Sokan megkérdőjelezik és kifogásolják a másiktól való távolabbra helyezkedés gondolatát, amikor először találkoznak vele, mondván, hogy ez azt jelenti, nem törődünk az illetővel. Hitük szerint csakis azzal mutathatjuk ki, mennyire törődnek vele, ha aggódunk érte, ha azt akarjuk, hogy fogadják el, amit mi tartunk jónak számukra, s ha ezt mindenáron rá akarjuk erőltetni.
Azt hiszik, hogy az aggódásukkal és a kényszerítéssel az általuk kívánt eredményt érhetik el. Pedig nem mennek vele semmire. Ha történetesen nekik van igazuk, akkor sem kényszeríthetik rá a másikra.
Miközben a távolabbra helyezkedés elvét gyakoroljuk, fokozatosan felismerjük az igazságot. A távolabbra helyezkedés, különösen ha szeretettel párosul, bevált viselkedési forma.
Megtanulunk valami mást is. A távolabbra helyezkedés – mások irányításáról való lemondás – minden kapcsolatnak javára válik. Ajtót nyit a lehető legjobb eredmény előtt. Csökkenti a frusztrációt, felszabadít, hogy mi is, mások is békében és harmóniában élhessünk.
Megengedi, hogy Felsőbb Erőnk is közbelépjen.
Ma bízom a szeretettel párosuló távolabbra helyezkedésben. Belátom, hogy nem csak én engedem el a dolgot, hanem egyúttal hagyom, hogy Isten kifejtse hatását. Szeretek másokat, de magamat is szeretem.
Igen, én is régebben úgy hittem, ha nem aggódom a gyerekeimért, ha nem mondom meg nekik azt, szerintem mi a legjobb számukra, ha nem erőltetem rájuk a saját elképzeléseimet olykor, akkor már nem is törődöm velük.
Ma már tudom, hogy a függőségeimmel és a belőlük eredő gondolkodásmóddal meggátoltam azt, hogy felelősséget vállaljanak bizonyos tetteikért, mondván, nem baj, ha nem sikerül, majd anya megoldja. ( pár nappal ezelőtt egyik meditációnál már megírtam az ezzel kapcsolatos változásomat, most nem bocsátkoznék ismétlésbe)
Nehéz megtalálnom a közép utat, olykor sikerül, máskor meg nem. Könnyebb helyzetben vagyok, amikor elfáradok, mert ilyenkor nincsen erőm, sem kedvem ahhoz, hogy ezredszerre is elmondjam a dolgokat. Persze fáradság nélkül is működik.
Már nem magyarázom meg minden mondatomat azoknak az embereknek, akik nem értik a szavam, mert én tudom és megengedem nekik azt, hogy ők is megtapasztalhassák és egyszer megtudhassák. Ehhez szükséges az alázatot gyakorolnom.
Észrevettem, hogy hasznos számomra a távolabbra helyezkedés, mert olyankor több időm és energiám van saját magammal is foglalkoznom. Nem a másik ember jár folyton az eszembe, nem az érte való aggódás tölti ki az időmet és veszi el saját magamtól az energiát.
Ma már tudom, hogy a függőségeimmel és a belőlük eredő gondolkodásmóddal meggátoltam azt, hogy felelősséget vállaljanak bizonyos tetteikért, mondván, nem baj, ha nem sikerül, majd anya megoldja. ( pár nappal ezelőtt egyik meditációnál már megírtam az ezzel kapcsolatos változásomat, most nem bocsátkoznék ismétlésbe)
Nehéz megtalálnom a közép utat, olykor sikerül, máskor meg nem. Könnyebb helyzetben vagyok, amikor elfáradok, mert ilyenkor nincsen erőm, sem kedvem ahhoz, hogy ezredszerre is elmondjam a dolgokat. Persze fáradság nélkül is működik.
Már nem magyarázom meg minden mondatomat azoknak az embereknek, akik nem értik a szavam, mert én tudom és megengedem nekik azt, hogy ők is megtapasztalhassák és egyszer megtudhassák. Ehhez szükséges az alázatot gyakorolnom.
Észrevettem, hogy hasznos számomra a távolabbra helyezkedés, mert olyankor több időm és energiám van saját magammal is foglalkoznom. Nem a másik ember jár folyton az eszembe, nem az érte való aggódás tölti ki az időmet és veszi el saját magamtól az energiát.
Megjegyzés küldése