Milyen könnyű különféle szerepekbe merülni a munkahelyünkön!
Milyen könnyű másokat szerepekbe kényszeríteni! Ez néha megfelelő módszer lehet, néha szükséges és célszerű.
De megtehetjük azt is, hogy lényünket hagyjuk átragyogni ezeken a szerepeken.
Micsoda öröm, ha a munkánkban érvényesülhet a tehetségünk! Ha olyan odaadással végzünk egy feladatot, hogy meghitt kapcsolatba kerülünk vele! Ha egy feladatot teljesítve kijelenthetjük: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
Micsoda öröm, ha a munkánkban is vállalhatjuk magunkat, és megbecsülhetjük azokat, akikkel együtt dolgozunk!
A legkellemetlenebb, legföldhözragadtabb feladatba is életet lehelhetünk azzal, ha nem robotnak látjuk magunkat, hanem hagyjuk, érvényesüljön benne személyiségünk.
A körülöttünk dolgozók kedvességgel reagálnak, ha egyéniségként kezeljük őket, nem pedig munkahelyi szerepük szerint.
Ez nem jelenti azt, hogy túlságosan bele kell bonyolódnunk egymás ügyeibe. Azt jelenti, hogy akár főnökök vagyunk, akár beosztottak, boldogabbak és elégedettebbek leszünk, ha hagyjuk, hogy az emberek feladatuk végzése közben is emberek maradjanak, és ne degradálódjanak feladatvégző robottá.
Ma hagyom, hogy lényem átragyogjon a munkámon. Arra törekszem, hogy mások is megcsillogtassák magukat, azaz ne csak a feladatukat lássam bennük. Istenem, segíts, hogy nyitott legyek a másokban és magamban rejlő szépségekre! Segíts, hogy egészséges kapcsolatokat alakíthassak ki munkatársaimmal!
Megjegyzés küldése