Május 30.
Elkötelezettség.
Ahogy életünk útján haladunk, sok mindent azért veszítünk el, vagy azért nem sikerül megnyernünk, mert nem vagyunk hajlandóak elkötelezni magunkat. El kell kötelezni magunkat kapcsolatainkban, hogy túljussunk a randevúzás stádiumán, hogy megkapjuk azt a házat vagy lakást, amelyet szeretnénk, azt az állást vagy autót, amelyre vágyunk.
Lényünk mélyén kell elköteleznünk magunkat valamilyen hivatásnak, célnak, családunknak, barátainknak, gyógyulásunknak. A próbálkozás önmagában nem elég a sikerhez. Ahhoz elkötelezettség kell.
De soha nem kell elköteleznünk magunkat, mielőtt készen állnánk rá!
Az elkötelezettségtől való félelem olykor felhívja a figyelmet valamire. Lehet, hogy egy bizonyos kapcsolatnak vagy hivatásnak nem akarjuk elkötelezni magunkat. Vagy nem igazán akarunk vállalni bizonyos beszerzést. Máskor így kerülnek felszínre félelmeink. Ilyenkor várjunk! Várjunk, amíg tiszta lesz a kép!
Bízz magadban! Kérd meg Felsőbb Erődet, hogy szabadítson meg az elkötelezettségtől, való félelmedtől! Kérd Istent, hogy szüntesse meg benned az elkötelezettség akadályait! Kérj útmutatást Tőle.
Kérdezd meg magadtól, hajlandó vagy-e elveszíteni azt, aminek nem akarod elkötelezni magad. És figyelj! Várj addig, amíg jónak és helyesnek érzel egy bizonyos döntést.
Képesnek kell lennünk arra, hogy elkötelezzük magunkat, de soha nem muszáj megtennünk, mielőtt nem állunk rá készen.
Bízz magadban, hogy ha majd akarod, vállalni fogod az elkötelezettséget.
Istenem, vezess elkötelezettségeimben. Adj bátorságot, hogy vállaljam a számomra megfelelőeket, adj annyi bölcsességet, hogy a nem megfelelőket ne vállaljam, és adj türelmet, hogy kivárhassam, amíg pontosan tudom, mit akarok.
A 12 Lépéses Program előtti életemben jellemző volt rám az elkötelezettségtől való félelem. Visszatekintve, az elkötelezettségtől való félelem azt jelentette és ma is azt jelenti számomra, hogy valamilyen szinten még nem vagyok rá készen, bizonyos helyzetekben, embereknél és eseményeknél. Vagy az anyagiakkal sakkozom csakis azért mert mondjuk annyira vágyom valami megvételére, hogy szinte bármit hajlandó vagyok érte feláldozni, legelső sorban a lelki békémet.
A 12 Lépéses Programban eltöltött első évtizedem többek között arról szólt, hogy figyeljem, vegyem észre és vegyem komolyan a lelkemben figyelmeztető jeleket akkor, amikor nem teljes egészében, maradéktalanul örülnék a szerzeményemnek. Ilyenkor hiányzott belőlem a türelem és a belátás. Sőt olyan is előfordult, azért nem tudtam teljes mértékben örülni - lízingeltem egy pár éves autót, amikor külön éltünk a gyerekeim apjával, szükséges volt a munkámhoz - a megszerzett és az életemhez fontos dolognak, mert az önbecsülésem még nem érte el azt a szintet, hogy legbelül a lelkemben is érezzem, valóban megérdemlem és képes vagyok fenntartani, törleszteni a részleteket. Az idő bebizonyította, hogy képes voltam rá.
Holnap egy nagyobb beruházást tervezek, le KELL cserélni a mosógépünket, kiszolgálta az idejét. (ezt már említettem is) Nem voltam nyugodt a múlt héten emiatt és megnéztem magamban mi az ami zavar a vásárlásban. Felismertem, hogy van pár csekk elmaradásom és éppen ezek befizetését próbáltam időben kitolni, előtérbe helyzeni a célomat. Azt mondtam magamban, a nyugalmam sokkal fontosabb az én akaratomnál, legyen meg Istené. És így is cselekedtem. Kivettem a bankból annyi pénzt, (több nem is volt bent) amennyivel az elmaradt csekkek kétharmadát be tudtam fizetni és ettől megnyugodtam. Már csak egy sürgős csekket kell feladnom - amit holnap meg is teszek - és így már nyugodtan lecserélhetem a régi gépet az újra. Így kell ezt csinálni, a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
A 12 Lépéses Programban eltöltött első évtizedem többek között arról szólt, hogy figyeljem, vegyem észre és vegyem komolyan a lelkemben figyelmeztető jeleket akkor, amikor nem teljes egészében, maradéktalanul örülnék a szerzeményemnek. Ilyenkor hiányzott belőlem a türelem és a belátás. Sőt olyan is előfordult, azért nem tudtam teljes mértékben örülni - lízingeltem egy pár éves autót, amikor külön éltünk a gyerekeim apjával, szükséges volt a munkámhoz - a megszerzett és az életemhez fontos dolognak, mert az önbecsülésem még nem érte el azt a szintet, hogy legbelül a lelkemben is érezzem, valóban megérdemlem és képes vagyok fenntartani, törleszteni a részleteket. Az idő bebizonyította, hogy képes voltam rá.
Holnap egy nagyobb beruházást tervezek, le KELL cserélni a mosógépünket, kiszolgálta az idejét. (ezt már említettem is) Nem voltam nyugodt a múlt héten emiatt és megnéztem magamban mi az ami zavar a vásárlásban. Felismertem, hogy van pár csekk elmaradásom és éppen ezek befizetését próbáltam időben kitolni, előtérbe helyzeni a célomat. Azt mondtam magamban, a nyugalmam sokkal fontosabb az én akaratomnál, legyen meg Istené. És így is cselekedtem. Kivettem a bankból annyi pénzt, (több nem is volt bent) amennyivel az elmaradt csekkek kétharmadát be tudtam fizetni és ettől megnyugodtam. Már csak egy sürgős csekket kell feladnom - amit holnap meg is teszek - és így már nyugodtan lecserélhetem a régi gépet az újra. Így kell ezt csinálni, a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
A mai napon készen állok eme elkötelezettségem felé és hálás vagyok a 12 Lépéses Programnak és Istennek azért, mert képes vagyok felismerni a kettő közötti különbséget, Isten akaratát és az enyémet. És hálás vagyok azért, mert Isten akaratát teljesítettem, holott, mégis picikét belefért az enyém is.
Megjegyzés küldése