A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - TIZENEGYEDIK LÉPÉS - Október 27. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. október 27., szerda.


„Az ima és meditáció segítségével megkeressük, hogyan javíthatjuk tudatos kapcsolatunkat Istennel, és azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Tizenegyedik Lépése.)
„… csak azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni” – ez azt jelenti, naponta kérjük, hogy mutassa meg az arra a napra szóló tervet. Forrásunktól kérjük az erőt is ennek véghezviteléhez. Mindkét kérésre igen lesz a válasz.
Nem a másik embert kérjük, hogy mutassa meg, ő mit akar tőlünk. Istent kérjük rá. Az után pedig bízunk abban, hogy elég erősek leszünk Isten akaratának véghezviteléhez.
Isten soha, de soha nem kér tőlünk olyasmit, aminek megvalósításához nem adja meg az eszközöket. Soha nem kér olyasmit, amit nem tudunk megtenni. Ha valamit meg kell tennünk, lesz hozzá erőnk is. Ez ennek a programnak a könnyebbik része. Soha nem kell többet tennünk, mint amennyire képesek vagyunk, vagy azt, amire képtelenek vagyunk. Ha aggódni, sopánkodni akarunk, megtehetjük, de fölösleges.
Életem nehezebb és jobb periódusaiban azt tanultam, hogy ez a lépés átsegít mindenen. Ha nem tudom, mitévő legyek, Isten tudja. Ha egy-egy napunkra alkalmazzuk ezt a lépést, olyan helyekre jutunk el, ahová egyedül soha. Azok az egyszerű cselekedetek, melyeket Isten akaratára figyelve naponta megteszünk, életünk nagy tervéhez fognak elvezetni.
Ma arra összpontosítok, hogy megkérem Istent, fedje fel előttem, mit vár el tőlem. Erőt kérek Tőle, hogy megtehessem, aztán belevágok és megteszem. Istenem, segíts bíznom abban, hogy ha egyszerűen, bizalommal eltelve élem mindennapjaimat, összeáll belőlük az a gyönyörű szőttes, melyet „az én életemnek” nevezek. Isten vezérel, ellát útmutatásokkal és vigyáz rám.

"Nem a másik embert kérjük, hogy mutassa meg, ő mit akar tőlünk. Istent kérjük rá."

Egy kodependesnek (társfüggőnek) amilyen én is vagyok, ebben a meditációban a fenti mondat a kulcs. Ugyanis eltörli a megfelelést, a szorongást, a félelmet és kinyitja a békességet, bizalmat, reményt, szeretetet.
Istennel való kapcsolatom nem jön/jött csak úgy, tudatosan tenni kell/kellett érte nap, mint nap. Nálam az ima a Hozzá vezető út és a spontán - csak úgy jött - beszélgetések. Emberből vagyok és éppen ezért, amikor jobban érzem magam, kevesebbet imádkozom, DE! amint bajba kerülök, azonnal Istent hívom segítségül. Úgy hiszem, olyan a kapcsolatom Vele, mint az emberekkel, hol közelebb érzem magamhoz, hol pedig eltávolodok. A lényeg számomra mégis az, hogy tudom, sosem hagy/hagyott el.

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |