A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Rejtett erő - Csodák a gyógyulásban

2011. április 2., szombat.

Csodák a gyógyulásban 

Csodáink felhasználása

A kémiai anyagfüggő emberek valamikor a gyógyulás közben a „hihetetlen véletlenekre” hivatkoznak, amely által megtalálták azt a programot vagy létesítményt, amely egy bűvös tartózkodást és egy azutáni gyümölcsöző életmódot nyújtott. Ez a hit a véletlenben mindig arra fog sarkallni valakit, aki több időt töltött már a programban, hogy azt tanácsolja: ”Tévedsz.” Nincsenek véletlenek egy olyan programban, amely harcol a függőségek és kényszerek ellen. Amit hibásan sokszor bűvös eseményeknek gondolunk, azok igazából olyan csodák, amelyekben Isten inkább névtelen marad.”

Gyógyuló alkoholisták és mások, akiket különböző függőségek terhelnek, mint például a hazárdjáték, túlzott evés, szertelen szexuális energia vagy a dohányzás, rájönnek, hogy a valóságnak való megadás csodája – amely bármilyen gyógyulás kezdete – még nem a vége a csodás élményeknek. Állandóan megtörténnek a csodák, nem egy kiválasztott csoporttal, hanem azokkal, akik reménykednek a lelki előrehaladásban és hisznek a program erejében.
Amikor csodákat tapasztalunk, úgy kell elfogadnunk azokat, mint gyógyulásunk részét, de nem szabad függni tőlük vagy akár számítanunk rájuk. A dolgok mindenkivel egy Magasabb Hatalom idejében történnek, nem az emberiség parancsára.

Emlékezés a csodákra

Valódi veszélyt rejt az anyagfüggő hozzáállása a csodákhoz. Ez az élő célok és leckék felismerésének és megértésének kudarca minden csodában, amely eláraszt minket. Minden csoda, amely megtörténik, tele van tiszta üzenettel.

Gyógyuló anyagfüggők kórházi egységekben és olyan közösségekben, mint az Alcoholics Anonymous, hisznek a csodákban, és úgy fogadják el azokat, mint a gyógyíthatatlan függőségek megállításának részeit. Az, hogy ez a gyógyulás lehetséges volt világszerte egy és negyedmillió A.A. – tag számára, arra a tényre emlékeztet minket, hogy „a csodák kora még mindig velünk van”, amint azt az Alcoholics Anonymous könyv kijelenti.
Mégis, az új csodák korában vannak emberek, akiket az A.A. vagy egy kórház segített a józansághoz, visszatér az iváshoz. Néhányan rövidesen visszanyerik józanságukat, néhányan több év nyomorúság után, néhányan pedig soha. Miért felejtették el gyógyulásuk csodáit? Gyakorlatilag minden esetben nem sikerült cselekedniük. A gyógyuló alkoholistáknak nem lehet csak látni, élvezni és elfelejteni a csodákat; alkalmazniuk kell a csodák tanítását.

A csodák kérése

Nemcsak fizikai eredményei vannak a gyógyulás csodáinak. Valójában bármilyen csoda felhasználása nagyrészt érzelmi és lelki. A csodák megízlelése, üzenetünk felhasználása a józan élet minden szakaszában fejlődést és előrehaladást hoz.

Az Elfelejtett csodák megszűnnek a lelki használat eszközeiként működni, amikor szem elől veszítjük azt a tényt, hogy az életmentő események azért történtek meg, mert mi hittük, hogy megtörténnek. A hit és bizalom társult a hiedelemhez. Valamelyest minden csoda egy válasz egy imára, és ez a tudat meghozza a gyógyulást. Amikor hiányzik a hiedelem, hit és bizalom, nem fog megtörténni a csoda.

A csodák a vak hiedelemből és a gyermekded hitből veszik hatásukat. Bonyodalmak nélkül könnyen érthető, mindig felismerhető. Az ilyen hiedelmet a türelem táplálja; Isten késedelme egy ima megválaszolására nem jelenti megtagadását.

A Bibliában és más szent írásokban leírt csodatevők akkor voltak a legsikeresebbek (talán csak akkor), amikor csapatmunka volt, és a befogadó hitt abban, hogy a csodatevő sikeres lesz.

Csak akkor húzunk hasznot csodáinkból, ha megértjük, hogy csodáink nem leplezetlen ajándékok voltak. Valamilyen módon kiérdemeltük őket, általában valamilyen imádkozási formával. A szenvedő alkoholista lehet, hogy csupán fájdalmasan felkiáltott: „Istenem segíts nekem!” vagy egyszerűen őszintén akarta a józanságot. Lehet, hogy az ima egy formális, térdre borult segítségkérés volt. De amikor bekövetkezik, a csoda, több mint áldás; a csoda a csapatmunka cselekedete a hiedelem birodalmán belül. Pazarló dolog lenne nem kihasználni egy ilyen kívánság-megadás és lecke-tanítás eredményét. Tanulni fogunk csodáinkból, ha emlékezünk arra, hogy nincs követelés abban, hogy „kérj és kapod.”

Világossá válik, hogy a csodákat lelki fejlődésre kell felhasználni, amikor az ember úgy fogad el egy csodát, mint az őszinte ima eredményét. Ha nem jövünk rá, hogy az ima áll a csodák mögött, akkor nem érthetjük meg teljesen, hogy életünk célja a csodák felfedése a gyógyulásban. Ez nyilvánvalóbb, amikor az imában önvizsgálatot és sok meditációt használunk.
A megtapasztalt csodákba vetett hit világossá kell, hogy tegye azt, hogy a csodáknak befolyásolniuk kell, nemcsak átmeneti villanások. A hit a félelemtől való felszabadulás alapja. Biztonságot ad a csodákhoz.

Cselekvés a csodákra

A gyógyulási program e fázisában is a cselekvés a kulcsszó a csodák felhasználásában. A csoda egy érzelmi élmény, és teljesen pozitív és konstruktív. Még varázslatának elmélkedő része is mentes az önmagunkkal tartott vitáktól. Mint a tanulás, mint a megértés – amely szükséges elemei, a csodák felhasználásában – tevékenyek.

A csoda megtapasztalásának egyik hatása egy új világba való tartozás érzése – a gyógyulás, szeretet, barátság és gondoskodás világában. Ebből jön az osztozás vágya, mert a csodák öröme nem csupán a befogadó egyedüli tulajdona. Aki megtapasztal egy csodát, az adja tovább annak üzeneteit. A csodák állandósítják a józanság álmait és ez által a gyógyulást egy folytatódó kalanddá, változtatják.

A gyógyulási csodák kinyilatkoztatását nem kísérik csodálatos fények és kóruszene, hanem azok az igazság egyre növő tudomásának eredményei. Az ebből származó üzenetek inkább praktikusak, mint fantáziadúsak. A csodák gyakran arra ösztökélik a gyógyuló alkoholistát, hogy felfrissítse, és hosszasan fejtegesse az élet azon elemeit, amelyek előidézték a csodákat – mint például magát a hitet. Az ember egyre inkább bízik annak a hitnek a hasznosságában, amely képes egy csodát előidézni. Ily módon a hit motiválja az előrehaladást. Életeket tud megváltoztatni. Végül is csodákat idéz elő, amelyek alapvetően óriási változást jelentenek az életmódokban. Például azok, akik egy csoda nyomán tanulnak az élettől, azért tesznek, mert illene és akarják, nem pedig azért, mert muszáj.

A csodák által előidézett változások világossá teszik, hogy a hit nem elég a józansághoz. A csoda befogadója nem pihenhet csupán. Cselekvés nélkül elhalványul a hit. A hatékony hithez önzetlen, konstruktív cselekvés és önfeláldozás szükséges.
Egy csoda a hovatartozás érzését kelti olyanokban, akik megérezték annak változását életükben. Akik átélték a csoda élményének örömét, soha többé nem érzik magukat egyedül. Ehhez az üzenethez a csoda hozzáteszi: „Tanulj meg foglalkozni és osztozni másokkal. Higgyél és bízzál bennük és ugyanezeket az előnyöket, fogod élvezni te is.”

