A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. június 6., vasárnap.


Június 6.
A készenlét ajándéka.

„Teljesen készen állunk arra, hogy Isten összes jellembeli fogyatékosságunkat elvegye tőlünk.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Hatodik Lépése)
A Hatodik Lépésig úgy jutunk el, hogy az első ötön, legjobb képességeink szerint és szorgalmasan munkálkodunk. Ez a munka nagy változást készít elő szívünkben: nyitottá válunk arra, hogy egy nálunk nagyobb erő – Isten – megváltoztasson bennünket.
Hosszú és nehéz lehet az ehhez a hajlandósághoz vezető út. Sokunknak kemény küzdelmet kell vívnia valamely viselkedésmóddal vagy érzéssel, amíg felkészül arra, hogy elengedje. Újra és újra látnunk kell, hogy a régi harci taktika, amely azelőtt megvédett, nem jó semmire.
Azok a jellembeli hiányosságok, melyekre a Hatodik lépés utal, régi túlélési viselkedésmódjaink voltak, amikor másokkal, az életükkel, önmagunkkal birkóztunk. De most utunkat állják. Itt az ideje, hogy odébb toljuk őket.
Bízz benne, hogy elengedheted, ami már nem válik hasznodra! Bízz abban, hogy ez a változás a szíved mélyén megy végbe!
Istenem, segíts, hogy elengedhessem jellembeli fogyatékosságaimat. Segíts, hogy elmémben és lelkemben tudjam, készen állok önpusztító viselkedésmódjaim elengedésére, melyek gátolják és korlátozzák az életemet.

Már több meditációnál megemlítettem, hogy a 12 lépéses Program előtti életemet a kezeletlen ösztöneim, kezeletlen és nevükön nem nevezett érzéseim irányították.
A legnagyobb ajándéka számomra a 12 Lépéses Programnak, hogy tudatosabb életet élhetek a segítségével, lett/van kapcsolatom saját magammal.
Megtapasztaltam, minden Lépésnél, - kivéve az Első Lépés első felét, mert azt beton biztosan tudom, érzem és elfogadom - hogy időszakosan képes vagyok élni és időszakosan visszaveszek egy darabot a betegségemből. Nem tudom folyamatosan működtetni a Lépéseket, nem tudom a mai napon sem folyamatosan és maradéktalanul élni őket. Azt gondolom, ez nem is baj, ettől vagyok ember és nem tökéletes valaki, aki Isten. (pedig de sokszor hittem ezt magamról!)
Úgy tanultam, elég a hajlandóság bennem ahhoz, hogy élhessem a Lépéseket és feladjam valamelyik jellembéli fogyatékosságomat. A hajlandóság a kulcs...
A legnehezebb volt feladnom, az irigységet és a féltékenységet. Hosszú évekbe telt és hálás vagyok azért, mert egy ideje már nem szükséges szenvednem miattuk. Amikor mégis előjönnek belőlem valakivel kapcsolatban, azonnal a valóságra fókuszálok, ami megmutatja nekem, nincsen okom senkire sem féltékenykednem és irigykednem.
Megtanították nekem az előttem járók, hogy a 12 Lépéses Program alapja, az Első Lépés, első fele, csakis ezután jöhet a többi Lépés és sorban, mert egyik épül a másikra. Ez nagyon érdekesen alakult nálam. A józanodásom első pár hónapjában szükséges volt ebéd után lepihennem, nagyon fáradékony voltam, nem szokott hozzá még a szervezetem az ital adta plusz megvonásához. Egyik ebéd utáni szunyókálásomból a telefon csörgése ébresztett fel, a volt barátnőm hívott. Csípőből támadtam, csúnyán megmondtam neki a magamét, közöltem vele, hogy épp aludtam és letettem a telefont. Rosszul éreztem magam ettől. Mellettem, az ágyon volt a kis kártya, ami tartalmazta a 12 Lépést, 12 Hagyományt és az imát, amit minden 12 Lépéses Program gyűlésén elmondunk. Elkezdtem olvasni a 12 Lépést és amikor a Tizedik Lépéshez értem (
"Folytattuk az önvizsgálatot és amikor hibásnak éreztük magunkat, haladéktalanul beismertük."), máris a telefon felé nyúltam, tárcsáztam a volt barátnőm számát és bocsánatot kértem tőle, az előbbi bántó és sértő viselkedésem miatt. Felszabadító érzés volt, előtte ilyesmit nem csináltam!
Tehát, saját életem példája megmutatta számomra azt, hogy nekem az Első Lépés után, a Tizedik Lépés következett. Természetesen, halványan megérintettek a köztes Lépések is, főleg a Második és a Harmadik Lépés és gyakoroltam a mindennapos telefon beszélgetések alkalmával, amit a szponzorommal bonyolítottam le, a Negyedik és az Ötödik Lépést is.
Az, hogy teljességgel készen álljak arra, hogy Isten megszabadítson a jellembéli hiányosságaimtól, akkor fog bekövetkezni, amikor teljességgel feladom az én akaratomat és csakis arra fogok figyelni és folyamatosan, amit Isten súg nekem és ennek fogok eleget tenni a nap minden percében.
Sokat segít nekem ebben, a
"Csak a mai nap" ajánlásából a következő:"Tegyél meg minden nap kettő dolgot, amit nagyon nem akarsz megtenni." 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |