A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. március 8., hétfő.


Március 8.
Megadás

„Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket Isten gondjaira bízzuk.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Harmadik Lépése)
Igazán erősek akkor leszünk, ha megadjuk magunkat egy nálunk nagyobb erőnek. Így erőnkkel új módon, hatékonyabban élhetünk. Erősebbek leszünk, mint hinni mertük.

Megnyílnak előttünk az ajtók. Megnyílnak az ablakok. Új lehetőségek bukkannak fel. Energiánk szabadon áramlik olyan területekre és úgy, ahol és ahogyan nekünk jó. Szinkronba kerülünk élettervünkkel, és elfogadjuk helyünket az univerzumban.

Mert van ilyen terv, és van helyünk is. Az univerzum megnyílik előttünk, és helyet ad nekünk, ahol meglesz mindenünk. De jó lesz!

Ha nyitottá válunk rá, birtokba vehetjük erőnket. Tovább kell lépnünk az erőtlenségnél és kiszolgáltatottságnál. Átmeneti állomás ez csupán, ahol újraértékeljük magunkat, és rájövünk, hogy ott próbálunk hatalomhoz jutni, ahol nincs rá felhatalmazásunk.

Akkor vesszük igazán birtokba erőnket, ha megadjuk magunkat. Hadd jöjjön el az erő magától értetődő természetességgel. De hiszen már itt van. A miénk.

Ma igyekszem megérteni, mit jelent erőm birtokbavétele. Elfogadom erőtlenségemet azokban a dolgokban, melyeken nem tudok változtatni, elfogadom a nekem szánt erőt.

A megadáshoz, az elfogadáson és az elengedésen keresztül vezet az út.
Amikor belép az ÉN akaratom, nincsen megadás, ott kezdődik a küzdelem. A küzdelemmel rengeteg energiát veszítek, mert semmi mást nem csinálok, mint görcsösen rászűkülök arra az egyfajta megoldásra, ami SZERINTEM a legjobb számomra. Ilyenkor nem élem a Harmadik Lépést. Amikor sikerül feladnom az akaratomat, belép az ego helyére az alázat és máris könnyeben mennek a dolgaim, elmúlik a görcsös igyekezet, a félelem, helyébe lép az elfogadás, a béke. Csakis ilyenkor élem a jelent, az én akaratommal a múltban elkövetett hibáim feletti bosszúság és a jövőtől való félelmeim irányítanak.  

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |