Napi meditáció - A tökéletesség elengedése - Augusztus 10. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

„A gyógyulás útján egyre tisztábban látom, hogy önmagam és egyéni túlérzékenységem elfogadása – akár önmagam kinevetése is – sokkal előrébb visz, mintha folyton piszkálnám magam és elvárom, hogy tökéletes legyek. Lehet, hogy erről szól ez az egész – önmagam feltétel nélküli elfogadásáról, szeretetéről és igényeim kielégítéséről.”

(Név nélkül)

Hagyj fel azzal, hogy tökéletességet vársz el magadtól és környezetedtől!

A tökéletesség elvárásával bosszantó, sőt szörnyű dolgot művelünk magunkkal és környezetünkkel is. Olyan helyzetet teremtünk, melyben se mások, se mi soha nem érezhetjük magunkat igazán jól. A tökéletesség elvárása olyan feszültté teheti az embereket, hogy – velünk együtt – sokkal több hibát követnek el, mint rendesen, mert idegesek és a hibákra összpontosítanak.

Ez nem jelenti azt, hogy megengedhetjük a helytelen viselkedést azzal az indokkal, hogy senki sem tökéletes. Nem jelenti azt, hogy ne legyenek határaink és ésszerű elvárásaink magunkkal és másokkal szemben.

De az elvárásaink legyenek ésszerűek. A tökéletesség elvárása nem az.

Az emberek hibáznak. Minél kevésbé idegesítjük, bátortalanítjuk el és nyomjuk el őket a tökéletesség elvárásával, annál jobb eredményt fognak produkálni.

A tökéletességre való törekvés félelmet ébreszt, sőt megbénít. Ilyen légkörben nem lehet harmonikus és jó teljesítményt nyújtani, önmagunk legjavát adni.

Jelölj ki határokat, és tartsd meg. Legyenek ésszerű elvárásaid. Igyekezz képességeid legjavát adni. Bátoríts erre másokat is, de tudd, hogy mindenki követ el hibát. Tudd, hogy a megélt tapasztalatokból tanul mindenki.

Néha fogyatékosságaink, és tökéletlenségünk határozza meg egyediségünket, ugyanúgy, ahogy egy műalkotás esetében. Ízlelgesd őket! Nevess rajtuk! Miattuk is szeresd magad!

Bátoríts másokat és magad arra, hogy a tőled telhető legjobbat tedd. Szeresd és ápold azt, aki vagy, és ezt tedd másokkal is. Azután pedig ismerd fel, hogy nemcsak úgy, véletlenül lettünk emberek – emberinek szántak és teremtettek.

Istenem, segíts ma elengednem azt az igényemet, hogy tökéletes legyek, és ne ragaszkodjam ésszerűtlenül mások tökéletességéhez. Ezt nem arra fogom használni, hogy elviseljem, ha mások bántanak, hanem arra, hogy elvárásaim egyensúlyban legyenek. Szeretettel és elfogadással teli, egészséges légkört teremtek magamban és magam körül. Bízom abban, hogy ezzel hozom ki a legtöbbet magamból és másokból.

Azon gondolkozom, hogy előző életemben mi indított el arra a saját magam és mások felöli túlzott elvárásra, hogy tökéletesek legyünk.
Legelőször ez jutott eszembe, mert engem a szüleim sosem dicsértek, éppen ezért azt az üzenetet kaptam, nem vagyok elég jó és így még jobb/tökéletes akartam lenni. Senki sem mondta, hogy tökéletes ember nincsen és azt sem, hogy nyugodtan hibázhatok, mert a hibáimból tanulhatok és lehetőleg legközelebb nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni.
Sem nekem, sem a körülöttem élő embereknek nem engedtem meg, hogy hibázzanak. Számomra ez a lehető legszégyenteljesebb dolog volt. Ráadásul úgy gondoltam, ha beismerem a hibáimat, mások kinevetnek értük, ezért inkább hosszas magyarázkodásokba kezdtem, azoknál a dolgoknál, ahol éreztem, talán ezzel még megmenthetem a megmenthetetlent. Rengeteg energiát követelt, hiszen folyamatosan feszült voltam.
A 12 Lépéses Programban tanulom - olykor elengedem, máskor meg visszaveszem - hogy tökéletes ember nincsen, éppen ezért én sem lehetek az. Amikor hibázok igyekszem azonnal beismerni. Emlékszem, a legelső beismerésem után micsoda megkönnyebbülés töltött el. Felszabadultam. Valamit kérdezett az ex férjem - azelőtt mindig és mindenre volt kapásból válaszom - és akkor egyszerűen csak ennyit válaszoltam, "nem tudom".
Amikor követem az érzéseimet, hallgatok rájuk, sokkal kevesebbet hibázok, mint azoknál az eseteknél, amikor beugrik az én akaratom (ego).
Mivel megengedem magamnak, hogy ésszerű határokon belül hibázhassak, - olykor még az ésszerűtlenek is előfordulnak -  ezért másokkal szemben sincsenek már olyan nagy elvárásaim.
Jól kitalálták a 12 Lépéses Program alapítói (Bill és Bob), hiszen a Tizedik Lépés gyakorlásával a hibáimat, tévedéseimet azonnal beismerhetem. A beismeréstől megkönnyebbülök, (alázat, belátás) hiszen vállalom azt, aki vagyok és máris mehetek tovább a saját utamon.(Tizedik Lépés - Folytattuk az önvizsgálatot és amikor hibásnak véltük magunkat, haladéktalanul beismertük.)