A Tizedik Lépés így hangzik: „Folytassuk az önvizsgálatot, és ha hibáztunk, rögtön ismerjük be.” Arra nem utal, hogy ne vegyünk tudomást arról, ami jó. Csak annyit mond, hogy folytassuk az önvizsgálatot, és összpontosítsunk magunkra.
Amikor önvizsgálatot tartunk, sokféle dolgot szemügyre veszünk. Kereshetjük a figyelmünket igénylő érzéseket. Megvizsgálhatjuk, nem túl kevés-e az önbecsülésünk. Megkereshetjük a régi gondolkodás- és viselkedésmódokat, érzelmeket. Kereshetjük a kijavítandó hibákat.
De vizsgálódásunk jó részében arra összpontosítunk, amit jól csinálunk, és ami jó van körülöttünk.
Függőségünk miatt, kényszeresen foglalkozunk azzal, amit rosszul csinálunk vagy amit – valóságosan vagy csak képzeletben – elronthatunk. Gyógyulásunk közben megtanulunk arra összpontosítani, ami jó.
Félelem nélkül, szeretettel, pozitív szemmel nézd a dolgokat! Mi jót tettél ma? Másképpen viselkedtél, mint egy évvel viselkedtél volna? Közeledtél valakihez, és megengedted magadnak, hogy sebezhető legyél? Ezért megdicsérheted magad.
Rossz napod volt, de megbirkóztál vele? Gyakoroltad a hálát vagy az elfogadást? Kockázatot vállaltál, éltél az erőddel vagy meghúztad a határokat? Felelősséget vállaltál magadért úgy, ahogy azelőtt nem tetted volna?
Időt szántál az imára vagy a meditációra? Bíztál Istenben? Hagytad, hogy valaki tegyen valamit érted?
Még legrosszabb napjainkban is találhatunk legalább egy valamit, amit jól csináltunk. Találhatunk olyasmit, ami reménykedéssel tölthet el. Találhatunk olyasmit, amire jó érzéssel várhatunk. A valóság talaján maradva összpontosíthatunk azokra a dolgokra, amik szeretnénk, ha megvalósulnának.
Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy elmerüljek a negativitásban. A bennem és környezetemben lévő negatív energiát át tudom alakítani pozitív energiává. Megerősítem magamban a jót, addig, amíg egészen belém nem ivódik, és valóságosnak nem érzem. Arra törekszem, hogy egy számomra fontos emberben legalább egy olyan jó tulajdonságot találjak, ami tetszik, és vállalom annak kockázatát, hogy ezt meg is mondom neki.
Amiről ez a meditáció szól, számomra nem a Tizedik Lépés jótéteménye, ugyanis a Tizedik Lépés arról szól, "Folytattuk az önvizsgálatot és amikor hibásnak találtuk magunkat, haladéktalanul beismertük."
Számomra az alázat mélyítéséről, a beismerésről szól ez a Lépés. Olyan beismerésekről, amelyekkel az aktív függőségem alatt nem voltam hajlandó sem szembenézni, sem pedig a másik embernek beismerni, az egom nem engedte. Féltem ugyanis attól, ha beismerem a hibáimat, tévedéseimet, nevetség tárgya leszek.
Engem ebben segít ez a Lépés.
Előfordulhat, hogy kissé szögletesen látom, viszont én sosem gondolkodtam ezzel a Lépéssel kapcsolatban olyasmin, hogy mi jót tettem ma, milyen örömöket szereztem magamnak, másoknak. Amikor hibázok, a Tizedik Lépés erősít meg abban, hogy nyugodtan felvállalhatom, beismerhetem, ettől még ember maradok, sőt...
Számomra az alázat mélyítéséről, a beismerésről szól ez a Lépés. Olyan beismerésekről, amelyekkel az aktív függőségem alatt nem voltam hajlandó sem szembenézni, sem pedig a másik embernek beismerni, az egom nem engedte. Féltem ugyanis attól, ha beismerem a hibáimat, tévedéseimet, nevetség tárgya leszek.
Engem ebben segít ez a Lépés.
Előfordulhat, hogy kissé szögletesen látom, viszont én sosem gondolkodtam ezzel a Lépéssel kapcsolatban olyasmin, hogy mi jót tettem ma, milyen örömöket szereztem magamnak, másoknak. Amikor hibázok, a Tizedik Lépés erősít meg abban, hogy nyugodtan felvállalhatom, beismerhetem, ettől még ember maradok, sőt...
És sosem merültem el ilyen szempontból a negatívításban, inkább megkönnyebbültem a beismeréstől, aztán elengedtem. Mivel elfogadom a beismeréssel - olykor már azért sikerül - a tökéletlenségemet, az elengedés is sokkal rugalmasabban működik.
Megjegyzés küldése