Március 11.
A zavar elengedése
Néha nem tudjuk, hogyan tovább.
Összezavarodunk, mintha felhő ereszkedne agyunkra. Nem tudjuk, mi legyen a következő lépés, milyen irányba tartsunk. Ilyenkor kell megállnunk, útmutatást kérnünk és megpihennünk. Ilyenkor kell elengednünk a félelmet. Várj! Érezd a zavart és a káoszt, azután bocsásd el! Az ösvény magától meg fog mutatkozni. Kiderül, mi legyen a következő lépés. Most még nem kell tudnunk, idejében meg fogjuk tudni. Bízz ebben! Lazíts és bízzál!
Ma várni fogok, ha az út nem világos. Bízom abban, hogy a káoszból világosság lesz.
A Programba kerülésem előtt, rengeteg energiám ment el arra, mert úgy éreztem, hogy egy adott problémát ott és azonnal KELL megoldanom. Senki nem tanított meg a kivárás képességére, arra, hogy időt adjak magamnak, üljek le, nyugtassam meg magam és arra, hogy nem élet halál kérdése az egész. Azonnal akartam a megoldást és a hiszti szélére kerültem, amikor ez nem volt meg.
A 12 Lépéses Csoportokban tanultam azt meg, hogy ilyenkor üljek le, nyugodjak meg, ha szükséges, aludjak egyet rá, amíg megtalálom a megoldást. Minden esetben megtaláltam, a gondom távolabb helyezésével. Sikerült eltávolodnom tőle, éppen ezért nem csak a problémát láttam, hanem sikerült észrevennem - mert helyet adtam neki - a megoldást is.
A 12 Lépéses Csoportokban tanultam azt meg, hogy ilyenkor üljek le, nyugodjak meg, ha szükséges, aludjak egyet rá, amíg megtalálom a megoldást. Minden esetben megtaláltam, a gondom távolabb helyezésével. Sikerült eltávolodnom tőle, éppen ezért nem csak a problémát láttam, hanem sikerült észrevennem - mert helyet adtam neki - a megoldást is.
Megjegyzés küldése