„Ha azok, akik valamiféle kényszeres rendellenességtől szenvednek, megteszik, amit az parancsol, ezzel nem azt fejezik ki, hogy nem szeretnek téged, hanem azt, hogy saját magukat nem tudják szeretni.”
(Ne függj többé senkitől!”)
A szelíd lelkek szeretetben élnek. Életünkben mégis vannak időszakok, amikor határozottnak kell lennünk, és képviselnünk kell az érdekeinket. Meg kell győznünk másokat és magunkat arról, hogy vannak jogaink.
Ezek átmeneti időszakok. Lehet, hogy az kell, hogy dühbe guruljunk, hogy meghúzzuk határainkat, de azt nem tehetjük, hogy visszafojtsuk dühünket, s emiatt neheztelés maradjon bennünk. Nehéz szeretni azt, aki áldozattá tett, de ha már leráztuk az áldozat szerepét, megtalálhatjuk szívünkben a szeretetet.
Az út, amelyen járunk, a szelídség ösvénye, lépteinket a szeretet vezérli – a magunk és mások szeretete. Jelöld ki határaidat! Tarts távolságot! Óvd magad! És tedd mindezt szeretettel.
Istenem, engedd, hogy ma szelíden bánjak magammal és másokkal. Segíts megtalálnom az érdekeimet érvényesítő cselekvés és a szeretet egyensúlyát. Segíts megértenem, néha ez a kettő egy és ugyanaz. Segíts megtalálnom a helyes utat.
Megjegyzés küldése