A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - GONDOSKODÁS ÖNMAGUNKRÓL - Október 6. (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. október 6., szerda.


Egészséges és bölcs dolog, ha mások érzelmeit és szükségleteit figyelembe vesszük, és reagálunk rájuk. Ez nem azonos a túlzott gondoskodással. A túlzott gondoskodás önpusztító viselkedés, és rombolja a kapcsolatot – hiszen visszaüt: neheztelünk magunkra, vagy áldozatnak érezzük magunkat miatta -, mert végül felszínre kerül a valódi érzelem.
Egyesek érzelmileg vonzzák a túlzott gondoskodást.
Megtanulhatjuk, hogyan utasítsuk ezt vissza. Törődhetünk a másikkal, szeretettel közeledhetünk hozzá, de tartsuk fontosnak a saját igényeinket és érzelmeinket. A gyógyulás részben azt jelenti, hogy megtanulunk fontosságot tulajdonítani a vágyainknak, érzelmeinknek, és szükségleteinknek és odafigyelünk rájuk, mert különben előre megjósolható és általában nem kívánatos következményeik vannak.
Légy gyengéd és türelmes magadhoz, mialatt ezt megtanulod. Légy megértő magadhoz, ha néha-néha visszazökkensz régi viselkedésedbe, és önmagadat elhanyagolva csak a másik érzelmeire figyelsz.
De állítsd le még ma ezt az ördögi kört! Nem kell felelősséget vállalnunk másokért. És emiatt nem kell, hogy bűntudatot érezzünk. Sőt azt is megtanulhatjuk, hogy jó érzésekkel töltsön el, ha a saját szükségleteinket és érzelmeinket vállaljuk.
Ma megvizsgálom, nem zökkentem-e vissza a régi kerékvágásba, és megint valaki más érzelmeiért és szükségleteiért vállalok-e felelősséget, miközben a sajátjaimat elhanyagolom. Élek az erőmmel, azzal a jogommal, és felelősségemmel, hogy fontosnak tartsam magam.

A túlzott gondoskodás másokról akkor volt jellemző rám, amikor üres volt a saját szeretettankom. Azért éreztem áldozatnak és mártírnak magam - hiszen én őérte mindent megtettem, mégsem szeret - mert egyrészről a másoknak való megfelelés irányított, másrészről úgy hittem, arra tanítottak, az önszeretet önző dolog.
A legelső saját és legfontosabb szükségletem a 12 Lépéses Programok gyűléseinek látogatása volt. Ebből nem engedtem. Előfordult és egy időben rendszeresen, hogy heti három-négy gyűlésre jártam. Évekig ez volt a legértékesebb programom. Szerettem/szeretem tanulni saját magam, felfedezni milyen is vagyok valójában és számomra az a legnagyobb érték - volt szponzorom szavait idézve - amikor saját magam gürizem ki, fejtem meg egy egy szituáció után önmagam.
Önmagam némi megismerése hiányában nem tudnám meghúzni a határaimat másokkal szemben, nem tudnék kiállni a véleményem mellett és még mindig szeretetet koldulnék.
Nem mondom azt, hogy néha-néha nem csúszom vissza, a lényeg számomra mégis az, hogy egy idő után ismét rátalálok a gyógyulás útjára.
Hogy türelmes és gyengéd lennék magamhoz... ezen van még némi csiszolni valóm. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |