A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - A CSÚCS KÖZELÉBEN - December 27. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. december 27., hétfő.


Tudom, hogy fáradt vagy. Tudom, hogy túl sok volt ez így. Lehet, hogy úgy érzed, ez a válság, ez a probléma, ez a nehéz időszak örökké fog tartani.
Nem tart örökké. Már majdnem a végére értél.
Nem csak gondolod, hogy nehéz volt; valóban nehéz volt. Próbára tettek, újra meg újra leteszteltek, hogy megtanultad-e a leckét.
Tűzpróbának vetették alá hiedelmeinket és a hitedet.
Hittél, kételkedtél, aztán megint igyekeztél erősebben hinni. Muszáj volt hinned akkor is, amikor nem láttad tisztán, sőt nem tudtad elképzelni, miben kellene hinned.
Volt ellenzéked is. Nem teljes támogatással és örömben fürödve jutottál el edig a pontig. Keményen meg kellett érte dolgoznod. Néha a harag, néha a félelem volt a mozgatórugód.
Rosszul mentek a dolgok, sokkal több problémád keletkezett, mint vártad. Akadályok, nehézségek, bosszantó dolgok állták el az utat. Nem így tervezted. Sok minden váratlanul ért; akadt ami helyett mást szerettél volna.
És mégis jó volt. Egy részed ott belül, jó mélyen, amelyik ismeri az igazságot, mindvégig érezte ezt – akkor is, amikor a dolgok elszabadultak és maguk alá temettek, amikor azt hitted, semmi célja az egésznek, és az Isten biztosan elfeledkezett rólad.
Nem is álmodtad, hogy így fognak alakulni a dolgok, igaz?
De így alakultak. Most tanulod a titkot: így kellett történniük, és jó, hogy így történtek.
Azt sem hitted, hogy ilyen soká fog tartani, ugye? De így lett. Türelmet tanultál.
Sok olyan pillanat akadt, amikor azt hitted, elfeledkeztek rólad, magadra hagytak. Most már tudod, hogy egész idő alatt mutatták az utat.
A dolgok a helyükre kerülnek. Ennek a szakasznak, utad e nehéz részének majdnem a végére értél. Tudod, annak a leckének, amely ellen hadakoztál, ellenálltál, és állítottad, hogy sosem leszel képes megtanulni. És lám, már majdnem elsajátítottad.
Közben egész lényed tetőtől talpig megváltozott. Egy másik, magasabb szintre kerültél. Fölmásztál egy hegyre. Nem volt könnyű, de a hegymászás sosem könnyű. Most ott vagy a csúcs közelében. Még egy röpke pillanat, és tiéd a győzelem.
Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket! Folytasd az utat bizalommal, békével. Eljön az idő, amikor mindazt élvezheted, amikért harcoltál.
Tudom, hogy már régebben is gondoltál erre, aztán csalódottan vetted tudomásul, hogy még nem jött el. De most csakugyan megérkezik a jutalom. Te is tudod. Érzed.
Lesznek még hegyek, de már tudod, hogyan mászhatod meg őket. És megtudtad a titkot, hogy mi vár odafönn.
 Ma elfogadom azt, ahol most vagyok, és megyek tovább. Ha egy lecke közepén vagyok, azzal a hittel megerősödve folytatom, hogy tudom, eljön a megértés és a jutalom ideje. Istenem, segíts belátnom, hogy a nyugodt béke érdekében tett erőfeszítéseim ellenére is vannak az életben olyan időszakok, amikor hegyet kell mászni. Segíts felhagynom azzal, hogy mindig káoszt és válságokat teremtek, és segíts megfelelnem azoknak a kihívásoknak, melyek előre és felfelé visznek.

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |