A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - URALKODÁS, KONTRA BIZALOM -Október 14. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. október 14., csütörtök.

„Volt egy olyan időszak az életemben, amikor még azt is túl soknak éreztem, hogy élek, és annyira féltem az élettől, hogy elhatároztam, leülök, és pontos tervet készítek a következő öt év minden egyes napjára. Bele akartam írni minden tennivalómat, azt is, mikor végzem el őket, s még azt is, mikor fogok pihenni. Rendet akartam teremteni abban, ami, úgy éreztem, agyonnyom. Azt akartam érezni, hogy én uralom a dolgokat.” 
(Név nélkül) 
A félelemre, pánikra és tehetetlenségre reagálunk azzal, hogy uralni akarjuk a dolgokat. Ezzel reagálunk a bizalom hiányára. Lehet, hogy magunkban nem bízunk, vagy Felsőbb Erőnkben, a tervben, az univerzumban, vagy az élet folyamatában általában. Bizalom helyett az uralkodás eszközéhez folyamodunk. A bizalmat megközelíthetjük úgy, hogy elbánunk félelmünkkel. Félelmünkkel pedig úgy tudunk elbánni, ha bízunk magunkban, Felsőbb Erőnkben, az univerzum szeretetében és támogatásában. Bízhatunk abban, hogy ha a dolgok nem az általunk kívánt irányban haladnak, Isten valami jobbat szánt nekünk.
Bízhatunk abban, hogy eljutunk oda, ahova kell, elmondjuk, amit mondanunk kell, megtesszük, amit tennünk kell, tudni fogjuk, amit tudnunk kell, azzá válunk, akivé lennünk kell, és kihozzuk magunkból mindazt, amit lehet – akkor, amikor ezt kell tennünk, amikor készen állunk, és amikor eljön az ideje. Bízhatunk abban, hogy Felsőbb Erőnk és az univerzum megad minden útmutatást. Bízhatunk magunkban, hogy meghalljuk ezt, és megfelelően válaszolunk rá. Bízhatunk abban, hogy megkapunk mindent, amire útközben szükségünk van. Nem kapjuk meg már ma az egész útravalót, csak a mai napra szólót, holnap pedig a holnapit. Különben túl nehéz volna a teher. Bízz magadban! Nem kell mindent megterveznünk, irányítanunk, és napirendbe iktatnunk. A napirend és a terv már meg van írva. Csak jelen kell lennünk. Tisztán látjuk majd az utat, és bőséges lesz a készletünk, de egyszerre csak egy napra való. Ma bízom abban, hogy mindent megkapok, amire szükségem van a mai napon. Bízom abban, hogy így lesz holnap is.

A régi életemben teljességgel uralni akartam a körülöttem lévő eseményeket, embereket és helyzeteket. Ha mással nem működött, hát megfeleléssel manipuláltam a környezetemet. Valamilyen őrült gondolkodásból eredően - függőség - úgy gondoltam, ha egy rossz dolog egyszer megtörténik velem, újból bekövetkezik csak idő kérdése. És persze az esetek többségében be is következett, a félelemmel ismételtettem meg.
A 12 Lépéses Programban tanultam és tanulom ma is, hogy számomra az a legjobb és legmegnyugtatóbb gondolkodás, ha benne vagyok a jelenben, az itt és mostban. Úgy edzettem magam, hogy arra figyeltem, arra koncentráltam, amit éppen csináltam. Ha mosogattam arra, ha gyereket öltöztettem arra, ha takarítottam arra... stb. Amennyiben még ez sem volt elég ahhoz, hogy a lelkemmel az itt és mostban benne maradjak - ne cikázzak a múlt és a jövő között - az imát mondogattam. Ezzel a két technikával egyidejűleg minden egyes alkalommal meg tudtam nyugtatni magam és sikerült - eleinte csak pár pillanarta - jelen lennem a valóságban. Sokat gyakoroltam - és időnként még ma is ezt teszem - mert nagyon akartam jól, jobban érezni magam, elegem volt az önámításból, az önbecsapásból és tudtam jól csakis egy őszintébb/őszinte gondolkodással menthetem meg az életemet, Isten és a 12 Lépéses Program segítségével. Megtanultam, hogy a józanodás nem azoknak van, akiknek szükségük van rá, hanem azoknak, akik akarják.
Nagyon fontos, hogy higgyek a gyógyulásomban, bízzak egy szerető Isten támogatásában. Abban, hogy Isten képes helyreállítani lelki egészségemet. Ezt természetesen nem nézhetem ölbe tett kézzel, amit emberileg lehetséges megtennem, tegyem is meg. A 12 Lépéses Program gyűlésein, amikor egy-egy Társam beszél, ne a különbözőséget lássam meg, hanem az azonosulást. Legyen példaképem - nekem a szponzorom volt először - akinek józanodása, gyógyulása számomra példaértékű.
 Hittem és ma is hiszem, hogy Isten, a mai napon, csak akkora terhet rak rám, amekkorát elbírok. Ez rendkívül megnyugtató és máris eltölt bizalommal Isten iránt.
Csak lépegetve voltam/vagyok képes előre haladni. Próbáltam én ugrálni is és rá kellett jönnöm, olyankor egyet ugrottam előre és kettőt léptem visszafelé. Nem lehet átugrálni meg nem oldott, fel nem dolgozott érzéseket, eseményeket, mert amíg nem jutottam túl rajtuk csak hiába való az erőfeszítés.
Lassan siess, nyugodtan, türelemmel, szeretettel, Istenben bízva, Belé kapaszkodva. (de sokszor intem erre magamat)

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |