A mi dolgunk, hogy meghatározzuk szükségleteinket, majd megszabjuk, hogyan nyerjenek kielégítést. Forrásunknak Felsőbb Erőnket és az univerzumot tekintjük, nem pedig egy bizonyos embert.
Ésszerűtlen egyetlen embertől elvárni, hogy képes és hajlandó legyen minden igényünk kielégítésére. Mi felelünk azért, hogy kérjük, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van. A másik pedig azért felel, hogy szabadon eldöntse, teljesíti-e kérésünket.
A kérés és a követelés között nagy a különbség. Olyan szeretetre vágyunk, amelyet önként adnak.
Ésszerűtlen és egészségtelen, ha egyetlen embertől várjuk el, hogy ő legyen minden szükségletünk kielégítésének forrása. Ésszerű, ha vannak bizonyos jól körülhatárolt elvárásaink a házastársunkkal, gyermekeinkkel, barátainkkal szemben.
Ha valaki nem tud vagy nem akar jelen lenni számunkra, akkor abban, a kapcsolatban nekünk kell felelősséget vállalnunk magunkért. Lehet, hogy ki kell jelölnünk egy határt.
Változtatni kell az elvárásainkon, vagy módosítanunk kell a kapcsolat határait, hogy igazodjunk az illetőhöz.
Ezt saját magunkért tesszük.
Ésszerű, ha körüljárjuk igényeinket, és a valósághoz igazodva döntjük el, mit és mennyit várhatunk el vagy kérhetünk egy-egy embertől. Bízhatunk magunkban: tudni fogjuk, mi ésszerű.
Ma arra törekszem, hogy ésszerű elvárásokat alakítsak ki mások irányában.
Megjegyzés küldése