Azt hittük, hogy ha az Isten vagy Felsőbb Erőnk szavát akarjuk követni, ez holmi merev szabályokkal, valamiféle vezérlő kalauzzal egyenlő, melyeket egész életünkben be kell tartani.
Ma már másképp látjuk a dolgot. Azokat a merev szabályokat, a véget nem érő utasításokat, a tökéletességre való szakadatlan buzdítást nem Felsőbb Erőnk súgja a fülünkbe.
Isten szavai többnyire azok a csöndes, alig hallható szavak, melyeket intuíciónak, vagy ösztönnek nevezünk.
Nyugodtan azok lehetünk, akik vagyunk; hallgathatunk és bízhatunk magunkban. És hallgathatunk a Felsőbb Erő gyöngéd, szerető szavaira, melyeket fülünkbe súg.
Istenem, segíts ma, hogy megszabadulhassak a szégyenérzetre épülő merev szabályoktól. A szeretet, az odafigyelés, és a bizalom szabadságát választom.
A 12 Lépéses Program előtti életemben is meghallottam azokat a halk, csendes intéseket, amiket akkor úgy hittem, a lelkiismeretem súg nekem. Az esetek nyolcvan százalékában nem hallgattam rá, irányított az egom, a túl sokat akarásom, a türelmetlenségem... egy szóval a függőségem.
Nagyon nem akartam AA gyűlésre járni, úgy hittem, elég ha abba hagyom az ivást és majd én, egyedül megoldom az életemet. Mégis hallgattam a hangra, bármennyire szégyelltem magam, bármekkora bűntudatom volt. Évekig jártam három AA gyűlésre hetente, aztán amikor a városunkban megalakult az Al-Anon és az ACA, ezekre is. (AA - Anonim Alkoholisták; Al-Anon - Alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja; ACA - Anonim Felnőtt Gyermekek csoportja - mindhárom a 12 Lépéses Program Lépései és Hagyományai szerint működik - a jobb oldali hasábban a blogon, mindegyik elérhetősége megtalálható)
Pontosan nem tudok visszaemlékezni arra, mikor tudatosodott bennem az, hogy a hang amelyik szól bennem Isten hangja és amennyiben Rá hallgatok, semmi baj nem történhet.
Mindig is hittem azt, hogy van Isten. Én nem Istenfélő ember vagyok/voltam, hanem olyan, akinek az Istene egy szerető, megbocsátó és elfogadó Isten, hiszen Ő teremtett olyanná, amilyen vagyok. Hiszem és tudom, senki sem tud engem olyan mélyen és olyan mértékben elfogadni, mint a Szerető Istenem, még én, saját magamat sem. Szóval, úgy hiszem, könnyű volt ilyen szempontból az utam, ugyanis sosem akartam megfelelni egy vaskalapos, büntető Istenképnek.
Amikor az én akaratomat működtetem, sokkal halkabban hallom Isten szavát, olykor egyáltalán nem és amikor meg azt mondom, legyen meg a Te akaratod és úgy is élem az életemet, Rábízva, erősebben, világosabban szól hozzám.
Többször elgondolkodtam a szabad akarat kérdésén, és oda lyukadtam ki filozofálgatásaim közben, lehet, hogy inkább többször átok, mint áldás számomra. Persze azt nem tudhatom, mi lenne HA! nem lenne szabad akarat... talán mindannyian jók, szeretetteliek... tökéletesek lennénk? Mindannyian Istenek lennénk...
Nagyon nem akartam AA gyűlésre járni, úgy hittem, elég ha abba hagyom az ivást és majd én, egyedül megoldom az életemet. Mégis hallgattam a hangra, bármennyire szégyelltem magam, bármekkora bűntudatom volt. Évekig jártam három AA gyűlésre hetente, aztán amikor a városunkban megalakult az Al-Anon és az ACA, ezekre is. (AA - Anonim Alkoholisták; Al-Anon - Alkoholisták hozzátartozóinak a csoportja; ACA - Anonim Felnőtt Gyermekek csoportja - mindhárom a 12 Lépéses Program Lépései és Hagyományai szerint működik - a jobb oldali hasábban a blogon, mindegyik elérhetősége megtalálható)
Pontosan nem tudok visszaemlékezni arra, mikor tudatosodott bennem az, hogy a hang amelyik szól bennem Isten hangja és amennyiben Rá hallgatok, semmi baj nem történhet.
Mindig is hittem azt, hogy van Isten. Én nem Istenfélő ember vagyok/voltam, hanem olyan, akinek az Istene egy szerető, megbocsátó és elfogadó Isten, hiszen Ő teremtett olyanná, amilyen vagyok. Hiszem és tudom, senki sem tud engem olyan mélyen és olyan mértékben elfogadni, mint a Szerető Istenem, még én, saját magamat sem. Szóval, úgy hiszem, könnyű volt ilyen szempontból az utam, ugyanis sosem akartam megfelelni egy vaskalapos, büntető Istenképnek.
Amikor az én akaratomat működtetem, sokkal halkabban hallom Isten szavát, olykor egyáltalán nem és amikor meg azt mondom, legyen meg a Te akaratod és úgy is élem az életemet, Rábízva, erősebben, világosabban szól hozzám.
Többször elgondolkodtam a szabad akarat kérdésén, és oda lyukadtam ki filozofálgatásaim közben, lehet, hogy inkább többször átok, mint áldás számomra. Persze azt nem tudhatom, mi lenne HA! nem lenne szabad akarat... talán mindannyian jók, szeretetteliek... tökéletesek lennénk? Mindannyian Istenek lennénk...
Megjegyzés küldése