Csak úgy...

Ma jöttem rá arra, hogy érzelmileg tulajdonképpen számomra akkor kezdődik el az új esztendő, amikor lebontottam a mű karácsonyfánkat... igen, nekünk két éve mű fenyőnk van, kettő okból kifolyólag. Egyik, nagyon meguntam, hogy órákig porszívózzam a lepotyogott tűleveleket és igen, elkezdtem pár évvel ezelőtt sajnálni a fát. Mondhatni, szégyelltem magam, amikor, mint egy kiszolgált, kihasznált, volt élőlényről, leszedegettem róla a szép díszeket és szó nélkül lehajítottam a szinte kopasz fát, - mert akkora már igen csak kevés tűlevél maradt rajta - a harmadik emeletről, hogy a lent várakozó fiam a szemetes kuka mellé vigye.
Tehát a másik ok és inkább ez a nyomósabb, nem vásárolok és nem is bérlek karácsonyfát, még gyökereset sem, hagyom őket békében élni a helyükön és inkább szagolom az illattalan műfenyőt.
Szóval, ma lebontottam a fenyőnket, visszaállítottam a lakást az eredeti állapotába. Kisebb bútor pakolást is beleértve. Kitakarítottam és amikor leültem a tiszta, rendezett szobában akkor döbbentem arra rá, hogy igen, nekem ma kezdődik az új esztendő, érzelmileg mindenképpen. Természetesen én is köszöntöttem december 31-én éjfélkor, csakhogy nem éreztem semmit. Ma éreztem úgy, hogy kicsit sajnálom a régi évet, a már megszokottat, az ismerőset.