A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - A SZÉGYEN ELUTASÍTÁSA - Február 3. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2011. február 3., csütörtök.


A szégyen nagy erő lehet életünkben. A rosszul működő családok védjegye.

A hiteles, törvényszerű bűntudat azt jelzi, hogy amit tettünk, rossz. Azt jelzi, hogy magatartásunkat korrigálni, javítani kell.

A szégyen elsöprő erejű negatív érzés. Eleve vert helyzetet teremt. Viselkedésünket meg tudjuk változtatni, de énünket nem. A szégyen még mélyebbre lökhet a magunk ásta gödörbe.

Mi kelt szégyenérzetet bennünk? Szégyellhetjük, ha valamilyen problémával küszködünk mi magunk, vagy olyasvalaki, akit szeretünk. Szégyellhetjük, ha hibát követünk el, de azt is, ha sikeresek vagyunk. Szégyennel tölthetnek el bizonyos érzések vagy gondolatok: ha jól érezzük magunkat, jól szórakozunk, vagy túlságosan kitárulkozunk mások előtt. Egyesek azt is szégyellik, hogy egyáltalán léteznek.

A szégyen olyan rontás, melyet mások hoznak ránk, hogy eljátszassák velünk a ránk kiosztott szerepet. Olyan rontás, amelyet sokan mi magunk idézünk önmagunkra.

Ha megtanuljuk, hogyan utasítsuk vissza a szégyent, megváltoztathatjuk életünk minőségét. Rendjén való, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Érzéseink is helyén valók. A múltunkkal sincs különösebb baj. Helyes, hogy vannak problémáink, olykor hibákat is elkövetünk, küzdünk utunk megtalálásáért. Jó, hogy becsben tartjuk emberi mivoltunkat.

Az Első Lépés a gyógyulás útján, önmagunk elfogadása. A második: az igazi valónk szégyenlésének leküzdése.

Ma figyelni fogok azokra a jelekre, melyek arra utalnak, hogy a szégyen csapdájába eshetek. Ha mégis megtörténik, úgy mászom ki belőle, hogy elfogadom magam és kijelentem: jó és rendjén való, hogy az vagyok, aki vagyok.

Amikor még aktívan éltem a függőségeimet, szégyelltem magam a saját viselkedésem, kudarcaim miatt és észre sem vettem a napi jótéteményeimet, erényeimet, a saját jóságomat, érdemeimet. Szégyelltem magam az apám viselkedése miatt, az anyám viselkedése miatt és észre sem vettem azt, hogy a hibáik mellett mennyi sok jó tulajdonságuk van. Szégyelltem az exem viselkedését, mondjuk autóvezetés közben, az egóját és nem vettem azt észre, hogy neki is vannak jó tulajdonságai. Szégyelltem amikor valamelyik gyerekem számomra! nem megfelelő osztályzatot hozott haza az iskolából és éppen csak halványan érintett meg az, hogy majd kijavítják és az, ezen kívül mennyi jó osztályzatuk van... Szégyelltem, hogy iszom, holott kellett innom, szégyelltem sokáig segítséget kérni, viszont az élni akarásom erősebb volt a szégyennél, megtettem, élek. Szégyelltem elmenni az első AA gyűlésre, mégis elmentem, először megfelelésből, annak a doktornak a kedvéért, akihez segítségért fordultam, mert egyedül nem tudtam, nem mertem abba hagyni az ivást...
A szégyen olyankor szokott előfordulni mostanság az életemben, amikor nem fogadom el maradéktalanul saját magamat - és itt a már sokat emlegetett ego következik - hallgatok a hamis büszkeségem sugdosásaira, elégedetlenkedem, türelmetlenkedem, okoskodom, mert én jobban tudom... stb.
Nagyon sokáig - hosszú évekig - nem voltam képes a múltamat csak! múltnak tekinteni. Visszanézve értem azt meg, hogy nekem ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy a betegségeimből adódó vélt vagy valós szégyent kitakarítsam magamból.
A 12 Lépéses Program tanításait követve voltam/vagyok/lettem képes arra, hogy megvizsgálva saját szégyeneimet, egyidejűleg különválasztva másokétól, ne vigyem az övékét.


Tegnap kezdtem el olvasni egy könyvet, Szalai Vivien írta egy magyar luxusprostituáltról. Régóta érdekel a másság, a nem hétköznapi emberek története, különösen a gésák élete és a prostituáltaké. (a kettő nem ugyanaz, a gésa, gésa, a prosti meg az a nő, aki a legősibb foglalkozással keresi a kenyerét)
Régóta úgy olvasom a könyveket - tudatosan - kiveszem belőlük ami számomra hasznos és hagyom a többit.
 És igen, felnézek arra a nőre, akiről a könyv szól és meg is értem, ugyanis teljesen tisztában van azzal, fehéren-feketén, hogy bizony neki a pénztől való függése a betegsége, jobban szereti saját magánál a zöldhasút. Teljesen tisztában van azzal, amit csinál, miért csinálja és a céllal, ami a pénz megszerzését illeti. Ugyanezt tettem én is, csak az én függőségeimnek más a neve.

Szalai Vivien - Hamis gyönyör

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |