A mai meditáció az egyik AA által kiadott irodalomban található, legjobb tudomásom szerint.
Olyannyira a boldogságomra vagy a boldogtalanságomra összpontosítottam egy ideje már, többnyire, úgy szőnyeg alatt inkább másoktól várva ezt, okolva őket, holott így visszatekintve látom azt, hogy tagadtam, pedig nagyon nem akartam... (hamis büszkeség) szóval a meditáció döbbentett a mai napon rá erre engem és annyira hálás vagyok érte, hogy legelső felindulásomban fel is másolom a blogba, abbéli reményemben, hátha másoknak is gondolatébresztő lesz vagy esetleg a belátásukat gyarapítaná.
NEM A BOLDOGSÁG A LÉNYEG
Nem gondolom, hogy a boldogság vagy a boldogtalanság a lényeg. Inkább az, hogyan nézünk szembe problémáinkkal. Hogyan tanulunk belőlük, és hogyan adjuk tovább másoknak a tanultakat, hogy ők is tanuljanak belőle.
(Bill így látja, 306. old.)
Miközben „kerestem a boldogságot”, állást változtattam, házasodtam majd elváltam, lakóhelyet változtattam, adósságba vertem magam - anyagilag, érzelmileg és spirituálisan egyaránt. Az A.A.-ban megtanulok felnőni. Ahelyett, hogy azt követelném, emberek, helyek vagy dolgok tegyenek boldoggá, arra kérem Istent, segítsen elfogadni saját magamat. Amikor eluralkodik rajtam valamilyen gond, az
A.A. Tizenkét Lépése segítségével és a fájdalom által fejlődöm. Az így megszerzett tudás ajándék lehet azoknak, akiket ugyanez a gond gyötör.
Ahogy Bill mondja: „Amikor pedig fájdalom látogat meg, tanuljunk belőle készségesen, és segítsünk ebben másokat is. Ha pedig boldogságban van részünk, fogadjuk el mint ajándékot, és adjunk hálát érte Istennek”
(Bill így látja, 306.oldal).
Megjegyzés küldése