintha félénkségnek, restelkedésnek, képmutatásnak helye sem volna ebben a körben – mindez belülről fakad, minden mesterkedés nélkül.

Névtelen Alkoholisták mondták nekem, hogy életükben először itt érezték magukat otthon. Persze senki sem háborog, senki sem rökönyödik meg semmin, senki sem ostoroz senkit. A megértés teljes, mert minden jelen levő ugyanazt a tisztító tüzet járta meg. Akik itt vannak, azoknak mellébeszéléssel, alibikkel nem hintesz port a szemébe, mert mindnyájan ismerik a dörgést és azt nyíltan meg is mondják. Felüdítő az ilyen derűs társaság, ha már évek óta a mentségek és kibúvók útvesztőit járod. Sőt, lelkesítő is, mert mintha olyan új emberfajtára bukkantál volna, amelyik levetkőzte kicsinyességét és hiúságát. Olyan otthonosan érzed magad, mintha egy teremre való emberről kiderülne, hogy te vagy mindegyikük álöltözetben. És nyomban érzed, hogy ítéletükben megbízhatsz: nem kell sem jobbnak, sem rosszabbnak tűnni, mint amilyen vagy, szégyenkezés és bűntudat nélkül.

Egyszerűen zajlanak ezek az összejövetelek.

Kaliforniában például így:

Felolvasnak a Névtelen Alkoholisták Nagykönyvéből az V. fejezetből egy részt, melynek a címe: „Hogyan működik?”, majd egy tag, aki erre vállalkozott vezeti le a gyűlést.

Kezdheti így: „Jó estét barátaim! Alkoholista vagyok!” Elmond valamit az életéből, majd bemutatja azokat, akiket ő szemelt ki erre az alkalomra, hogy beszéljenek magukról.

Aki szólásra emelkedik, férfi vagy nő, mind elmondja milyen volt azelőtt, milyen most és milyen utat tett meg e két állomás között. Nyíltan beszélnek mindannyian, olykor humorosan is. Az először résztvevő alkoholistát megkönnyebbülés tölti el, ha olyan rémségekről hall itt nyíltan és nevetéstől kísérve, amilyenekről ő eddig csak suttogva és bizonytalankodva beszélt. Rossz lelkiismerete, gátlásaival együtt úgy omlik össze, mint a kártyavár. Gyógyulása megkezdődött.

Ha Névtelen Alkoholistákat kérdezel, hogyan mesélhetik el régi szenvedéseiket, tréfálkozva és nevetve ez a válaszuk: „Csak úgy, hogy az amit elmondtam, mind legnagyobb ellenségemmel történt. Biztos nem velem.”

Gyógyulásuk a múlttól való egészséges elszakadás lévén történt. Úgy tekintenek vissza rá, mint elmúlt, másnaposságok sorozatára – s amikor a múlt eltűnik, sem másnaposság, sem sebhegedés nem marad.

A gyűlés végét, egy perces néma fohász előzi meg, majd felkelnek és elmondják a Miatyánkot. Nem hinném, hogy bárki lenne, aki nem hatódik meg.

Azonkívül, kávé, sütemény és barátok társaságában telik el az óra. Sok alkoholista társas élete csődbe jutott és az AA így nyújt alkalmat nekik, hogy ismét barátokra találjanak, hogy valakikhez tartozzanak.

Ilyen gyűléseket naponta rendeznek [nagyobb városokban napközben és este egyaránt].

A jelenlevők között a férfi alig több a nőnél, bár vannak gyűlések csak férfiaknak is, azoknak akiknek a nők jelenléte feszélyezne vagy nőknek szánt gyűlések, többnyire a délelőtti vagy délutáni órákban.

A szokásos gyűléseken kívül, sok városban klubok is léteznek, ahol barátok összejönnek, kenyeret szegnek, kártyáznak, folyóiratokat olvasnak, vagy csak beszélgetnek (ami az alkoholisták kedvenc időtöltése, annyi év emberkerülés után). Hiszen az alkoholisták is társas lények, akik maguknak ártottak emberi kapcsolataik lerombolásával. Most visszatérnek oda, ahol ivászatuk előtt voltak: őszintén bíznak másokban és mások is bíznak bennük.

Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség.

Betege nem térhet vissza a „társasági” ivás medrébe.

Ez az allergia egy életen át tart, de hála az AA – nak, nem kell tartani tőle. Nem kell bújni a szesztől, normális fogyasztóit sem kell kerülni, csupán az első kortytól kell óvakodni – mindig, élete végéig. Ahogy az AA tagok tréfásan mondják: „Ne idd meg az első kortyot, akkor soha nem iszod meg a másodikat.”

Lehetséges, egyszerre csak egy napig.

Az AA tagok Isten közelségében élnek és ezáltal végére járnak a többi bajnak, ami életüket bomlasztotta. Új életet építeniük szinte már gyerekjáték.

Ha levelemben idáig jutottál ismeretlen barátnőm, láthatod, hogy nem török pálcát fölötted. Irántad érzett szeretetem pedig ezerszeresére nőtt. Csupán kezed kell kinyújtani e szeretet után. Hiszen ez a szeretet arra vár, hogy akcióba lépjen érted. Röviden, a segítség nincs messzebb mint a telefon. A telefonkönyvben megtalálhatod a számot. Kérd, hogy nőt küldjenek ki hozzád. Mással nem kell tudatnod, hogy erre a lépésre szántad el magad. Amikor ő megjön, nem szükséges, hogy életed kínos részleteit vagy bármit kitálalj neki. Hiszen sokat tud rólad, talán többet is, mint te önnönmagadról. Ő már végig ment azon az úton, amelyet te jártál meg, talán még nálad is messzebb barangolt el. Józanná és hasznossá lett, holott soha nem gondolta azt, hogy ez lehetséges számára.

Ha tanácsom beválik, ugye megírod?

Még jobb volna, ha találnál egy másik nőt, akire ugyancsak ráfér a jó tanács és elmondanád neki ugyanezt.

Addig is, Isten áldjon.

Felelős vagyok…

Amikor bárhol és bárki

Segítségért nyújtja a kezét,

Akarom, hogy az AA segítsen neki.

Ezért felelős vagyok.

Hitvallás az egységről…

Az AA jövőjének tartozunk, hogy

A közösség javát minden elé helyezzük,

A Testvériség egységét megőrizzük.

Mert az AA életétől függ életünk,

És azoké, akik utánunk jönnek.

(Hálásan köszönöm a szkennelést Terinek!)


(Tudom, hogy megszegtem a 12 Hagyomány egyik pontját, mivel közzéadtam egy nem másolható anyagot... egyetlen okból tettem, ha már EGY! ember életét megmenti az enyémen kívül, már megérte!)