Dr. Csernus Imre - A nő (részlet és kritika)

Csernus Imre: A nő. Elolvastam, mert kíváncsi voltam, hogyan ír rólunk. Nos nem csalódtam a tisztelt doktor úrban. Azt gondolom, hogy a könyv ugyanúgy meg fogja osztani az olvasóit, mint ahogy maga az ember, aki írta. Egy hétköznapi beszélgetős stílusban megírt iromány, fittyet hányva az írott nyelv szabályaira, tele trágársággal és szmájlival. Szinte hallom, ahogy gúnyosan beszél avagy ordít a csávó. Úgy gondolom, ha valaki eljut odáig, hogy felkeres egy ilyen orvost, már felismerte, hogy problémája van és szeretné ha segítene valaki a megoldásában, nem az a vágya, hogy kiabáljanak vele. Hiába hangsúlyozza Csernus úr, hogy mindez a tudatosítás eszköze, amivel a vulgaritását is magyarázza. Nem minden embernél hatásos. Így a könyvében sem.

„Ez a könyv, ha minden összeáll, a NŐ-ről fog szólni, ami a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amit már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja.” Számomra ez a könyv evidens dolgok gyűjteménye, amit szakmáját tekintve nem lehetett nehéz csokorba gyűjteni és megírni a konzekvenciákat. Imre szépen összeszedte, hogy “egy embernek, aki megpróbálja, hogy felnőtt legyen, tudnia kellene, hogy esetleg mi van nála elbaszva, miben szenvedett hiányt.” Nagy része tudja is… Ezenkívül úgy gondolja, hogy “a rinya szó a sírdogálást, az önsajnálatot és az önmarcangolást is jelenti, a pina szó meg vulgárisan mondva a női nemi szerv. Azért érdekes a rinyával való összerakása, mert aki sírdogál, tehát rinyál, és önmagát pinának gondolja, az nem tartja magát nőnek. A pasik ezt megérzik, megbasszák a pinát és otthagyják. Erre használják fel a hímneműek ezt a szervet… Persze, csak azoknál, akik HAGYJÁK MAGUKAT!” Azt is megírja Csernus, hogy van akinél ez a könyv nem fog bejönni (szmájlival, milyen okos a csávó :) ), mert túl intelligensek és meg tudják magyarázni maguknak a saját bizonyítványukat vagy “istennek” gondolják magukat és “a könyvet bebasszák a sarokba, mert MEGSÉRTŐDTEK”. :)

Azt hiszem veszélyes dolog rádöbbenteni az embert arra, hogy a “pokol legmélyebb bugyrában van, miközben azt hitte, hogy a mennyországban él és csodálatos az élete” Rávezetni valakit arra, hogy “ott úszik a szartengerben” és nem mer szembenézni önmagával. Egy sokgyermekes anya élete talán jobb lesz attól, ha elolvassa ezt a könyvet és bizony magára ismer? Még boldogtalanabbá válik. Változtatni egy bizonyos kor után nem olyan egyszerű itt nálunk. Főleg, ha valaki nincs eleresztve anyagilag. A tisztelt doktor úrnak ezt is át kellett volna gondolnia, amikor erről írt. Sok nőnek fontosabb a gyereke boldogsága, mint a sajátja és épp ezért nem fogja felrúgni a házasságát, mert nem tudna később megélni és azt sem tudná biztosítani neki, ami eddig megadatott. Nagyon sok dologban nem értek vele egyet, de egy biztos, a könyv felvet egy csomó kérdést, amin jól lehetne vitatkozni. Így meg egy egyoldalú szórakozás, ami engem egyszerre felháborított, megnevettetett, elszomorított és lehangolt. Ezért érdemes elolvasni.

Pár gondolat a férfiakról is belefért a könyvbe, így zárszóként ezeket idézném.: “A pasik jelentős része azt hiszi, hogy ők a farkuktól férfiak, és akkor lesznek jó pasik, ha minél több puncit látogattak meg. Belülről valójában bizonytalanok, ezért mondogatják: “Ha nem áll fel a farkam, akkor fiam, minek éljek?” Ezt a faszságot!”

Forrás: http://napielet.hu/napi/rovat/aenima/1525/a_no_-_irta_csernus_imre 

Elolvassam? Ki olvasta? Vélemények?