A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Játékszenvedély

2010. február 22., hétfő.

Igen, itt van a kívülről legkellemesebbnek tartott szenvedélybetegség, de izzadtál már hajnali ötkor egy rulettgép mellett öngyilkossági gondolatokkal játszva? Rulett, póker, sakk, számítógépes játékok, és minden, amire rászokhatsz. Játszani is engedd. Teszteld magad itt! 

Nem a zseton számít
Életünk része a játék. A játék ügyességet, intelligenciát és végsőkig fokozott céltudatosságot követel tökéletesen értelmetlen tevékenységek érdekében, melyek nem járulnak hozzá az ember természettel vívott küzdelméhez, vagy a közösség jólétéhez és kényelméhez, sem pedig az életben maradáshoz. A játék lényege tehát az, hogy haszontalan és céltalan tevékenységeket komolyan veszünk. Ez persze leginkább a felnőttek játékára jellemző. A gyerekkori játék, maga az élet. Gyerekkorunkban fő szerepe az utánzásnak van, a felnőtt szerepekkel (papás-mamás) való azonosulás, azokban való megmártózás. A játék fejlesztheti a kreativitást (pl.: legó), közösségi/társas élményt jelent (pl.: társasjátékok), a versengésre épülő játékok “megtanítanak” veszíteni és nyerni is, illetve ezek elfogadását. Játéknak tekinthetjük a csapat vagy társas sportokat is (pl.: foci, tenisz, sakk), valamint nem véletlenül mondjuk a színészek alakítására vagy egy zenekar produkciójára sem azt, hogy “jól játszott(ak)”, mivel az alkotó , művészeti tevékenységekben (pl.: képzőművészetek, irodalom) is fontos szerepe van a játékosságnak, a játéknak. A játéknak, amely gyakran elszakadhat a valóságtól, átveheti a szerepet a fantázia, a képzelet, vagy éppenséggel a valóság egy szeletének modellezését realizálja (pl.: orvososdis, monopoly). A játék kikapcsolódás, elrugaszkodás, élmény, amelyre szükségünk van, ami örömet okoz kortól függetlenül a legtöbbünknek. A fentieken túl a játéknak tartjuk a társadalmilag elfogadott – állami monopóliumként funkcionáló – szerencsejátékokat is, a félkarú rablótól a lottóig. Ebben viszont a játék örömén túl jelentős szerep jut a könnyű pénzszerzés lehetőségének és itt elvész a “játékos-ártatlanság”, mert csapdássá válik a történet. Az emberi kapzsiságra alapoz, a teljesítmény nélküli sikerre. Mindenki (helyesbítek: a többség) erre vágyik (lásd a valóságshow-k ”hőseit”).

A szenvedélyes játék, a játékszenvedély nem új keletű “találmány”, azonban napjainkra bárki számára hozzáférhető. Nagyon hasonlóan a kábítószerekhez. A tömegkultúra részei lettek a minden kocsmában megtalálható félkarú rablók, a casinók, a fogadóirodák, és így tovább. Szociológiai adalékként említjük meg, hogy a munka már oly kevés játékelemet tartalmaz, és a napi rutin oly kevés lehetőséget ad a megint csak rutinná váló ironikus öntudatosság előli menekvésre, hogy az emberek sokkal nagyobb hévvel vetik bele magukat a feloldódásért a játékba.

A sport is kommercializálódott, játékból munkává lett, melyben nem az atléta öröme a fontos, hanem a nézőé. A győzni akarás mániája miatt túlhangsúlyozzák a versenyjelleget, és az együttműködés és rátermettség szerényebb, ám sokkal örömtelibb élményei háttérbe szorulnak. Ennek következménye többek között a brutalitás pályán és nézőtéren, vagy a játék “vérkomollyá” válása. A játékosok, a játékfüggők jelentős többsége férfi.

A játékszenvedély kialakulásának fontos jellemzője az ingerkereső/ingerhalmozó magatartás és a kockázat utáni vágy kockázat-megítélés zavara. Vannak, akik megszállottan keresik a kockázatot, a bizonytalan(nak látszó) kimenetelű helyzeteket, szabad esés, vadvízi evezés, sakkozás…(bocs, talán tévedtünk?). A szerencsejátékosok izgalma, “kielégülése” általában nem jönne létre, ha nem lenne kockázat. A tét akkor jó, ha “itt a lé’ a tét”. Tét nélkül nincs izgalom. Jellemző egy fajta fensőbbség tudat – ő kiismeri a gépet, tudja, érzi, hogy most mi fog jönni (omnipotencia). Gyakran nem tudják elfogadni a véletlen szerepét. Hasonlóan az alkohol vagy kábítószer-fogyasztáshoz hosszú időn át képesek önmagukat és környezetüket is azzal áltatni, hogy nincs probléma (bagatellizálás).

A szenvedélyes szerencsejátékosok jelentős többsége erős dohányos és problémás, vagy akár függő alkohol vagy kábítószer használó, így egyébként is labilis a realitás-kontrollja és könnyebb a kontrollvesztés. A szenvedélyes játékosok körében különösen nagy a veszélye az öngyilkossági kísérleteknek. A család eljátszott értékei, vagyona után a barátok, ismerősök, idegenek kölcsönei következnek, ami egyre nagyobb összeget tesz ki, így egyre kisebb az esélye a kölcsönkérőnek arra, hogy visszaadja. Az egy darabig titkolt szenvedély hamar “mindenki” számára egyértelmű ténnyé válhat, a szenvedélybeteg önértékelése, önbecsülése az adósság halmozásával fordított arányban áll.
Magyarországon több városban is működnek a GA (Gambling Anonymus) önsegítő csoportok, amelyek hatékony segítséget nyújtanak a már betegségtudattal, belátással bíró szenvedélyes játékosoknak, ill. felkereshetsz pszichológust, pszichiátert, szociális munkást is. Amennyiben a betegség nálad már kialakult, magától nem fog elmúlni, nem olyan, mint a nátha!

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |