A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. június 9., szerda.


Június 9.
Pánik.

„Kevés olyan helyzet akad, melyen azzal segíthetünk, ha elveszítjük a fejünket.”
(Ne függj többé senkitől!)
Ne ess pánikba!
Ha valaki történetesen egy nagy tavat úszik át, és egyszer csak arra figyel, mekkora távolságot kell még megtennie, elkezdhet összevissza csapkodni és el is merülhet – nem azért, mert nem tud úszni, hanem, mert pánikba esett.
Nem a feladat, hanem a pánik az ellenségünk.
Sokszor lehetnek olyan pillanataink, amikor úgy érezzük, a dolgok összekuszálódtak, és maguk alá gyűrnek. Olykor úgy érezzük, képtelenek vagyunk elvégezni mindazt, amit el kell végeznünk.
Lehet, hogy ha munkánkban ilyen feladattal találkozunk, vagy magunkon kell változtatnunk vagy családi életünkön.
Azt hisszük, segíthet, ha előretekintünk, és magunk előtt látjuk az egész feladatot. De, ha egyszerre pillantjuk meg mindazt, amit tennünk kell, természetes, hogy pánikba eshetünk. Érezd át a félelmet, aztán hagyd eltávozni! Fordítsd el szemed a jövőről és a feladat irdatlan nagyságáról! Nem kell mindent ma, egyszerre elvégeznünk.
A mai napra összpontosíts! Arra az elgondolásra, hogy ma jól fog menni! Csak annyit kell tennünk, hogy arra koncentráljunk, ami a célhoz vezető úton, a mai napon megteendő lépés. Mindig lesz elegendő erőnk arra, hogy békésen elvégezzük a mai feladatot, és eljussunk a holnap küszöbére.
A pánik ezt a folyamatot állítja meg. A bizalom és a helyes cselekvés továbbviszi. Végy mély lélegzetet! Nyugodj meg! Bízzál! Cselekedj a mai útmutatás szerint!
Kicsit tapossuk a vizet, hogy el ne merüljünk, amíg vissza nem nyerjük nyugalmunkat. És ha megnyugodtunk, bizalommal telve továbbúszhatunk. Egyszerre csak egy karcsapásra figyelünk! Ha megtesszük ezt az egyet, máris továbbjutunk. Ha elfáradunk, lebeghetünk kicsit – de csak ha nyugodtak vagyunk. Hamarabb partot érünk, mint gondolnánk.
Ma hiszek abban, hogy minden jól fog menni. Vezetnek, de egyszerre csak egy napra kapok útmutatást. Energiámat arra összpontosítom, hogy ezt a napot a legjobb képességeim szerint éljem meg. Ha a pánik kerülget, abbahagyom a munkát, és külön problémaként foglalkozom a pánikkal.

Régebben egészében néztem a feladataimat, nem csak az aznapi teendőkre koncentráltam és éppen ezért egészen addig nyomott a súlyuk, amíg el nem végeztem őket. Folyton az járt a fejemben, mikor lesz már vége, mikor jutok a végére és nem azzal foglalkoztam, hogy meglássam a valóságot, azt, hiszen minden nap tettem érte.
A 12 Lépéses Programban tanlom azt, hogy a mai napban éljek, az itt és mostban, bár nem működik maradéktalanul ez nálam, bevallom, többször kikukucskálok a múlt és a jövő felé. Ilyenkor a félelem figyelmeztet és a beazonosításával vissza tudok jutni a jelenbe.
Amikor észreveszem, hogy a jövőtől való félelem és az önbecsülésem hiánya összezavar, visszahozom magam a jelenbe és azt mondom, itt és most nincsen mitől tartanom és az elvégezendő részfeladatra koncentrálok. Ez a módszer minden egyes esetben segít.
Például nyomasztanak a nagyobb ünnepek - Karácsony, Húsvét, Születésnapok...
Rengeteg a teendőm ilyenkor - mint minden háziasszonynak - és rosszabb állapotomban szoktam ezzel a mondattal lázadni, rám erőszakolják, pedig nem is kértem belőlük.
Aztán belátom, ezen nem tudok változtatni - csakis azzal, ha ülök a babérjaimon és nem sütök-főzök, viszont ekkora önzést nem engedek meg magamnak - és lassan elkezdem tervezni azt, mit sütök egyik napon és mit főzök és a másikkal ugyanígy teszek.
Összeírom a hozzávalókat, kiszámolom körülbelül mennyi pénzbe fog kerülni, becsomagolom az ajándékokat. (idén már Szenteste előtt két nappal állt a karácsonyfánk, valahogy olyanom volt, hogy előbb díszítsem fel... jó volt esténként nézni a színesen villogó égőket és hallgatni a halk zenét, mert kérem zenélős égőink vannak...)
Pár éve, már Karácsony előtt két nappal elkezdem a főzést, kocsonya, húsleves.
Aztán Szenteste napján sütök, legalább kettő félét és elkészítem a fokhagyma mártást, ezt esszük ebédre a húslevesből félrerakott hússal. Vacsorára sincsen gondom, mert már készen van a kocsonya. Tehát, csak a sütikre kell koncentrálnom. Előfordult olyan év, amikor szentestére készítettem rántott halat, károlyi salátával, ekkor csak egy félét sütöttem, a másikat Karácsony első napjára hagytam és előtte való nap már elkészítettem a károlyi salátát. Legalább volt ideje összeérni a hűtőszekrényben.
Első nap, csak a húsleves befőzésével van dolgom, és az ebéd elkészítésével. Esetleg egy torta sütése is belefér, hogy második napon csak az ebédre kelljen koncentrálnom. És igyekszem minden egyes esetben az adott feladattal foglalkozni, benne lenni és nem arra gondolni, Istenem, holnap folytathatom az egészet, mikor lesz már vége... pedig szoktam, bekúszik az agyamba, aztán gyorsan elhessegetem, visszarántom magam az itt és mostba...

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |