Emberi szükségleteinkkel együtt fogadjuk el magunkat: szükségünk van vigasztalásra, szeretetre, megértésre, barátságra, egészséges érintésre. Pozitív megerősítésre vágyunk, arra, hogy valaki meghallgasson, valaki adni tudjon. Attól még nem vagyunk gyengék, hogy ilyesmikre áhítozunk! Ezek tesznek minket emberivé és egészségessé. Ha kielégülnek – és hisszük, hogy megérdemeljük – boldogok vagyunk.
Vannak időszakok, amikor szokásos szükségleteink kielégítésénél többre vágyunk. Ilyenkor többre van szükségünk, amint amit mi tudunk adni. Ez is rendjén való.
Felelősséget vállalhatunk igényeinkért. Ettől még nem leszünk gyengék vagy fogyatékosak. Nem jelenti azt, hogy nem haladunk jól a gyógyulásban, sem azt, hogy egészségtelenül függünk másoktól. Ha elfogadjuk ezt a tulajdonságunkat, kezelhetővé válnak szükségleteink. Ezután nem szükségleteink fognak irányítani bennünket, hanem újra miénk az irányítás.
Ma elfogadom szükségleteimet. Hiszem, hogy megérdemlem vágyaim kielégítését, és megérdemlem, hogy ez megtörténjen.
Ez a meditáció is a közép útról szól számomra.
Régebben tagadtam, sőt! szégyelltem a szükségleteimet. Azt gondoltam, ezeket el kell fojtanom, mert a gyengeség jelének hittem a felvállalásukat... persze vágyam rájuk, nagyon vágytam, DE! őrült módon úgy hittem, a másik ember dolga, hogy kitalálja őket.
Aztán a 12 Lépéses Program hatására, ahogy egyre többet foglalkoztam magammal, kezdtem felvállalni a szükségleteimet és a szükségleteimmel kapcsolatos határaimat is. Megtanultam, nem kell mindenáron kielégítenem egyiket-másikat, olyankor, amikor a feltételek számomra nem megfelelőek. Megtanultam, hogy a mindent vagy semmit között található még valami, az arany középút.
Régebben tagadtam, sőt! szégyelltem a szükségleteimet. Azt gondoltam, ezeket el kell fojtanom, mert a gyengeség jelének hittem a felvállalásukat... persze vágyam rájuk, nagyon vágytam, DE! őrült módon úgy hittem, a másik ember dolga, hogy kitalálja őket.
Aztán a 12 Lépéses Program hatására, ahogy egyre többet foglalkoztam magammal, kezdtem felvállalni a szükségleteimet és a szükségleteimmel kapcsolatos határaimat is. Megtanultam, nem kell mindenáron kielégítenem egyiket-másikat, olyankor, amikor a feltételek számomra nem megfelelőek. Megtanultam, hogy a mindent vagy semmit között található még valami, az arany középút.
Megjegyzés küldése