Amíg a mai magyar köznyelvben a drog szó jelentése egyenlő az illegális drogéval, addig az addiktológia (szenvedélybetegséggel foglalkozó tudomány) a következő meghatározást adja:
Drognak nevezzük azt az anyagot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira. Ez a meghatározás magába foglalja a legális drogokat is (alkohol, nikotin, koffein).
Még tágabb értelemben – drognak nevezünk minden olyan természetes vagy mesterséges anyagot, mely a szervezetbe bekerülve akár pozitív, akár negatív hatást vált ki. A gyógynövények, fűszerek mértékletesen alkalmazva jótékony (pozitív) droghatást eredményeznek.
2. Mit jelent a kémiai addikció?
A kényszeres drogfogyasztásnak az a viselkedési mintája, amit a következők jellemeznek: a drog beszerzésére és fogyasztására irányuló leküzdhetetlen vágy, valamint erős tendencia az elvonást követő visszaesésre. Az addiktív drogfogyasztás magában foglalja a dependencia és a tolerancia kifejlődését (lásd később).
3. Mit jelent a szerrel való visszaélés (drogabúzus)?
Orvosi szempontból abúzusnak nevezzük a szer használatnak azt a módját, ami a szervezetet károsítja, az anyag mennyisége, helytelen használata, vagy a használat hosszú időtartama miatt. Más megfogalmazás szerint drogabúzus bármely drog önhatalmú használata, amely eltér az orvosi előírástól, vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól.
4. Mit nevezünk dependenciának vagy szerfüggésnek?
A szerhez való hozzászokás után a szer abbahagyása vagy a megszokottnál kisebb adagja a drogra jellemző megvonási tüneteket vonja maga után. Ebben az esetben a szervezet "normál" működéséhez kell az anyag. A szer hiánya pszichológiai síkon úgynevezett sóvárgást okoz, míg bizonyos drogok elhagyása után jellegzetes testi tünetek lépnek fel. Ez utóbbit nevezzük testi vagy fizikai függésnek. Míg lelki függést gyakorlatilag minden pszichoaktív szer képes kialakítani, testi elvonási tünetek csak bizonyos drogok abbahagyása után lépnek fel. A dependencia kialakulását a drog típusán kívül befolyásolja a szert használó egyén biológiai és pszichés adottsága is.
5. Mit jelent a tolerancia?
A szervezet alkalmazkodása miatt a drog kezdetben alkalmazott dózisa már nem fejti ki ugyanazt a hatást, ezért a kívánt hatáshoz a drog mennyiségét emelni kell.
6. Melyek a kockázati tényezők?
A kockázati tényező szociológiai fogalom. Azokat a tényezőket jelenti, melyek a drogfüggők élettörténetében a nem drogfüggő populációhoz képest gyakrabban vannak jelen. Ez nem jelent ok-okozati összefüggést a függőség kialakulására vonatkozóan. Ilyen statisztikailag kiértékelt rizikófaktor például: a férfi nem, a csonka családban nevelkedés, a gyerekkorban ért bántalmak (fizikai, érzelmi, szexuális), egyes nevelési minták (túl büntető-korlátozó vagy túl megengedő- nemtörődöm), a családban előforduló drogfogyasztás, az anya terhesség alatti drogfogyasztása (cigaretta is!), a család gyakori helyváltoztatása (állandó költözések).
Néhány gondolat a drogfüggőségről
Bár mindegyik illegális drognak ismert kulturális célú felhasználása, Európában – amely egy alkoholt preferáló kultúra – ezek a szerek az orvostudomány közvetítésével terjedtek el. Orvosi kutatásoknak köszönheti létét a heroin is, amely a máktejben található ópium alkaloidjának, a morfinnak egy módosított változata. Mivel a morfint nemcsak fájdalomcsillapító, hanem függőség okozó hatásában is felülmúlja, ezért a gyógyászatból kiszorult. Erős dependenciát okozó tulajdonsága miatt alkalmas arra, hogy az általa okozott függőség vizsgálata a függőség általánosabb, többi szerre is alkalmazható modelljeként szolgáljon.
A heroin és az ópiátok az agyi gyönyörközpontra hatnak. A heroin ezáltal pótolja a mindennapi élet nyújtotta örömöket, és olyan alapvető vágyakat szorít vissza, mint az éhség és a szexualitás. A kényszeres droghasználó ember érzelmi élete fokozatosan elsivárosodik, szociális élettere beszűkül. A súlyos pszichés problémákkal küzdő ember eleinte a külső-belső szorongató élmények és a külvilág előli "elbújásra" használja a szert. Később a mindennapi drog megszerzéséért folytatott harc és az elvonástól való félelem súlyosbítja meglevő szorongását, amit – más módszerek nem lévén – szintén droggal csillapít. Ez a vázolt folyamat a drogfüggést magyarázó öngyógyítási modellbe illeszkedik, mely szerint a drogozás az egyén lélektani problémáinak hibás korrekciós kísérlete. Ezt Leon Wurmser amerikai pszichiáter-pszichoanalitikus, aki maga is több száz heroin-függő ember pszichoterápiás kezelését végezte, így fogalmazza meg: "Úgy gondolom, hogy minden kényszeres kábítószer-használat egy öngyógyító kísérlet. Azok, akik intenzíven foglalkoznak kényszeres droghasználókkal újra meg újra tapasztalják, ha a választott droghatást elveszik tőlük, előbb vagy utóbb valamilyen más tünet lép fel helyette. Neurotikus depressziót, öngyilkossági kísérletet, impulzív reakciókat, lopást, elkóborlást és súlyos szorongásos rohamot találhatunk leggyakrabban a betegek droghasználatot megelőző élettörténetében. Más szavakkal a kényszeres droghasználat sokkal inkább egy tünet a többi között, a háttérben meghúzódó zavar kifejeződése, nem a betegség maga." Előfordul, hogy az addikció nem kötődik egyetlen speciális szerhez: itt az a lényeg, hogy mindig legyen "kéznél valami", és ilyenkor az illető azt a drogot használja, amihez éppen hozzájut. Ezt politoxicomániának nevezzük, és általában komoly személyiségzavart jelöl. Az gyakoribb, hogy speciális lelki problémákat a "megfelelő" szerrel vagy szerek kombinációjával elégítenek ki, ilyenkor a politoxocománnal ellentétben az egyén rövidebb - hosszabb kísérletezés után leragad annál a fajtánál. Kokain, illetve stimulálószer-függőség hátterében sokszor depresszív tünetek állnak.
Mindemellett lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a drog kipróbálása nem egyenlő a drogfüggőség megjelenésével. A drogok élményt nyújtó hatása miatt, az életkorra jellemző kíváncsiságtól amúgy is hajtva, számos fiatal próbálkozik a "tiltott gyümölccsel". Közülük csak igen kis százalékban válnak függővé. Ez nem azt jelenti, hogy a próbálkozókra nem kell figyelni. Fontos, hogy a fiatal megértse, ezek a szerek csak "pótszerek".
Megjegyzés küldése