„Hiszünk benne, hogy egy nálunk nagyobb erő visszaadhatja elménk épségét.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Második Lépése)
Elkezdünk hinni egy jobb életben, s ezt a hitet másoktól kapjuk ajándékba, miközben látjuk és halljuk őket, s figyeljük, hogyan zajlik az ő gyógyulásuk.
Nem egy „Csináld magad!” program részesei vagyunk. A gyógyulásért nem kell erőnkön felül megdolgoznunk. Nem kell a hajunknál fogva kirángatni magunkat. Létezik egy nálunk nagyobb erő, amely elvégzi azt, ami nekünk kitartó erőfeszítéseink árán nem sikerül. Felsőbb Erőnk visszaadja elménk egészségét. Nem kell mást tennünk, mint hinni.
Nézz körül! Figyelj! Vedd észre a körülötted lévőket! Gyógyulóban vannak, látod? Higgy saját gyógyulásodban is!”
Ma körülményeimtől függetlenül hiszek abban, hogy egy nálam nagyobb erő segít meglelnem a békés és értelmes életet. Azután elengedem magam, és hagyom, hogy megtegye.
Amint a meditáció is mondja, nézd meg a Társaidat, csak körül kell nézned... igen, Ők voltak a példa nekem, láttam a kisimult arcukat, a derűjüket és éreztem a Belőlük áradó békét, amikhez a beismerésen és az elfogadáson keresztül jutottak. Én is olyan akartam lenni, mint Ők. Akartam a békét. Olyan sokat féltem és rettegtem már az azelőtti életemben, hogy elegem lett belőle. Felismertem és elismertem, hogy Nekik a 12 Lépés komoly gyakorlása, mindennapi életükben tükröződve sikerült. Megígértem magamnak, nekem is fog. És én igen, foggal és körömmel belekapaszkodtam a Második Lépésbe, miszerint Isten, helyreállíthatja az én lelki egészségemet is.
Nekem még a mai napon is olykor nehezen sikerül elengednem magam és hagyni Istent tenni. A lényeg számomra mégis az, hogy már sikerül, mint ezt több meditációnál megemlítettem ezelőtt. A lényeg a hajlandóság.
Nekem még a mai napon is olykor nehezen sikerül elengednem magam és hagyni Istent tenni. A lényeg számomra mégis az, hogy már sikerül, mint ezt több meditációnál megemlítettem ezelőtt. A lényeg a hajlandóság.
Megjegyzés küldése