Rejtett erő - Az elvek szerint élni

AZ ELVEK SZERINT ÉLNI 

Alcoholics Anonymous, A Nagy Könyv azt írja a 60. oldalon, hogy

„Senkinek közülünk nem sikerült megtartani a tökéletes hűséget ezekhez az elvekhez. Nem vagyunk szentek. A lényeg az, hogy hajlandóak vagyunk lelki irányvonalak szerint élni. Az elvek, amelyeket leírtunk, kalauzként szolgálnak az előrehaladásban. Lelki fejlődést igénylünk lelki tökéletesség helyett.”

Néhányunknak bocsátassék meg, hogy óriási megkönnyebbülést éreztünk, amikor először elolvastuk ezt a kijelentést a Nagy Könyvben. Végül is követi a Tizenkét Lépést, amely nagyon erényesnek tűnhet egy olyan ember számára, aki éppen akkor hagyott abba egy tivornyát. „Nagyszerű volt megtudni, hogy nem kell szenteskedővé válnom a józanság megtartásához,” – ez egy jellegzetes reakció. „Holnapig meg akartam javulni, de hajlandó voltam jövő hétig várni a szentséggel!”

Bár nem leszünk szentek, mégis a Tizenkét Lépéses program olyan elveket ad nekünk, amelyek drámai változást hoznak életünkben. Még a „tökéletes hűség” nélkül is minden ember, aki igazán sikeres gyógyulásában, mély meggyőződéssel és óriási megértéssel követ néhány alapvető elvet. Hogyan történik ez, és hogyan éljünk a Tizenkét Lépés elvei szerint?

A gyűléseken hallottakból ítélve néhányunk számára a Tizenkét Lépés program megélése nem mindig egy sima folyamat és nem ugyanazzal a kedvvel állunk hozzá, mint amilyennel valaha az iváshoz álltunk hozzá. „Nagyon gyanakodva és neheztelve tekintettem az elvekre” – emlékszik vissza egy tag. „Csak miután még sokkal többet szenvedtem, és további hibákat követtem el, akkor voltam igazán hajlandó esélyt adni a Lépéseknek. Hosszú idő telt el, amíg értékelni tudtam ennek a programnak az értékét és mélységét.”

Más szóval a Tizenkét Lépés elvei csak akkor válnak fontossá számunkra, miután rájövünk, hogy szükségünk van rájuk és sokszor ez egy kétségbeesett szükségérzet. Akkor éljük meg vagy gyakoroljuk ezeket az elveket, ha igazán érezzük, hogy ezek szükségesek gyógyulásunkhoz és önmagunk fejlesztéséhez. Ez néhányak számára önzőnek tűnhet, de ugyanakkor pozitív és reális. Kívülállók, néha zokon veszik, ha az A.A.-tagok kijelentik: „Ez egy önző program.” Azonban ezek az önző indokok azt is biztosítják, hogy csak akkor fogunk egy elvet gyakorolni, amikor azt igazából értékeljük és értjük.

ELŐSZÖR MEGADJUK MAGUNKAT

Nehéz fontossági sorrendbe tenni a Tizenkét Lépéses programok különböző elveit. Mindamellett nagyon kevés történik, amíg az egyén fel nem adja a problémát. A „Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány”-ban Bill W. megjegyzi a 21. és a 22. oldalon:

„Az az elv, hogy nem találtunk tartós erőt, amíg először be nem ismerjük a teljes vereséget, ez a fő gyökér, amelyből egész Társulatunk kinőtt, és virágozni kezdett.”

A teljes vereség beismerése nem csak az alkoholista, hanem más függőségek áldozatai számára is egy nagyon magas gát. Mivel könnyen becsaphatjuk magunkat igazi indítékainkról, a legbiztonságosabb hozzáállás, ha a megadásról úgy gondolkodunk, mint amit gyakran meg kell erősíteni. Sok gyógyuló alkoholista úgy vélekedik a botlásról, mint amely jóval azelőtt kezdődik el, hogy az ember valójában iszik egy italt. „Igazából a gondolkodásom botlott meg”, - mondaná egy visszatérő személy.

„Elkezdtem nézni a ragyogó fényeket és arra gondoltam, hogy valami izgalmas történik régi tartózkodási helyemen. Hamarosan elfelejtettem, hogy milyen rossz volt ivásom. Nemsokára meggyőztem magam, hogy tudnék egy vagy két italt inni.”

Amikor megtörténik egy botlás, megkérdezhetjük magunktól: azért történt, mert visszavontuk korábbi megadásunkat vagy mert soha nem is volt teljes? Csak azt kell tudnunk, hogy az ivás kényszere olyan erőteljes és tartós, hogy az alkoholtól való szabadság ára az állandó éberség. A tét olyan magas, hogy a szilárd A.A.-tagok elvükké teszik, hogy soha ne tegyenek semmi olyat, amivel kockára tehetik józanságukat. Talán ebből az okból kifolyólag a megadás elve több mondást hozott, amelyet gyakran hallani gyűléseken: „Száraz helyeken sétálj.”, „Kerüld a csúszós lejtőket.” És „Ne igyál és járj gyűlésekre” – ezek olyan mondások, amelyek elősegítik, hogy ez az elv életünk tartós részévé váljon.

ENGEDJ EL ÉS ENGEDD BE ISTENT

A Tizenkét Lépéses programok másik nagy elve egy Magasabb Hatalomnak való megadás vagy az „elengedés és Isten beengedése”. Mindenki megtalálja, hogy miként tud legjobban hasznot húzni belőle. A.A.-tagok fedezték fel kísérletezéssel szenvedésük korai éveiben. Tudott például, hogy mély vallási vagy lelki élmények lehetővé tették néhány ember számára, hogy meggyógyuljanak az alkoholizmusból. De az olyan dolgok miatt, mint a vérmérséklet és a gyermekkori élmények, sokan lehetetlennek tartottuk, hogy ilyen hiedelmeket elfogadjunk, bár tudtuk, hogy nagyon szükségünk lett volna a segítségükre.

Mindig hálásnak kell lennünk azoknak, akik felfedezték, hogy nem szükséges elfogadni mások Isten-fogalmát ahhoz, hogy tudatos kapcsolatot teremtsünk egy Magasabb Hatalommal. „Ez óriási hír volt számunkra” – mondja a Nagy Könyv a 47. oldalon -,  mert feltételeztük, hogy nem tudjuk hasznosítani a lelki elveket, ha nem fogadunk el sok olyan hitbeli dolgot, amelyet nehéz lett volna elhinni”. A Nagy Könyv írói felfedezték, hogy a „Lélek Birodalma” – ahogyan ők nevezték – tágas, kényelmes, mindent magába foglaló és nyitott mindenki számára, aki keresi.

Gyógyuló emberekként hogyan találjuk meg ezt a Lélek Birodalmát életünkben? Ez egy erősen személyes dolog. Néhány ember formális vallásos tevékenységgel kombinálja ezt a keresést; mások azt mondják, hogy nincs erre szükségük. Néhányan azt mondják, hogy térden állva kell imádkozniuk, míg mások azt állítják, hogy gyönyörű lelki élmények vannak mindennapos munkájuk közben. Az előrehaladás útmutatója tehát bármi, ami a te számodra beválik, és tartós hasznot hoz – ez a te helyes utad.

Néhányan kitartanak amellett, hogy nem szabad segítséget várnunk Magasabb Hatalmunktól olyan személyes dolgokban, mint a munkahely változtatás, házassági tervek, anyagi gondok és vásárlási döntések. De hogyan mondhatják, hogy ezek nem helyes „témák” az imádsághoz és meditációhoz? Bármelyik területen könnyen elkövethetünk komoly hibákat, amelyek veszélyeztetik boldogságunkat és jólétünket. Ha ténylegesen alkalmazzuk minden dolgunkban az igazi elveket, akkor ez magába foglalhatja azt is, hogy bármilyen minket érintő dologban kikérjük Magasabb Hatalmunk segítségét. Azonban gyakran mondják a tagok, hogy kevés sikerük van az „adj” imákkal. De gyakran elég jól megy nekik, amikor képesek „megfordítani a dolgokat” anélkül, hogy megpróbálnánk az eredményt diktálni. És ennek oka az lehet, hogy sokszor nem tudjuk igazán, hogy melyik válasz hozza majd a legtöbb jót vagy hasznot.

LÁSD ISTENT A HELYZETBEN

Emmet Fox, akinek írásai mérhetetlenül fontosak voltak az A.A. úttörői számára, azt mondta, hogy bármilyen tárgyalásba behozhatjuk Magasabb Hatalmunkat, ha az asztal mindkét oldalán látjuk Istent. 

„Állítsd, hogy Isten mindkét oldalon keresztül működik, magadon keresztül és azon az emberen keresztül, akivel dolgod van.” Fox azt írta: „Az Erő az építő gondolkodáson keresztül hat” (Power Through Constructive Thinking): „Ne próbáld akaraterővel keresztülvinni az akaratodat, hanem erősítsd meg azt, hogy Isten akarata az a bizonyos dolog, amely történik. Emlékezz arra, hogy a saját utad talán egyáltalán nem jó neked. Az a dolog, amit ma akarsz, talán jövő héten kiderül, hogy egy nyűg vagy akár szerencsétlenség.”

Fox továbbá azt is mondta, hogy ha Istent a tárgyalás „mindkét oldalán” látjuk, az eredmény mindig jó lesz mindkét fél számára. Ez akkor is igaz, ha nem azt a megállapodást kapjuk, amelyet az elején akartunk; hamarosan egy jobb megállapodás jelenik meg.

Egy A.A.-tagnak meglepő bizonyítéka volt arra, hogy ez az elv működik. Egy kis üzletet akart vásárolni. Még imádkozott is segítségért ebben az ügyben. Pont, amikor megkötötte volna az üzletet, kudarcba fúlt és ő rettenetesen csalódott volt. Más tagok emlékeztették arra, hogy ez a csalódás lehet Isten keze, amely rejtélyes módon dolgozik, és hogy Isten soha nem zár be úgy egy ajtót, hogy egy másikat nem nyit ki. Arra buzdították, hogy elhiggye: Isten gondjaira volt bízva a dolog.

Beismerte, hogy idegesítették ezek a kijelentések, de ugyanakkor nyugtatóak is voltak. A türelmetlenség – „azt akarjuk, amit akarunk, méghozzá most” – egy hibás elv, amely komoly hibákhoz vezethet. De ő elfogadta a csalódást, és néhány nap múlva kezdte elhinni, hogy javára volt az üzleti csalódás.

Gyönyörűen alakult. Hetek alatt egy másik üzleti lehetőség jelent meg és ő könnyedén belement. Sokkal jobb helyzet volt, mint az első. Azt is felismerte, hogy ha az eredeti üzlet megköttetett volna, akkor nem tudta volna kihasználni a jobbik lehetőséget.

Az ilyen fajta élmény, amely sok ember életében megtörténik, azt sugallja, hogy egy Magasabb Hatalom dolgozik érdekünkben. Néha az eredmények véletlennek tűnnek, de sok ember, aki lelki támaszt tapasztal, ragaszkodik hozzá, hogy nem hisz a véletlenben. Ahogyan egy ember mondja: „Az a véletlen, amikor Isten aláírás nélkül küld egy gyönyörű üzenetet!”

TEDD MEG A SÉTÁT

Bár messze nem szentek, a Tizenkét Lépéses programok szilárd tagjai elismerik, hogy a gyógyulásban való sikerhez kell az, hogy életükben magas mércék szerint próbálnak élni. Például nagyon káros az A.A.-ban, ha úgy tekintenek valakire, mint aki „vizet prédikál” és „bort iszik”. Mivel nem várják el a gyógyuló emberektől, hogy szentek legyenek, mi a minimum mérce, amely a program megéléséhez szükséges?

 - mielőtt valaki nagyon megijedne ettől, nincsen minimum mérce, egyetlen kitétel van, az ivás abba hagyásának a vágya (megjegyzés: ÉdesMindegy)

Legtöbbször elvárják - nem várják el, csakis javasolják -  a Tizenkét Lépés programokban az emberektől, hogy őszinték és méltányosak legyenek. Egy gyűlésen egy fiatal A.A.-tag bevallotta, hogy lopott, bár már nem ivott vagy kábítószerezett. Míg régi csoportjában elfogadták a lopást, az A.A.-asztalnál általánosan megegyeztek abban, hogy a lopás megsérti a program elveit; védhetetlenül helytelen.

Ugyanakkor más A.A.-tagok megértették azokat a nyomásokat és vágyakat, amelyek a bűncselekményhez vezethettek. Néhány tag beismerte saját tisztességtelenségeit, míg mások építő véleményt nyilvánítottak. Az egész beszélgetés emelkedett hangnemben végződött a pozitív cselekvések fontosságának kihangsúlyozásával.

Néha olyan elvek követései is javunkra válhat, amelynek nincs közvetlen köze ahhoz, a problémához, amellyel szembesültünk, mégis ezen elvek által jobban érezzük magunkat. Itt van egy példa:

Egy A. A.-tag éppen egy fontos évfordulós gyűlésre vezetett, ahol ő volt a meghívott szónok. Egy államok közötti autópályán volt és még 50 mérföldre a céljától, amikor elhajtott egy asszony és két gyermeke mellett, akik üzemképtelen autójukban vesztegeltek.

Egy belső hang azt mondta neki, hogy forduljon vissza és segítsen. Egy másik hang azzal érvelt, hogy már majdnem elkésett a gyűlésről, az államrendőr valószínűleg bármelyik percben megjelenhet és segíthet vagy valami más autós, majd megáll.

De a következő kijáratnál visszafordult. A tapasztalat megtanította, hogy nem lenne jó érzése magával szemben, ha semmibe venné az első hangot.

A bajba jutott családnak nyújtott segítsége csak tizenöt perc késést okozott és pont akkor érkezett, amikor a gyűlés elkezdődött. Beszéde különösen jól ment – hitte, hogy ez annak eredménye volt, hogy követte a helyes elvet, amikor reagált a családra az autópályán.

Minden Tizenkét Lépés program alapelve a megosztás, bár sokféleképpen ki lehet fejezni. Egy A. A.-tag Nebraskában szokatlan módon gyakorolja a megosztó elveket édességkészítési hobbijával. Tíz éve készít édességet, és azt mondja: „Megpróbálok minden alkalommal egy kicsit jobb lenni.” Minden héten több száz cukorkát szétoszt a helyi kezelő központban, a nővéreknek a kórházban és egy nyugdíjas otthon lakóinak. Barátoknak is küld dobozban cukorkát.

„Van egy elvem, amely ehhez a hobbihoz kötődik” – mondja. „Soha nem árusítok cukorkát. Van néhány ehhez hasonló elvem, amelyet a gyakorlathoz használok, hogy „minden dolgomban” mestere legyek ezeknek az elveknek.”

Természetesen nincs semmi rossz a cukorkaárusításban, ahogyan ez a férfi is tette évekkel ezelőtt, amikor egy közértet üzemeltetett. Azonban ma a cukorka készítése és elosztogatása valami különlegeset ad hosszú józan éveihez.

AZ ELVEK HASZNÁLATA A MUNKÁBAN

Sokan a gyógyulási programokban a munkahelyi félelem és alkalmatlanság érzésétől szenvednek. Egy korai A. A.-tag, aki fenyegetve érezte magát a munkahelyi nyomásoktól és problémáktól, egy alapvető A. A.-szlogent alkalmazott a kihívás legyőzésére. A munkája a forgalom irányítása volt egy kis toronyból egy forgalmas vasúti kereszteződés felett. Az autós forgalom néha mind a négy irányban tömött volt, míg az expressz vonatok a kereszteződő síneken robogtak. Ijesztő pillanatai voltak, amikor fenyegetőek voltak az összeütközések. Azonban volt egy egyszerű terve a forgalmi torlódások kezelésére a kereszteződésben. Először minden irányban megállította a forgalmat. Ez után megvizsgálta a helyzetet és nem hagyta, hogy a mérges autósok tülkölése megfélemlítse. Végül átengedte a vonatokat; ezután minden forgalmi vonalat engedett, míg a kereszteződés ki nem tisztult. Ez mindig sikerült neki.
„Csak a szlogenre gondolok: először az első dolgok.” – mondja. „Ez a program egy darabja, amelyet alkalmazhatsz munkádban vagy bármiben, amit csinálsz.”

ELVEZETNEK MINKET A CSELEKVÉSHEZ

A Tizenkét Lépés illő leírása a haladás útmutatója. Ezeket az elveket általában úgy határozzák meg, mint „a cselekvés alapvető útmutatóit:” Legtöbbünk számára a cselekvésnek haladáshoz kell vezetnie a józan ész visszanyerésével, azzal, hogy békében éljünk a világgal, saját talentumaink és képességeink kialakításával és azzal, hogy vállaljuk a felelősséget saját életünkért. „A lelki vonalon való növekedés” egy másik mód annak kifejezésére, hogy elveink Istentől származnak és az egyetemes rendszer részei. Ahogyan egy lelki tanár mondja: „Mi nem alakítunk ki törvényeket és elveket, hanem felfedezzük és használjuk azokat.”

Legtöbbünk számára a folytatódó siker nagyobb problémáink, leküzdésében azt bizonyítja, hogy elveink szerint élünk. Más területeken is vegyük észre a haladást: több boldogság, jobb kapcsolat másokkal, megjavult önmagunk megértése és az érettségben való növekedés – mindezek megtörténhetnek a programban. Ha az úton vagyunk és előre haladunk, akkor jól csináljuk a dolgunkat.

Amikor úgy tűnik, hogy előrehaladásunk megáll, emlékezhetünk arra, hogy nem várják el tőlünk, hogy jövő hétre szentekké váljunk. Még a szenteknek is évszázadokig kellett arra várni, hogy szentté avassák őket.