A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - ELKÜLÖNÜLÉS A CSALÁDI PROBLÉMÁKTÓL - Január 4. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2011. január 4., kedd.


Vonalat húzhatunk magunk köré, kijelölhetjük az egészséges határt önmagunk és szűkebb családunk között. Ezzel elkülöníthetjük magunkat az ő problémáiktól.

Egyeseknek lehet olyan családtagja, aki alkoholista, vagy más szerektől függ. Másoknak lehet olyan közeli rokona, aki megoldatlan függőségben él. Van olyan, aki nem tud megszabadulni nyomorúságától, a szenvedésétől, az áldozat léttől.

Lehetnek családunkban olyanok, akiket sérelem ért, és sebeik még nem gyógyultak be, vagy egyéb megoldatlan problémáikkal küszködnek.

Lehetnek olyan közeli rokonaink, akiket örökös munkamánia gyötör, vagy kórosan sokat esznek, vagy a szex megszállottai. Az is elképzelhető, hogy családunk tagjai túl szorosan kötődnek egymáshoz, vagy éppen egyáltalán nem tartanak kapcsolatot egymással.

Nem tilos szeretni a családunkat. De önálló emberi lények vagyunk, személyes jogokkal és egyéni problémákkal. Egyik legfőbb jogunk, hogy meggyógyuljunk, akár ugyanezt az utat választják a többiek, akár nem.

Nem muszáj bűntudatot éreznünk azért, mert mi megtaláltuk a boldogságot, és életünk zökkenőmentesen zajlik. Nem kell magunkra vennünk családunk minden gondját-baját azért, hogy kimutassuk lojalitásunkat és szeretetünket.

Ha elkezdjük óvni magunkat, egyes családtagok esetleg úgy reagálnak erre, hogy -nyíltan vagy burkoltan- megpróbálnak visszaráncigálni bennünket a régi szerepekbe. Nem muszáj engednünk nekik. A próbálkozásaik az ő gondjaikat tükrözik. Ha óvjuk magunkat, egészségesebbek és derűsebbek leszünk, s ettől még szerethetjük őket.

Nem kell elítélnünk őket azért, mert problémáik vannak; de azt sem engedhetjük meg, hogy azt tegyenek velünk, amit akarnak csupán azért, mert egy családban tartozunk.

Szabadok vagyunk, jogunkban áll, hogy kordában tartsuk családi kapcsolatainkat. Nem kell megtagadnunk az ő problémáikat, csak udvariasan, de határozottan utaljuk vissza nekik, és a sajátjainkkal foglalkozzunk.

Ma elkülönítem magam családom tagjaitól. Önálló emberi lény vagyok, még ha egy családnak nevezett egységhez tartozom is. Jogom van a saját problémáimmal foglalkoznom. Családom tagjainak is joguk van ahhoz, hogy a maguk problémáival foglalkozzanak, és ők döntsék el, hol és hogyan kezelik őket. Megtanulhatom, hogyan helyezkedjem távolabbra családom tagjaitól, és az ő gondjaiktól úgy, hogy közben változatlanul szeretem őket.

(Nem azért nem írok saját tapasztalatot a meditációhoz, mert nincsen, hanem azért, mert már valamelyik előző meditációnál/meditációknál megosztottam.)

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |