„Van egy jó kis trükk, amit az emberek a rossz kapcsolatokban szoktak bevetni – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony. – A másik valami helytelen dolgot tesz, aztán addig áll ott azzal a szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek, és én kérek tőle bocsánatot.”
El kell engednünk végre a bűntudatot.
Legtöbbször nem is a mi problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más viselkedik helytelenül. Vagy áthágja a határainkat. Megkérdőjelezzük a viselkedését, mire ő dühbe gurul, és védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot.
A bűntudat megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amelyek a mi és mások valódi érdekeit képviselnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy megóvjuk integritásunkat.
Nem szabad, hogy mások arra számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni. Nem szabad, hogy a bűntudat irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át kell törnünk a bűntudat korlátain.
Menj ki! Törj át! Nem vagy hibás, se bolond, és helyesen gondolkozol. Jogod van a határok kijelöléséhez, és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák. Saját problémáidat különválaszthatod másokéitől. Hagyd, hogy a másik megtapasztalja saját viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot.
Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet az én oldalamon áll.
Megjegyzés küldése