A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - ÉRZELMEINK ELFOGADÁSA - November 19. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. november 19., péntek.


Miért küszködünk annyira érzelmeinkkel?
Miért küzdünk olyan veszettül azért, hogy tagadjuk érzelmeinket, különösen másokkal kapcsolatban? Hiszen csak érzelmek!
Letagadhatjuk, mennyire felbosszantott valaki, mert valamilyen szolgáltatással becsapott. Letagadhatjuk, hogy egyik barátunk megbántott minket; ezért haragszunk rá. Letagadhatjuk, hogy félünk a gyerekeinktől vagy haragszunk rájuk.
Egész rakás érzést letagadhatunk házastársunkkal vagy azzal szemben, akivel intim kapcsolatban vagyunk. Ugyanígy letagadhatjuk munkahelyi főnökünkkel vagy beosztottainkkal szemben táplált érzelmeinket. Ezek az érzelmek néha mások viselkedésére adott válaszok. Néha viszont valami mélyebbet indítanak el bennünk: régi szomorúságot vagy frusztrációt.
Függetlenül attól, honnan erednek, a mieink. A mi tulajdonaink. Gyakran csak arra van szükség, hogy elfogadjuk őket, és máris tova tűnnek.
Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink irányítsák viselkedésünket. Nem kell cselekvéssel reagálnunk minden érzésre, amely áthalad rajtunk.
Segíthet, ha beszélünk róluk olyasvalakivel, akiben bízunk. Néha éppen azzal, aki előidézte bennünk; ez bizalmas kapcsolatot szülhet. De legfontosabb, hogy magunknak mondjuk el. Ha hagyjuk, hogy érzelmeink átjárjanak, ha elfogadjuk, majd elengedjük őket, tudni fogjuk, mi legyen a következő lépés.
Ma nem felejtem el, hogy érzelmeim életem fontos részei. Nyitott leszek rájuk családi életemben, baráti kapcsolataimban, a szerelemben és munkahelyemen is.
Elfogadom őket anélkül, hogy elítélném értük magam.

Régebben nem hogy letagadtam, de kapcsolatban sem voltam az érzéseimmel.
A 12 Lépéses Program tanított és tanít a mai napon is arra, hogy bátran vállaljam fel őket, ami így egészen egyszerűnek tűnhet, nekem mégis nagyon meg kellett küzdenem érte.
Észrevettem, hogy leragadok egy-egy érzésnél, rátekeredek, rászűkülök. Az elengedésben a legnagyobb szerepet az őszinte beszéd jelentette. Elmondtam, kivel, mivel kapcsolatban mit érzek, egy olyan embernek, akiben megbíztam. És ezzel elengedtem. Amennyiben mégsem sikerült az elengedés, addig beszéltem róla, amíg el nem koptattam és megszabadultam az érzéstől.
Sokáig küzdöttem a félelem ellen, féltem a félelemtől, mígnem egyszer azt mondtam magamnak, jó, akkor most félek, engedem és ettől a szembesítéstől el is tűnt. Ezt a technikát a mai napig alkalmazom.  

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |