A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - KILÉPÉS AZ ÁLDOZAT SZEREPÉBŐL - Február 6. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2011. február 6., vasárnap.


Gyógyulásunkat megelőzően sokunknak semmilyen viszonyítási alapja nem volt ahhoz, hogy mikor váltunk áldozattá, vagy mikor bántottak bennünket. Esetleg teljesen rendjén valónak hittük. Azt is hihettük, hogy megérdemeltük, sőt még vonzódtunk is a minket bántókhoz.

Lényünk legmélyén kell elengednünk azt az igényünket, hogy áldozatok legyünk, hogy mások bánthassanak. Meg kell szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a működésképtelen kapcsolatokra szükségünk van a munkánkban, a szerelemben, a családban, barátságainkban. Jobbat érdemlünk.

Ha hiszünk abban, hogy jogunk van a boldogságra, boldogok leszünk.

Szabadulj meg az elnyomástól, szabadulj ki az áldozat szerepéből!

Ma felszabadítom magam. Véget vetek az áldozatlét szükségletének. Felfedezem magamnak a szabadságot, és magam fogok gondoskodni magamról. Ez a szabadság nem távolít el szeretteimtől, inkább közelebb visz hozzájuk, és összhangba hoz azzal, amit Isten szán nekem. 

Nem vonzódtam az engem bántókhoz, ebben egészen biztos vagyok... az az bevonzottam őket,  - most, hogy komolyabb számvetést készítettem magamban ez ügyből kifolyólag rájöttem - aztán amikor szembesültem azzal az érzéssel, amit apám közelében éreztem, egy idő után kiléptem a kapcsolatból.
18 évesen volt egy barátom, aki ivott. Én is ittam vele, a pia ragasztotta össze a kapcsolatunkat. Akkor még nem használtam az alkoholt csak ittam, sört, megfelelésből, persze nem szerettem. Egyszer, mert nem úgy viselkedtem ahogy az neki tetszett, megpofozott az otthonomban. Ekkor még nem tudtam elhagyni, viszont féltem tőle, jobban, mint azelőtt. Pár hónap múlva kiléptem a kapcsolatból. Az ivás abba hagyása sem okozott gondot, sőt! örültem, hogy nem kellett sört innom akkor, amikor nem akarok és a barátnőimmel újból bulizhattam és borozhattam. A bort szerettem.
Aztán 20 évesen elköltöztem itthonról albérletbe - akkoriban ez nem volt divat, ritkaság számba ment -  nem bírtam az apám folyamatos lelki terrorizálását. 
Jelenleg nem élek elnyomás alatt, az exem sosem szabott nekem határt, aki szab, az én vagyok, saját magamnak. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |