„Belátjuk, hogy az alkohollal szemben erőtlenek vagyunk, hogy életünk irányítása kicsúszott a kezünkből.”
( A Névtelen Alkoholisták programjának Első Lépése)
A kapcsolati függőségből való kiszabadulás első lépésének sokféle változata van. Egyesek beismerik erőtlenségüket az alkohollal vagy a másik alkoholizmusával szemben. Mások bevallják, hogy bizonyos emberekkel szemben erőtlenek, vagy azzal nem tudnak megbirkózni, hogy alkoholista családban nőttek fel.
Az Első Lépés egyik kulcsszava a mi. Közös probléma miatt gyűltünk össze, közösen keressük a megoldást.
A Tizenkét Lépéses program résztvevőjeként sokan felismerik, hogy bár fájdalmukban teljesen egyedül érezték magukat, hasonló cipőben jártak. És most, a gyógyulás közös útján megfogják egymás kezét.
Mi – Ez nagyon fontos része a gyógyulásnak. A közösen megélt tapasztalat. A közösen kifejtett erő, mely nagyobb lesz attól, hogy közös. A közös remény, hogy életünk jobb lesz, és javulnak kapcsolataink.
Ma hálás leszek annak a sok-sok embernek, aki a kapcsolati függőségből való gyógyulás útján jár szerte a világon. Segíts, Istenem, hogy ne feledjem el: valahányszor valamelyikünk előbbre lép ezen az úton, az egész csoport haladását segíti.
A belátáshoz való eljutáshoz és az elfogadáshoz vezetett nálam hosszú út, mivel minden nemű függőség egyik legkirívóbb jellemzője a tagadás. Hát én is tagadtam körömszakadtáig, egészen addig, amíg világossá nem vált előttem, ha tovább élem a függőségemet belehalok és nem én leszek az egyedüli kivétel, olyan, aki megússza. Odáig jutottam, hogy bármit megtettem volna csak ne kelljen innom. Komolyan mondom, bármit! Már a szégyen sem tartott vissza attól, hogy segítséget kérjek és attól sem, hogy egy számomra teljesen idegen (akkor még az volt) közösséget látogassak.
Az Első Lépésnek - hallottam többször az előttem járóktól - betonbiztosnak kell lennie ahhoz, hogy hosszútávú józanodásban lehessen részem. Ez az alap. Nincsen helye a kifogásoknak, például, igen, ő így ivott, DE! én másképpen, igen ő ezt tette az ivászata alatt, DE! én azért odáig mégsem süllyedtem... stb.
Meghallottam AA gyűléseken, hogy nem a különbözőségeket, hanem az azonosulást vegyem észre, az segítse a további utamat. Nincsen DE! Viszont lett rábólintás, azonosulás, beismerés, belátás, elfogadás.
Bármilyen függőséggel is legyen dolgom, a betegségtudatom az egyik alap, ami megerősíti az Első Lépésemet. Igen, alkoholista vagyok, igen, társfüggő vagyok és igen, alapjában véve egy függő ember vagyok, akit a gondolkodása a túl felé hajtja, amennyiben nincsen résen és nem figyel magára, nem éli tudatosan az életét. Viszont elkeseredésre semmi okom, hiszen kaptam a függőségeim helyett egy olyan Programot, amit 12 Lépéses Programnak neveznek és a világon már több millió ember életét megmentette. A mai napon és az ezt megelőző 17 év, 1 hónap és 10 nap alatt az enyémet is. Így, egyszerűen előre lépkedve, csak egy naponként, mindig azt az egyetlen 24 órát figyelembe véve és szem előtt tartva a betegségeimet, nem elfelejtve azt a borzalmat, amit a megélésük idején átéltem.
Tehát az Első Lépés első fele a belátás a betegségemmel kapcsolatban, a második fele, annak a belátása, hogy életemet nem én irányítom. Belátom, hogy az Első Lépés második fele nálam még döcög, többször előfordul az, hogy életem irányítását az én kezembe veszem, mint azt szeretném. Dolgozom rajta, hol előre tudok lépni kicsit, hol megállok, máskor meg vissza lépek... így működik ez nálam.
Az Első Lépésnek - hallottam többször az előttem járóktól - betonbiztosnak kell lennie ahhoz, hogy hosszútávú józanodásban lehessen részem. Ez az alap. Nincsen helye a kifogásoknak, például, igen, ő így ivott, DE! én másképpen, igen ő ezt tette az ivászata alatt, DE! én azért odáig mégsem süllyedtem... stb.
Meghallottam AA gyűléseken, hogy nem a különbözőségeket, hanem az azonosulást vegyem észre, az segítse a további utamat. Nincsen DE! Viszont lett rábólintás, azonosulás, beismerés, belátás, elfogadás.
Bármilyen függőséggel is legyen dolgom, a betegségtudatom az egyik alap, ami megerősíti az Első Lépésemet. Igen, alkoholista vagyok, igen, társfüggő vagyok és igen, alapjában véve egy függő ember vagyok, akit a gondolkodása a túl felé hajtja, amennyiben nincsen résen és nem figyel magára, nem éli tudatosan az életét. Viszont elkeseredésre semmi okom, hiszen kaptam a függőségeim helyett egy olyan Programot, amit 12 Lépéses Programnak neveznek és a világon már több millió ember életét megmentette. A mai napon és az ezt megelőző 17 év, 1 hónap és 10 nap alatt az enyémet is. Így, egyszerűen előre lépkedve, csak egy naponként, mindig azt az egyetlen 24 órát figyelembe véve és szem előtt tartva a betegségeimet, nem elfelejtve azt a borzalmat, amit a megélésük idején átéltem.
Tehát az Első Lépés első fele a belátás a betegségemmel kapcsolatban, a második fele, annak a belátása, hogy életemet nem én irányítom. Belátom, hogy az Első Lépés második fele nálam még döcög, többször előfordul az, hogy életem irányítását az én kezembe veszem, mint azt szeretném. Dolgozom rajta, hol előre tudok lépni kicsit, hol megállok, máskor meg vissza lépek... így működik ez nálam.
Megjegyzés küldése