Kati vagyok, alkoholista...
Szeretettel üdvözlök mindenkit. A szívem tele van hálával, hogy még egyszer itt lehet köztetek.
Ma nem sokat beszélek a pohárról, a piáról - nem azért, mert már rég nem vagyok szomjas - hanem inkább az alkoholizmus symptomáiról szeretnék beszélni, ami engem sújtott.
De legelőször a hálám szeretném elmondani, amit az AA felé érzek. Majd 24 évvel ezelőtt (1976. szeptember 12-én) megmentették az én életemet is. Remélem, hogy egy nagyon kis százalékát visszaadtam annak, amit tőlük és a Felsőbb Erőtől kaptam. Józan maradtam. Hálás voltam, tanítható, ezt nagyon köszönöm!
A storymat egyszer már leírtam, most arról szeretnék beszélni, hogy hogyan látom ma az életem, mi történt velem az elmúlt 5 évben, amióta nem voltam itthon.
Ma már az az érzésem, hogy életem első fordulója a Rossz Sorsom volt. A rosszat, a kegyetlent, a sötétet, a tudatlant kellett először átélnem. Kívülről úgy látszott, milyen jó módú, gazdag sors. De hamis volt minden és a sok részegségtől, hazugságtól összetört a lelkem.
Árokba estem.
OSCAR WILDE mondta, egyszer minden ember árokba esik, de a szerencsések felnéznek az égre és meglátják a csillagokat.
Én azt hiszem, itt mindnyájan szerencsések vagyunk, mert megláttuk a csillagokat.
Ma már tudom, hogy a józanodásom a rossz hozzáállásommal folytatódott. Az alkoholizmus az ismétlések betegsége és józanul is ismételtette velem hibáimat.
Ha visszagondolok, hogy az első 5-10 évemben mily sok időt töltöttem el azzal, hogy megmagyarázzam, igazoljam, hogy KIT, MIÉRT nem tudok szeretni.
A jelszavam az volt többek között:
"Inkább haljak meg, minthogy rád szoruljak, mert ha rád szorulok, el kell viselnem azt a fájdalmat, hogy te nem tudod nekem nyújtani, amire szükségem van."
10-15 év után rájöttem az igazságra, hogy nem tudok folyamatosan szeretni.
Csak röviden. Hosszú távon nem tudtam. Nem ismertem a szeretet folyamatos karbantartásait.
Nagyon szerettem volna megtanulni, vágyódtam rá.
Ilyeneket hallottam, "a jóság az egyetlen mozgatóerő". Kerültem, fordultam és mindig a szeretetre bukkantam.
20-24 évnyi józanságom felé valahogy az volt az érzésem, hogy elkezdődik az életem második fordulója és az a jó sorsom lesz, tele szeretettel.
Állítom, hogy folyamatosan szeretni a világ legnehezebb dolga.
Ez az a szint, ahova Isten nélkül el se mertem volna indulni. Ő súgott nekem, csak oda kellett figyelnem! A jó sorsomat már Isten irányította, hiszen Ő már tudta, hogy egyben előkészít az utolsó kijáratra.
Szeretetben éltem, józanságban az utolsó 3-4 évem volt a legboldogabb.
Minél többet elengedtem a régi elgondolásaimból, annál több új és szebb dolog vett körül.
Megismertem azt az érzést, hogy semmi külső körülményre nem, hanem (a vagyon elfogy, a férfi elmegy) a szívem, lelkemre támaszkodtam. A belső békém, nyugalmam lett olyan erős, hogy onnan merítettem minden erőm.
Nagyon odafigyeltem, kezdtem észrevenni, hogy fogytak a földi tennivalóim. Ezzel egy időben a földi érdeklődéseim! Különös érzések vettek körül, mintha valaki várna rám.
Azt is hallottam egyszer AA gyűlésen, hogy nagyon figyeljünk oda az érzéseinkre. Hogy az őszinte érzések figyelmeztetők, az érzések a mi térképeink. Ha nem vesszük figyelembe a térképet, eltévedünk!
Így az eddig összekuszált érzések maturálnak annyira, hogy békésen eltűrik egymás sokféleségét. Segítenek. Velünk vannak, az enyémek, tiszteletet követelnek, megértést.
Azt hiszem, a jó Istenke úgy találta, hogy készen vagyok az igazságra. Így szembeállított a tényekkel.
A bal tüdőmet 7 évvel ezelőtt rák daganat miatt kioperálták. Ma a jobb tüdő légzőcsövén keletkezett egy daganat. Az időm annyi, amíg a daganat átér a főhörgőre, lehet 6 hónap, lehet kevesebb.
Nem akarom a sugárzást, nem akarom húzni az időt, az utolsó kijárat idejét szeretném én kimondani a jó Istenke segítségével.
Nagyon kérlek benneteket, ne sajnáljatok, mert én boldog vagyok.
A legboldogabb, mert őszintén ismerem életemet.
Ez a legfontosabb ajándék, amit kaptam, őszinte életet!
Az őszinte igazság, a jóság, a szeretet és Isten nekem egyet jelent.
Egyik se jött a másik nélkül.
Búcsúzóul, ha rám gondoltok néha, megköszönöm.
Nagyon jól fog jönni minden szeretet gondolat.
Kívánok nektek sok-sok őszinte érzést, jó sok józan éveket.
KATI M.
Kati pár hónappal az utolsó magyarországi AA gyűlése után elhunyt.
Ő volt az egyik, aki segített abban, hogy Magyarországon is megszülethessen az AA. Elhozta az üzenetet, azt, hogy nem szükséges belehalni az ivásba, van segítség. Hosszú évekig visszajárt az USA-ból, itt töltötte a nyarakat és segédkezett az AA megerősödésében.
Történetét megírta, "Kati vagyok alkoholista" c. könyvében, ami magánkiadásban jelent meg.
Nekem nagyon sokat segített a józanodásomban, és abban, hogy felismertem általa a társfüggésemet.
Ezen az utolsó magyarországi AA gyűlésén én is részt vettem, akkor láttam életemben először és utoljára Katit. Nagyon beteg volt már, alig kapott levegőt, mégis leírta a gondolatait, és megosztotta velünk.
http://www.kimondhato.hu/Konyv/kati.htm
Megjegyzés küldése