Rejtett erő - ŐSZINTESÉG, BECSÜLET

EGY MESE

Egyszer néhány ember hírét vette egy „Őszinte barlang” nevű helynek. (Az igazság barlangja). Ezt megtárgyalták egymás között, és tovább érdeklődtek. Végül elhatározták, hogy megkeresik ezt a barlangot és egy hosszú, fárasztó keresés után meg is találták. A bejáratnál ült egy öregember, az őr (gondnok). Odamentek hozzá és megkérdezték, hogy valóban ez-e az őszinteség barlangja. Ő megnyugtatta őket. Megkérdezték, hogy bemehetnek-e. Ő így felelt: „Milyen mélyre akartok eljutni az őszinteség barlangjában?” Erre a kérdésre meghátráltak és tanácskozni kezdtek. Majd visszatérve ezt mondták: „Mi csak egy olyan mélységig szeretnénk eljutni, ami után elmondhatjuk, hogy jártunk a barlangban.”

Ez a mese emlékeztethet bennünket a reakciónkra, amikor azt mondják nekünk, hogy olyan életmódot folytassunk, amely szigorú őszinteséget követel. Tapasztalhatjuk, hogy egy részünk őszinte akar lenni, csak annyira, hogy elmondhassuk, hogy jártunk már a barlangban. A folyamatos gyógyulás viszont többet követel tőlünk, minthogy csupán meglátogassuk az igazságot és őszinteséget, mint valami hátrányosságot. Az A. A.-program azt mondja nekünk, hogy mélyre kell eljutnunk az őszinteség barlangjában az őszinteség terén való növekedésben, különben a visszaesés veszélye fenyeget. Ahogy néhányan mondják: „Növekedjél vagy hagyd az egészet.”

Sokunk számára az őszinteség volt a gyógyulás kezdete. Végül képesek voltunk segítséget kérni. A saját magunkkal és másokkal való őszinteség tette lehetővé a visszautasításon való áttörést és annak az elfogadását, hogy nincs hatalmunk az alkohol felett, és hogy életünk irányíthatatlanná vált. Sokan közülünk évekig küszködtek ezzel az „Első Lépéssel”.

Kétségek övezik az embereket az A.A. „Nagy Könyvének” 5. fejezetének egy gondolata kapcsán, ami azt mondja ki, hogy azok, akik nem gyógyulnak meg, azok képtelenek vagy nem hajlandóak alávetni magukat ennek a programnak, s ezek rendszerint azok az emberek, akik képtelenek a magukkal való őszinteségre. Ilyen kétségek a szigorú őszinteség terén sokáig előfordulnak a gyógyulási folyamatban. Felfedezzük, hogy az őszinteség egy folyamatos dolog/fejlődés és az ember hajlandósága a tisztességtelenségre, még ha csak kis dolgokban is, riasztó/kétségbeejtő lehet.

Bár, ha emlékezünk arra, hogy az őszinteség volt a gyógyulás kezdetének kulcsa, akkor megértjük, hogy milyen fontos az őszinteség a növekedésünkben és mindabban, amit a józanság és az élet adhat. Az A.A.- program Tizenkét Lépése segítségünkre van az ilyen életvitel elérésére.

AZ ŐSZINTESÉG AKADÁLYAI 

Miért nehéz őszintének lenni, még akkor is, ha nagyon akarjuk azt? Egy ok lehet, hogy a tisztességtelenség (=őszintétlenség) életformánkká vált az alkoholizmussal vagy a drogfogyasztással. Az őszintétlenség uralta viselkedésünket, gondolkodásunkat és érzelmeinket. Nem is olyan régen az illúziók világában éltünk és nagyon kevéssé tudtuk értékelni a valóságot. Hazudtunk még akkor is, amikor sokkal kényelmesebb lett volna az igazság.

Olyan életstílust vezettünk be az ivás kapcsán, ami őszintétlenséget követett. Hazudtunk a hollétünket illetően, a kábítószerekre költött pénzről, és az ivás fontosságának bevallását illetően. Érzelmileg tisztességtelenné (őszintétlenné) váltunk egészen addig a pontig, hogy nem is tudtuk, mik voltak valódi érzéseink, mert érzéseink az alkohol vagy más drogok uralma alatt álltak.

A tisztességtelenség olyan életvitellé vált, hogy időbe és erőfeszítésekbe fog kerülni a változás elérése. A józanságban néha arra vagyunk csábítva, hogy azt gondoljuk, teljesen őszintékké váltunk. Az A.A. mint program és segítőtárs azt sugallja, hogy a teljes őszinteség lehetetlen. Annál inkább megvan a képességünk az őszinteségbe való növekedésre. Ehhez magunknak kell megtenni az erőfeszítéseket, de szükségünk van olyan emberek társaságára is, akik most válnak őszintévé. Ahogy mi megtapasztaljuk az őszinteségüket saját maguk és egy Felsőbb Hatalom közreműködésével vagy a mi közreműködésünkkel, mi is felfedezzük, hogy az őszinteségre való hajlamunk növekszik.

Másik jelentős akadály az őszinteség útjában a félelem. Van egy kockázat az őszinteség terén, gyakran félünk a következményektől és a fájdalomtól, amit az őszinteség maga után vonhat. Hasznos, ha őszintén bevalljuk magunknak önző félelmeinket és megosztjuk ezt másokkal. Ők segíthetnek nekünk abban, hogy elviselhessük az őszintétlenség következményeit, mely sokkal fájdalmasabbak egy adott szituációban és sokkal veszélyesebbek számunkra, mint az őszinteség.

ŐSZINTESÉG ÉS A LÉPÉSEK

Van idő, amikor úgy gondoljuk, hogy „végigdolgoztam a lépéseket”. Megcsináltam a 4. és az 5. lépést egyszer, s nem kell még egyszer megismételnem.” Ez igaz lehet sokunk esetében. De néhányan hasznosnak találják a lépések megismétlését egy bizonyos idejű józanság után. Másoknál általános gyakorlat a 10. lépés végrehajtása nem csak naponta, hanem félévente-évente. A lépések segítenek nekünk az őszinteségben való növekedésben. Ezek a lépések, különösen később a józanság idején, felfedhetik a jó tulajdonságaink elhalványítására és a növekedési lehetőségek elkerülésére irányuló magatartásformákat. Először az őszinteség önmagunkhoz a viselkedésünk és személyiségünk negatív vonásaira koncentrál. Ez az őszinteség önmagunkhoz, különösen, ha megosztjuk másokkal is, megszabadít minket önmagunk félrevezetésétől, amely a függőségből fakadt. Lehet, hogy sokkal nehezebb őszintének lenni a jó tulajdonságainkat illetően, s személyiségünk alapvető pozitívumait illetően.

Sokan szellemileg, érzelmileg és lelkileg össze voltunk törve, amikor a programot elkezdtük. Az őszinteség elsőként segít a múlt és a jelen tisztánlátásában. Ahogy haladunk előre a gyógyulásban és a személyiségünket illető tisztánlátásban, tudatába kerülünk más, még pozitívabb dimenziónak az életünkben, olyanokra, amelyeket a betegség eltakart. Néha félünk elismerni jó tulajdonságainkat. Ez óriásinak tűnhet, s félhetünk felelősségtől, ami e tulajdonságok, felismerésével együtt jár. De a felismerése a képességeinknek és tehetségeinknek a növekedés új perspektíváit nyitja meg. Felfedezzük, hogy életünknek célja és értelme van, hasznosak lehetünk másoknak, s van valami tennivalónk az életben. Gyakran ugyanannyi erőfeszítésbe kerül őszintének lenni a jó tulajdonságainkat illetően, mint a negatívak terén.

A 12 Lépéses A.A. – program folyamatosan az őszinteségre serkent saját magunkat illetően, mások előtt is. A 8. és ). Lépéseken keresztül egy új minőségét ismerhetjük meg a másokkal való őszinteségnek. Ezek a lépések azt sugallják, hogy vizsgáljuk meg múltunkat és ismerjük el a másoknak okozott sérelmeket. A „Nagy Könyv” számtalan oldalt szán e fontos lépéseknek. Egy dolog, ami működőképesnek látszik, az annak a fontossága, hogy tervezett változtatásainkat előre megbeszéljük valakivel, akiben bízunk. A változtatások végrehajtása különbözik a bocsánatkéréstől. Sokan profi módon tudjuk mondani: „Sajnálom”. Egy változtatás elhatározása magába foglalja a hajlandóságot a másokkal szembeni viselkedésünk megváltoztatására. Mi nem csak azt mondjuk „sajnálom”, hanem azt is, hogy „Nem fogok többé így bánni veled a jövőben.” Ezen lépések keretein belül az őszinteség azt is jelenti, hogy a tőlünk telhető legjobb módon kell kárpótolnunk azokat, akiket anyagilag vagy érzelmileg megbántottunk. A 9. lépés azt mondja, hogy így kell cselekednünk, kivéve, ha azzal a megbántott személynek vagy másoknak fájdalmat okozunk.

A 8. és 9. Lépés őszinte végrehajtásához indítékaink részletes vizsgálatára van szükség. A korai józanság idején azt gondoltuk, hogy a változás útjára léptünk, amikor pusztán azon próbálkoztunk, hogy megtaláljuk a magunk módját a változás felé vagy kibékülést eszközöltünk. Ahhoz, hogy őszintén tudjuk ezeket a lépéseket végrehajtani, el kell ismernünk a bántalmat, amit másoknak okoztunk. Őszintének és hajlandónak kell lennünk cselekedeteink következményeinek vállalására. A morgó elégedetlenség józanságában egyenesen arányos azzal, hogy nem vagyunk hajlandóak kárpótolni a sértetteket. A „Nagy Könyv” világosan megmondja, hogy különleges segítségre van szükségünk ezeknél a lépéseknél. A könyv emlékeztet minket arra, hogy profi módon, jó magyarázatokkal el tudjuk rejteni kétes indítékainkat, s ha ezeket megosztjuk másokkal, az segíthet a leplezés elkerülésében. Ha megbeszéljük a program más résztvevőivel a tervezett változtatásokat, az segít abban, hogy megtaláljuk a változtatásra a megfelelő időt és a legjobb módszert.

MI AZ ŐSZINTESÉG ÉS HOGYAN „VIRUL”?

Az őszinteség definiálásának egy módja azon szándék hiánya, hogy félrevezessük másokat. Amikor elhatározzuk, hogy nem csapjuk be saját magunkat, másokat és Istent, ahogy mi nevezzük Őt, akkor a szigorú őszinteséget követelő életstílus útjára léptünk. Felfedezzük, hogy mélyen behatolhatunk egy „őszinte barlangba” és könnyedén szabaddá válunk. Nem félünk többé attól, hogy őszinték legyünk másokkal és mások őszintesége sem riaszt minket. Rájövünk, hogy az őszinteség következményei sokkal kellemesebbek, mint az őszintétlenségé. Az őszinteség sokszor nehéz és kemény munka eredménye. Időt és másokba vetett bizalmat követel annak megértése, hogy mit jelent az őszinteség számunkra egy adott szituációban és életünk egy meghatározott időpontjában. De ahogyan növekedünk az őszinteségben, úgy fogjuk megtapasztalni annak előnyeit.

Óvatosnak kell lennünk a brutális őszinteséget illetően. Amikor mi körülöttünk valaki brutálisan őszinte, akkor van esély arra, hogy inkább brutálisak, mint őszinték vagyunk. Az őszinteség gondoskodó/törődő környezetben virágzik. A gyógyuló emberek esetén az őszinteség táplálható a gyógyulók egymásért tanúsított törődésükkel. A törődés nélkül az őszinteség nem igazi.

Másik jellemző az őszinteség területén a türelem. Sokan közülünk hosszú ideig őszintétlenek voltunk, s időbe kerül, míg az őszinte életmód útjára léphetünk. Néha hajlamosak vagyunk a visszaesésére. Őszinteségünk és más A.A. – program résztvevők őszintesége segíthet ennek elkerülésében. Néha azt mondják: „Nem vagyok ugyanaz az ember, aki voltam. Alkoholista és droghasználó voltam. Ha ismét felveszem azt a személyiséget, akkor ismét inni és drogozni fogok.” Amikor az őszinteség útjára lépünk, fontos, hogy tisztába legyünk az A.A. „A fejlődés nem tökéletesség.” Alapelvével. Az őszinteség egy élet munkája. El kell ismernünk a fejlődést, amit elértünk, de tudatában kell lennünk a célunktól való távolságnak. A magunkkal és a másokkal szembeni türelem segíthet az őszinte életstílus kialakításában.

Egy másik történek igazolja, hogyan virul az őszinteség. Michelangelo nagy szobrász volt. Egy kisfiú minden nap eljött a stúdiójába és nézte, ahogy dolgozik. Egy napon, miután a fiú hónapokig látta a mestert egy bizonyos márvány darabon dolgozni azt kérdezte: „Mi az, amit te valójában csinálsz?” Michelangelo ránézett és mondta: „Van egy angyal ebben a kőben és megpróbálom kiszabadítani.”

Munkája törődést és türelmet igényelt, ahogyan az őszinteség. Az őszinteségre való törekvésünk során tapasztaljuk, hogy törődésre és türelemre van szükségünk. Lehet, hogy nem angyalokat akarunk kiszabadítani egy kőből, de megpróbáljuk felfedezni, és szabaddá tenni önmagunkat.

Néha az őszinteség veszélyesnek tűnhet. Egy A.A. – gyűlésen az őszinteség témakörnél valaki azt mondta: „Mi történne, ha hirtelen az egész világ őszinte lenne?” A többség reakciója az volt, hogy ez borzalmas lenne, egy teljes katasztrófa. Úgy gondolták, hogy a tisztességtelenségek (őszintétlenségek) az élet mozgató rugói. Mielőtt ez a hangulat eluralkodhatott volna, egy fiatal hölgy azt mondta: „Ha az egész világ hirtelen őszintévé válna, akkor a határtalan gyönyör elárasztana mindannyiunkat.” Nem az őszintétlenségek mozgatják az életünket és a világot. Valójában a tisztességtelenségek megnehezítik az életünket. Az őszinteség, a hajlandóság egy olyan életformára, ahol nem vezetjük félre magunkat, másokat és Istent, ahogy mi hívjuk Őt, képessé tesz bennünket olyan emberekké lenni, akik mi valójában vagyunk.

SEGÍTSÉG AZ ŐSZINTESÉGHEZ

Lehet olyan oldalról nézni az alkoholizmust, hogy megnézzük, mi az, ami általa/miatta rejtve marad. Természetesen az alkoholfogyasztást és a drogozást eltitkoltuk barátaink elől, a család és saját magunk elöl is. Ahogy a betegség kezdett eluralkodni rajtunk, úgy egyre több dolgot elkendőztünk. Életünk sok dimenzióját is elrejtettük. A javulás folyamata értelmezhető, a feltárulkozással, gyógyulással és a felfedezéssel, amelyeket az őszinteség tesz lehetővé.

Többet kell tennünk, mint feltárnunk az igazságot az alkohol és más kábítószerek feletti tehetetlenségünkről. Muszáj feltárnunk az igazságot, magunkat, emberi lényeket illetően is. Ez megköveteli a hajlandóságot, hogy életünk azon aspektusait is előtérbe helyezzük, amelyeket el akarunk rejteni mások elől. Ez a folyamatos hajlandóság az igazság feltárására nélkülözhetetlen lépés a további haladáshoz.

Ahogy egyre mélyebbre haladunk az őszinteség barlangjában, s ahogy egyre hajlandóbbak vagyunk felfedni a dolgokat, amelyekkel a múltban féltünk szembenézni, úgy a gyógyulásunk folytatódik/halad előre. Így fokozatosan felfedezünk új és nagyszerű dolgokat magunkról, s másokról, amelyeket addig nem ismertünk. Ez a felfedezés egy izgalmas és kalandos időszaka a növekedésnek. Felfedezhetünk olyan képességeket magunkban, amelyek létezéséről nem tudtunk, hajlandóságot új kockázatok vállalására a növekedés idején, s rájövünk, hogy van, amit másoknak adhatunk/felajánlhatunk.

Az őszinteség kulcs a felfedezéshez. Sokszor szükségünk van másokra, hogy felfedezzük személyiségünk új dimenzióit. Amikor elfogadjuk az őszinte értékelésünket, személyiségünket illetően, az önelfogadás és növekedés útján vagyunk. A 10. lépés folytatja a feltárást a személyes „leltár” elkészítésével és hibáink elismerésével. Ez a lépés előfeltételezi a tévedés lehetőségét, mert azt mondja, hogy amikor és nem ha.

Ez arra emlékeztet, hogy célunk a fejődés, de nem váltunk tökéletessé. Ez szintén képessé tesz a régi helytelen viselkedési módokhoz való visszatérés elkerülésére. Folytatjuk a folyamatos feltárást; gyógyulást és felfedezést indítékok, szándékok és cselekedetek segítségével (mások és magunk irányában).

Ha az őszinteség vagy az arra való hajlam hiánya, vagy hogy másokat félrevezessünk, akkor a napi 10. lépés felszínre hozhat sok módot, ahogy félrevezethetjük magunkat és másokat, s amit gyakran meg is teszünk. Néha szavakkal, máskor gesztikulációkkal és cselekedetekkel. A hajlandóság ennek naponkénti megfigyelése megszabadító érzés lehet. A 10. lépés az őszinteséggel alapos és jelentős különbséget tehet egy középszerű/átlagos és egy mélyreható, vidám és reményteli józanság között.

Szintén hasznos, ha egy 10. lépést nemcsak naponta, hanem negyedévente, félévente is megismétlünk. Ez lehetőséget ad életünk vizsgálatára és segít megérteni a mintaképeket/módszereket, amivel tisztában kell lennünk. Óriási segítség lehet számunkra egy leírt/írásban rögzített 10. lépés megosztása egy baráttal, lelki tanácsadóval vagy segítőtárssal. Sokan úgy találjuk, hogy nem lehetünk őszinték önmagunkkal, amíg nem vagyunk őszinték másokkal. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap fel kell hívnunk valakit, hogy elmondjuk neki őszintétlen cselekedeteinket. De bizonyos segítséget jelent az őszinteségben való növekedésünkhöz a dolgaink másokkal való megosztására irányuló hajlam.

Sokan hasznosnak találják egy 10. lépés végrehajtását naplószerűen. Így például lejegyezhetnénk a napi őszintétlen cselekedeteinket és azokat a dolgokat/ eseményeket is, amelyeknek hálásak lehetünk. Részletezhetjük reményeinket, álmainkat, félelmeinket, kapcsolatainkat.

Sok könyv szól a naplóírás rejtelmeiről. Amit a legjobban meg kell jegyeznünk az az, hogy ez a mi saját (privát) naplónk, s csak akkor kell megosztanunk másokkal, ha szeretnénk. Ez egy olyan könyv, amelyben őszinték lehetünk magunkkal, s egy lehetőség számunkra, hogy feltárjuk a fontos dolgokat életünkben. Úgy írhatunk naplónkba, hogy biztosak lehetünk benne, hogy azt más nem fogja elolvasni, s később esetleg úgy dönthetünk, hogy megosztjuk azt másokkal. Sokan elég jól ismerjük magunkat és tudjuk, hogy ha azzal a feltételezéssel írunk, hogy más is elolvashatja, akkor többet fogunk írni neki, mintha csak saját magunknak írnánk.

Az őszinteség tűnik az egyik központi jellemzőnek a folyamatos józansághoz. Ahogy a „Nagy Könyv” mondja: igyekszünk egy olyan életstílust kialakítani, ami megköveteli a szigorú őszinteséget. Ez nem feltétlenül egy félelmetes folyamat. Lehet olykor fájdalmas, de szabadsággal, jókedvvel és beteljesüléssel jár, ahogyan képessé válunk az őszinteségben való növekedésre önmagunkkal, másokkal és egy Felsőbb Hatalommal szemben. Ha valaki megkérdezne bennünket, miért teszünk ilyen nagy erőfeszítéseket az őszinteség elérésére, válaszolhatunk Michelangelo szavaival: „Egy angyal van ebben a kőben, és én megpróbálom kiszabadítani Őt.”