Rejtett erő - MA
A mai napon csak ezt az értékes 24 órát élem át, amelyre most koncentrálok. Nincs szükségem megszemlélni az egész élet utamat, csak azt kell fontolóra vennem, hogyan szőjem a ma mintáját a percek és órák fonalával, melyek az enyémek.
Úgy fogom dédelgetni ezt a napot, mintha az utolsó lenne. A mai nap a tegnap nagyon várt jövője - a holnap áhított múltja. Keblemre ölelem a ma ezen kincseit, és ugyanolyan örömmel tekintem a csodáját, mint egy újszülött megpillantását. Ez a nap új és én is az vagyok.
Ma nem fogom a múltat újraélni. Visszapillantok, de nem fogok bámészkodni. Nem tudok a tegnap dicsőségeiből élni, és nem törölhetem el a tegnap hibáit sem. A visszapillantásban láthatom, hogy az örömteli vagy szomorú események hogyan formáltak engem azzá, aki vagyok. Úgy szemlélem majd az életemet, mint egy utazást és perspektívát nyerek belőle. Nem utasítom el a múltat, tanulok belőle.
Ma nem fogok szenvedni vagy aggódni a jövő miatt. Az aggódás időpocsékolás. Hány ember aggódott a polgárháború jötte miatt? Ez úgyis bekövetkezett. Hányan hagyták el üzletüket és otthonukat azért, hogy egy hegy tetején várják a világ végét? Még nem történt meg. A holnap jön, legyen az jó vagy rossz, az elpocsékolt várakozási idő ellenére. Holnapra tervezek és a mának élek.
Ha ébredésem óráit a múlt visszaidézésével vagy a jövő utáni várakozással töltöm, eldobom az élet legértékesebb ajándékát, a "mát" így eldobom magát az életet. Erre a 24 órára megadom a napnak, ami jár; holnap újra kezdem.
Ma van lehetőségem újrakezdeni. Nem felelek sem a tegnapért, sem a holnapért. Csak a máért vagyok felelős és azért, hogy azt hogyan élem meg. Itt leszek és most.
"Ma" boldog leszek. A boldogság az én választásom. Tudom, hogy viselkedésem előre meghatározza elmém álláspontját. Pozitív hozzáállással és nyitott gondolkodásmóddal biztosítom, hogy meg fogom őrizni tisztaságomat bármilyen körülmény ellenére.
Felelősséggel tartozom a boldogságomért. Nem vagyok bábu, amelyet mások szeszélyei és hangulatai irányítanak. Nem uralkodom mások fölött, de szabályozom, hogy hogyan reagáljak. Nem vagyok gomb, amit nyomkodnak ingerült munkások, akaratos gyerekek vagy kiáltozó idegenek. Olyan vagyok, mint egy mély, békés tó, melyre nem hatnak a felszínét bolygató szelek. Békém és boldogságom belülről jön, és nem lehet elvenni tőlem, még ha mások sértő vagy ingerlő módon viselkednek is.
Nem kell személyesnek vennem. Tudatában vagyok annak, hogy más emberek viselkedése irányomban sokkal többet elárul róluk, mint rólam. Ha helyesen cselekszem, nincs szükségem elfogadni fájdalmat, haragot, frusztrációt vagy hibáztatást. Nem fogok másokat vádolni. Emlékezni fogok arra, hogy néhány ember rossz; azért viselkednek úgy, mert bizonytalanok és tudatlanok - és semmi körülmény nem biztosítja, hogy felindult legyek. Másoknak fogom adni a kétség előnyét.
Ha a fájdalom állandó az életemben, az jelzi a változtatás szükségességét.
Éppen úgy, ahogy a fizikai fájdalom enyhítésére segítséget keresek, az egészségtelen viselkedéseket és helyzeteket is meg kell oldanom. Kezelhetem segítségkéréssel, egy bizalmas baráttal való beszélgetéssel, vagy kereshetek hivatalos segítséget, de el fogom fogadni az igazságot, hogy a fájdalom szabadon választható
Ma ápolni fogom a boldogságot magamban és másokban, készséges mosollyal, udvarias viselkedéssel, sugárzó külsővel és magabiztossággal, mert a boldogság Isten adománya minden ember részére.
"Ma" mindent el fogok fogadni, bármi is legyen az, nem fogok vágyaim kielégítésére embereket és körülményeket befolyásolni. Elengedem magam és beengedem Istent. El fogom fogadni azt az elvet, hogy a dolgok okkal történnek. Előjöhet egy körülmény, amit nem terveztem, sőt nem is akartam. El fogom ezt fogadni, mint lehetőséget. A helyzet elleni harc helyett a lecke tanulságát fogom nézni. Sírás helyett: "Miért pont én?" Meg fogom kérdezni: "Mit tanulhatok ebből?"
Amint hátrahagyom a mindenkit, és mindent irányítani próbál régi magatartásomat, gyönyörködni fogok abban a felfedezésben, miszerint elengedni és Istent beengedni gyorsabb és pozitívabb eredményeket hoz, mint azt én valaha is álmodtam. Még meg is fogom tanulni üdvözölni a váratlan helyzeteket, amint lelkesen kutatom a tanításokat, melyek segíteni fognak növekedésemben, hogy bölcsebbé, alkalmasabbá, és megértőbbé váljak.
Az elfogadás gyakran megbocsátással jár. Nem foglalkozhatok a valósággal, ha folyamatosan táplálom a fájdalmamat, sajnálkozásomat és dühömet. Nem haladhatok előre ezt az öreg csomagot hurcolva. Nem az a kérdés, hogy megérdemlik-e az ellenségeim - azok, aki megbántottak - a szeretetemet, hanem azt, hogy én megérdemlem-e a saját szeretetemet? Legjobb belátásom szerint fogok cselekedni saját érdekemben, megbocsátva és elbocsátva elvárásokat. A múlt nem tarthat engem, ha én nem tartom.
Talán azok, akik keresztezték életemet, barátok vagy ellenségek, szeretteink vagy idegenek, - ők az én tanáraim, akik mind hoztak egy leckét vagy példát. Van-e olyan jellemző vonás, amelyet felülmúlható, vagy amit el kellene kerülnöm? Mit árul el reakcióm erre a személyre, vagy arra a csoportra nézve? Amint elfogadok másokat úgy, ahogy vannak, magamat is el fogom kedvesen fogadni, tudva, hogy olyan személlyé próbálok válni, amilyen szeretnék lenni.
Amint megtanulom elengedni magam és beengedni Istent, megismerem a belső békét. Béke és harmónia hatja át minden kapcsolatomat. Sikeres vagyok az életben és eredményes.
"Ma" ki fogom tágítani elmémet. Figyelembe veszek egy új ötletet, megragadok egy friss témát, újragondolok egy hosszan tartott véleményt. Tanulni fogok valamit.
Emlékszem az első nap izgalmára az iskolában, az erős vágyra, mint egy gyerek, aki egy hosszú, nyári napra ébred. Megvan bennem a kíváncsiság érzése, az öröm a tanulásban, az élvezet az életben? Megengedtem magamnak, hogy unalmas és szűk gondolkodásúvá, érdeklődésűvé váljak? Ha nem növelem és tágítom folyamatosan szellemem, akkor nem is élek igazán. A tanulás izgalomban, erős vágyakozásban, állandó érdeklődésben, fiatalnak tart a hozzáállásomban. Az öreg emberek, akik fiatalnak látszanak, még mindig tanulnak.
Mint felnőtt, nem azért kell tanulnom, hogy egy vizsgán átmenjek, vagy egy jegyet kapjak. Most saját megelégedettségemért tanulhatok, nem pedig egy szülő kedvéért vagy, hogy meglepjek egy tanárt. Nem kell egy széles, intellektuális törekvésre vállalkoznom. A tanulás lehet olyan egyszerű, mint egy ismeretlen magazin szemlélése az újságosnál, egy külföldi film megnézése, étkezés egy nemzetiségi étteremben, múzeum vagy galéria látogatása vagy koncert hallgatása.
Most van itt az idő, hogy megújítsam elhanyagolt érdeklődési területeimet, és újakat alakítsak ki. Visszanyerhetem régi lelkesedésemet, amint kihalászom a szekrény aljából a festékeket és előveszem poros gyűjteményemet a padlásszobából. Elérhető tanfolyamok lehetővé teszik, hogy megtanuljak úszni, tortát dekorálni, fényképezni vagy egy új nyelven beszélni a következő nyaralásom idejére. Beléphetek egy bowling csapatba, elkezdhetek síelni, megtanulhatom a foci szabályait, kiválthatok egy könyvtárjegyet vagy egy léggömbön keresztül sodródhatok az égen.
Mától nem mondom többé: "Majd egyszer fogok.'', és valóra merem váltani álmaimat és fantáziáimat. Unalomnak és egyhangúságnak nincs helye az életemben, amint növelem személyem érdekességének lehetőségét mások és magam iránt.
"Ma" edzeni fogom a lelkem, növekedve érzelmileg és lelkileg. Megtanulom a mondás igazát: "Jobb adni, mint kapni" Kinyújtom kezemet egy másik személy felé, nem várva köszönetet vagy elismerést ezért.
Amint kilépek magamból, hogy segítsek egy másik emberen, a saját gondjaimat hátra hagyom egy időre és észreveszem azokat. Ahányszor, amikor másnak tanácsot adok, emlékeztetem magam egy olyan bölcsességre, amelyet elfelejtettem alkalmazni magam számára. A mások problémájára való gondos figyelés kiterjeszti tudásomat a világról, és az emberi természet megértését segíti elő. A komolyan befektetett idő más emberekbe sosem vész el.
Érzelmileg növekedek, amint megtanulom felismerni érzéseimet, és hangot adok nekik, mielőtt neheztelés és harag épülhetne bennük. Nem várhatom el még azoktól, akik legjobban szeretnek és ismernek engem, hogy gondolataimban olvassanak; felelnem kell saját érzelmi egészségemért, megértve magamat, így segíthetek másoknak megismertetni magamat. A magammal való őszinteség alapvető dolog, ha másokkal is őszinte akarok lenni.
Növekedhetek úgy is, hogy rugalmasabbá, spontánabb á válok. Ahelyett, hogy "Miért"-tel fogadnék egy ötletet vagy javaslatot, megkérdezem magam: "Miért ne?" Megölelem az életet, nem utasítom el. Olyan nagylelkű leszek magammal, mint másokkal. Igent mondó leszek, nem pedig nemet mondó. Nem leszek ideges kis dolgok miatt. Megkérdezem magamtól: "Fontos lesz ez 50 év múlva" - ez egy módja annak, hogy életemet perspektívában tartsam és egy kis humort vigyek a hétköznapi életbe. Ma távol tartom érzelmeimet attól, hogy félrevezessenek, úgy, hogy megkérdezem: "Ez a helyes cselekedet?" Csalhatatlanul vezet ez a kis hang belülről, amelyet gyermekkoromban lelkiismeretemként ismertem. Most Magasabb Hatalomként ismerem fel, amely a jó felé irányít. Amikor érzelmeim dühöngenek, csöndben leülök és várom a tanácsot, amely biztosan jön. Nincsenek rövidített utak a boldogsághoz. Minden körülményben a helyes dolgot csinálva megismerem a békét és az érzelmi stabilitást, amire vágyom. A helyes dolgot cselekedve fizetem az életnek azt, ami jár, fizetem a bérleti díjat a helyemért ezen az édes földön.
"Ma" szeretetre méltó leszek; vissza fogom tükrözni azt a kifejezést és viselkedést, amit másokban keresek. Nem fogok hibát vagy panaszt találni.
Ha ki kell javítanom gyerekeket, tanulókat vagy munkatársakat, akkor azt kedvesen és személyesen fogom tenni, és mielőtt hibáikat számba venném, elsőként erényeiket domborítom ki. Ha egyszerűen hibát találok másban, akkor először magamat vizsgálom meg, emlékezve arra, hogy ha én hibáztatva mutatok valakire, akkor három ujj mutat vissza rám.
Nem felejtkezem meg a mosolyról. Ettől olyan jól érzem magam, mint az, aki a mosolyt kapja. Bárki, akit ma megközelítek, befogadóbb lesz kéréseimre és ötleteimre, ha kellemes és nem fenyegető arcot mutatok a világ felé. Mosolyom és barátságos üdvözlésem segíthet ma valakin. Egy mosoly nem töri össze arcomat és segíthetek begyógyítani másvalaki törött lelkét.
Olyan udvarias leszek családommal, mint amilyen az idegenekkel vagyok. Ha az emberszeretet otthon kezdődik, akkor a kedvességnek, megértésnek és buzdításnak is így kell lenni, melyek építik mások lelkét és magabiztosságát. Akik szeretnek, a legjobbat, nem a legrosszabbat érdemlik belőlem.
Megpróbálom legjobbamat nézni. Nem kell úgy kinéznem, mint egy filmsztár azért, hogy a legtöbbet kapjam a természet ajándékaitól. A kép, amit a világ bemutatására választok, ábrázolja azt, amit én magamról gondolok és talán az egyetlen esélyem megmutatni, hogy engem érdemes ismerni.
A helyes ember keresése helyett arra koncentrálok, hogy én váljak helyes emberré. Ma ötöst kapok azért, mert megpróbálok szeretetre méltó, elérhető és vonzó lenni.
"Ma" rendezett leszek. Célokat állítok fel és készítek egy tervet magamnak, így mikor a nap már elmúlt, elégedett lehetek azzal, amit véghez vittem.
Azzal, hogy rendezettebbé válok, kiküszöbölöm a káosz és a zűrzavar nagy részét az életemből. Mosolyogni fogok otthon és a munkában, eldobva olyan dolgokat, amelyeket nem használok és eltörölve a nem termékeny feladatokat. Rendbe állítom a munka és a szabadidő szerszámait. Emlékezem, hogy a szervezetlenség gyakran a lázadás egy formája, mint a tinédzser rendetlen szobája. De én nem vagyok az, aki szenved a zavartságtól az életében. Ha a rendezetté válás lehetetlen feladatnak tűnik, akkor kikölcsönzök, vagy veszek egyet a sok ezzel foglalkozó könyv közül. Egyszerű és nehéz célokat egyaránt ki fogok tűzni magam elé. Felsorolva a mosoly próbájától egészen addig az előrelépésig, mellyel elérem régóta dédelgetett álmaimat. Felírom a céljaimat így megtarthatom az összpontosításomat és rendezhetem a siker meleg zuhatagát, amint kipipálok minden teljesített célt. Nem pazarolok energiát a célomból. Emelkedni fogok. Tudom, hogy minden nagy teljesítmény kis lépésekkel kezdődik. Ma fogom elkezdeni utazásomat.
Könnyebbnek fogom találni, véghezvinni a célokat és elutasítani a halogatást, ha hallgatok arra a kitartó, belsőhangra, amely irányítja álmainkat és a vágyainkat. A gyerekkor lelkiismerete, a felnőttkor Magasabb Hatalmának hangja. A hang nem ellenségem, aki megpróbál elhúzni az örömtől Ő a barátom. Könyökkel gyöngéden oldalba lök engem, figyelmeztetésül a céljaim felé. Tudom, hogy reményeim és álmaim iránymutatók Istentől. Nem álmodom lehetetlenről.
Ma élvezni fogom az egyedüllét idejét. Feltöltöm a lelkemet és biztosítom józanságomat, mintegy 24 órás elmeállapotot.
Amint azért dolgozom, hogy azzá váljak, ami lehetek, eléljem azt, amire képes vagyok, emlékezni fogok arra, hogy csendes meditációk szükségesek ahhoz, hogy feltöltődjenek a lelki, érzelmi és gondolati elemek. Az egyedül eltöltött idő olyan képet mutat az életemről, amit nem láthatok akkor, amikor a mindennapos követelményekkel vagyok elfoglalva.
Nem fogok tevékenységről tevékenységre sietni. Engedni fogom a tapasztalatot, az értelmet, az élvezetet minden percben átitatódni. Milyen gyakran vártam azokra a napokra, amikor az idő múlása lassabbnak tűnik. Tudom, hogy nem lassíthatom le a világot. De lelassíthatom erről tett tapasztalataimat. Bőséges időt hagyok magamnak a tevékenységek között, így nem sietek. A sűrű idők alatt emlékezni fogok a mély lélegzetvételre. Tudva, hogy amint ezt teszem, az univerzum energiáját lélegzem be és felfrissülök.
Amint végigmegyek a napomon meg fogok állni, és megvizsgálom, vajon hatékony, vagy frenetikus vagyok. Ha kényszert érzek arra, hogy állandóan csináljak valamit, vagy mások társaságában legyek, talán azért utasítom el a csendes időt egyedül, mert nem kívánok szembesülni magammal. A magányosságban tanulhatom meg legjobban, hogy ki vagyok. A csendességben hallhatom meg Isten suttogását, amint elmondja, hogy melyik irányba kellene mennem. Nem kell bűnösnek vagy védekezőnek éreznem magam, hogy miként keresem az egyedüllétet. Mindennap legalább fél órát azzal töltök, hogy csendben és egyedül vagyok. Lehet ez akár egy buszon ülve, behunyva a szemem, élvezve a nyári felhőket, fejemet meghajtva a templomban vagy formális meditációban ülve a szobám padlóján.
Az egyedüllét normál időszaka és a józansági ima alkalmazása kéz a kézben mennek egy békés elmeállapot felé.
Ma nem fogok félni. Emlékezni fogok Madame Curie szavaira: "Semmitől nem kell félni az életben, csak meg kell érteni azt." Tudom, hogy minden dolognak megvan a maga ideje, és mindennek oka van. Akár tetszik az a helyzet, amelyben vagyok, akár nem, biztos vagyok abban, hogy van célja. Még ha ez nem is nyilvánvaló számomra. Nem kell félnem a körülményektől sem, csak azt a leckét kell keresnem, amelyet meg kell tanulnom.
Hányszor veszítettem el egy lehetőséget azért, mert féltem valami újtól, magam próbára tételétől és a kudarctól. Tudom, hogy a lehetőség Isten felhívása arra, hogy fejlődjek és emelkedjek. Amikor a lehetőség kopogtat, fel kell kelnem, és ajtót kell nyitnom. A cselekvés sikerem kulcsa. Amint visszapillantok a kihagyott lehetőségekre vagy azokra, amelyeket fél gőzzel hajtottam végre, látom, hogy nem azért hagytam ki, mert buta vagy semmirevaló vagyok, hanem azért, mert féltem. Tudva, hogy Magasabb Hatalmam lehetőséget nyújt a fejlődésre és álmaim valóra váltására, nem kell többé félnem a lehetőségektől.
Nem félek az élet kihívásaitól, amikor fel vagyok rájuk készülve. Több módon tudok felkészülni. Ha mindennap egy kis lépést teszek az álom valóra váltásáért, ha valaki más helyébe képzelem magam és azon gondolkozom, hogy én mit tennék, ha saját életem minden helyzetében megpróbálok helyesen cselekedni, és ha rendszeresen meditálok és imádkozom, hogy a Magasabb Hatalommal egy hullámhosszon maradjak.
Ha legközelebb félelmet érzek akár egy beszédtől, vagy attól, hogy egy furcsa helyzetben másokkal együtt vagyok, Magasabb Hatalmamra fogok tekinteni. Azt fogom mondani: "Köszönöm a helyes szavakat a helyes időben. Köszönöm, hogy megadtad a szavakat, és cselekedeteket mások megsegítéséhez. Ilyen hálával a szívemben biztos vagyok abban, hogy a helyes dolgot fogom csinálni, és mondani a helyes időben.
Ha mindig megpróbálom a helyes dolgot tenni, nincs okom félni. Isten kezébe teszem a kezemet és minden jó lesz.
Megjegyzés küldése