Bízni a csodákban

Eltűnik a félelem és kétségbeesés, amikor egy csoda történik. Akik érzik a gyógyulási csoda erejét, tudják, hogy bármi jó megtörténhet és meg is fog történni, mert ők látták és elfogadták a változást. A csoda ellenállást ad a kényszerek ellen, és vigyázatot az önelégültség ellen. Továbbá, ha engedik, akkor a csoda megtanítja, hogy mind az ellenállás, mind a vigyázat lehet természetes és kényelmes.

A csodák tanítása több a „bármi megtörténhet” hozzáállásnál. Az ego romlottsága nélkül azt sugallja a gyógyuló alkoholistának, hogy aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Minden józan alkoholista tudja, hogy bizonyos nagy változás azért jött létre, mert annak valóra kellett válnia. Mindez akkor lehetséges, ha a csodákat létrehozó elemeket szeretet, hála, alázatosság, őszinteség, hit, hiedelem és bizalom – arra használjuk fel, hogy a függőség áldozatát felkészítsék arra, hogy jókor halljon igazán.

A hiedelmet a csodákban, amely lehetővé tette az újonnan felfedezett józanság megtartásával való megbirkózást hirtelen sugalmazó képességét, nem szabad elhanyagolni vagy készpénznek, venni. Megvalósultak azok a célok, amelyeket valaha lehetetlennek hitt az anyagfüggő beteg elméje – és ezeket látta és érezte. Soha nem szabad elfelejtenünk azt a valóságot, és nem szabad felhagynunk azzal a hiedelemmel, hogy megtörténhetnek ilyen csodák.

A csodás személyes élmények valóságával együtt jön a valóság éber tudata. Jellembeli hibáink soha nem tűnnek el teljesen. Ha azt hisszük, hogy mégis, az előhívná az önelégültséget és gondatlanságot – és egy botlás közeledését.

Ha hajlandó valaki továbbra is hinni, az bármilyen csoda első áldása. Sokkal nehezebb lenne gyógyulásunk nyitottság nélkül és anélkül, hogy teljesen elfogadnánk, hogy a csoda nem képzelet, hanem tény.
Ha létezik egy közös nevező az alkoholisták között, akkor az az, hogy mindannyiunk javára szolgál valamilyen módon a személyes csoda. Ez könnyíti meg a problémák és megoldások megosztását. A tagadás szükségessé teszi, hogy felrázzanak, és erősen elmerüljünk a valóságban, hogy megértsük a gyógyulás lényegét  - és a csodák ezt különösen jól csinálják. Miután ilyen durva ébredéseket tapasztaltunk, nem esik nehezünkre hinni egy Magasabb Hatalom közelségében.

Fejlődés a csodákból

Egy elfogadott csoda mindig hálát és alázatosságot hoz. Az ima higgadtabb és türelmesebb lesz, kevésbé dühös és fájdalmas. A bátorság lazább formájával imádkozunk, kevesebb aggodalommal és stresszel. Csökken az önámítás, és tisztábban látunk, hogy miként válhatunk azokká, amikké szeretnénk válni.

Minden megélt csoda közelebb visz az önsajnálattól való megszabaduláshoz. A csodák felfedik az önsajnálat haszontalanságát és a csoda átélője, megtanulja eltörölni az önsajnálatban való hentergés hajlamát. Azonban a csodák leckéinek megértéséhez szükséges megbocsátani magunknak és másoknak. Szintén szükséges a szeretet, mert szeretet nélkül nem tudhatja egy ember, hogy miként bízzon.

A csoda realitása azt mutatja, hogy míg óriási a szenvedésből való kiút megtalálásának öröme a józanság békéjébe, nem minden fájdalom múlik el a változás és fejlődés közben. Megtanuljuk a „megtérés” csodájából, hogy nem csupán minket ér fájdalom. Az egész emberiség érez fájdalmat; minden ember fejlődik lelkileg azáltal, hogy próbálgató módszerrel megoldásokat keres a fájdalomra. Ha semmibe vesszük a csodák tanításait, akkor szembekerülünk azzal az igazi tragédiával, hogy soha nem ismerjük a fájdalmas élmények eredetét vagy megoldását.

Minden megrögzött ember természeténél fogva mértéktelen, de csodáink azt mutatják, hogy hasznossá lehet tenni ezeket a megszállottságokat azzal, hogy a káros érzelmek eltúlozása helyett ugyanezt a hasznos érzelmekkel tesszük. A legegyszerűbbeket már korán megtanuljuk: hallgatással, gyűléseken való részvétellel, új barátok keresésével és mások kiszolgálásával. A csoda mindig pozitív változás, soha nem negatív. A gyógyuló férfiak és nők akkor járnak a legjobban, amikor minden változásra időt szánnak, még a jó változásokra is.

A csodák valóságaiból megtanulhatjuk a másoknak való tanácsadás és osztozás közötti óriási különbséget. Az utóbbi, közeli összefüggésben, azokon a területeken működik, ahol a tanácsadás kudarcot vall.
A kölcsönös cserében megszabadulunk az önkiszolgálástól. Egy olyan társadalomban, ahol átéltek már csodákat, nincsenek nagymenők. Minden újonnan érkezett, akit elárasztanak személyes ivós horror történetei, hamar rájön, hogy más gyógyuló emberek élményei túltesznek az övéin.

Minden gyógyulási csoda elöntő öröme ellenére mindegyik egyedülálló és minden ember örül annak, hogy személyes dobverésre menetelhet. A csodák nem csinálnak robotot az emberekből. Valójában a csodák nem történnek meg robotokkal. A csoda azt a gondolatot támasztja alá, hogy a fejlődés nem a parancsok teljesítésétől függ.

Bármilyen csoda következményében megtalálható az a kinyilatkoztatás, hogy óriási a különbség a higgadtság és az önelégültség között. Minden drámai változás azt a felismerést hordozza, hogy a problémák megoldása inkább az élet problémáinak leküzdésében rejlik, mint az élet valóságaitól való menekülésben.

A csodákkal járó őszinteség világossá teszi azt, hogy nem fordulhatunk el emberektől vagy dolgoktól csak azért mert veszélylehetőséget jelentenek józanságunkra. Mi, akik már rendkívüli fájdalmat kaptunk egy olyan kémiai anyagtól, mint az alkohol, nem félünk a kisebb fájdalomtól. A csodák megmutatják a megbirkózás örömeit, még ha van egy kevés fájdalom is. Mi, akik átéltünk csodákat, ismerjük a status quo butaságát. Felismerjük a modern társadalomban való élet realitásait, és gyógyuló társaink sokaságának támogatása segít ebben.

A csoda arra a kihívás, hogy agresszívan fogadjuk el a józan élet akadályait. Kémiai mankók nélkül szembeszállni az élet nehézségeivel a lelki növekedés és az igazi higgadtság megközelítését jelenti. A csoda nem mozdulatlan, hanem gyakran cselekvések hada, ezért láthatjuk az alábbi szólás igazságát: „Növekedj vagy menj!” Tudjuk, ha nincs gyógyulásunkban érzelmi növekedés, akkor még a higgadtság is megrekedhet.

Bár a csodák ismételten előfordulnak és minden élménnyel új életcélt hoznak, nem kell, hogy életszükségletté váljanak. Még a legszerencsésebb gyógyuló alkoholbetegek sem támaszkodnak egy csodára azért, hogy a veszélyes helyzetekből kimentse őket. A csodákra nem lehet számítani, de azok csak ritkán nem fordulnak elő olyanokkal, akik türelmesen és szorgalmasan csinálják a lépéseket.

A csoda valószínűleg a legnagyobb bizonyíték arra, hogy a hiedelem, hit és bizalom a leghasznosabb ajándékok, amelyeket az elme és szív valaha kapott.
A legnagyobb lecke, amelyet bármilyen csoda hordoz, az, hogy örömet nem szabad felhalmozni, hanem tovább kell adni. Amikor átélünk egy gyógyulási csodát, akkor mindenekfelett azt tanuljuk meg, hogy a csodák áldásait meg kell osztani. Egy becsben tartásra érdemes csoda soha nem egyetlen ember ajándéka, hanem sok megszámlálhatatlan emberé. Gyógyulási csodáknál lehetetlen kapás nélkül adni, vagy adás nélkül kapni.

3 Megjegyzés:

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Hasznos írás!
Szép vasárnapot!

MJ írta...

Hát igen. Az Ő írásai hasznosak.

ÉdesMindegy írta...

Köszönöm. :)

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |