Március 22.
Ne légy áldozat!
Jó, ha van egy jó napod. Jó, ha úgy érzed, helyesen cselekszel, jó úton jársz, és ura vagy az életednek.
Sokan azt tanultuk, és beillesztettük túlélési stratégiánkba, hogy akkor figyelnek ránk és ismernek el bennünket, ha áldozatok vagyunk. Ha az életünk csapnivaló, elviselhetetlenül nehéz, igazságtalan és irányíthatatlan, gondoljuk, akkor mások majd elfogadnak és szeretni fognak.
Lehet, hogy olyan emberektől tanultuk ezt, akik szintén azt tanulták, hogy a túlélés ára az áldozat-szerep.
Nem vagyunk áldozatok. Nem kell áldozattá válnunk. Nem kell kiengedni kezünkből életünk irányítását ahhoz, hogy megkapjuk az áhított figyelmet és szeretetet. Valójában ez a fajta szeretet nem így érhető el. Azt a szeretetet, amelyre igazán vágyunk, és amire szükségünk van, csakis saját erőnk birtokában kaphatjuk meg. Megtanuljuk, hogy akkor is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon, ha néha jól esik rátámaszkodni valakire. Megtanuljuk, hogy valójában nem is ők tartanak meg álltukban. Csak mellettünk állnak.
Mindnyájunknak vannak rossz napjai, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, amikor szomorúak vagyunk és félünk. De a rossz napokkal és borongós érzésekkel is megküzdhetünk, ha nem az áldozat szerepét vállaljuk, hanem a felelősséget önmagunkért.
Jó, ha van egy jó napunk. Talán nem sok mondanivalónk lesz róla, de annál jobban élvezzük.
Istenem, add, hogy megszabadulhassak attól a kényszertől, hogy áldozat legyek. Segíts elengednem azt a hiedelmet, hogy áldozattá kell válnom, ha azt akarom, hogy szeressenek és figyeljenek rám. Olyan emberekkel végy körül, akik akkor szeretnek, ha élni tudok az erőmmel. Segíts, hogy jó napjaim legyenek, és élvezhessem őket.
Az áldozat szerepről régebben a nélkülözhetetlenség jutott először eszembe. Úgy gondoltam, ha egy személyben magamra veszem a két család terheit (anyuékét és az enyémet) megbecsülnek, szeretni fognak és tisztelnek. Jóval később jöttem rá arra, amikor egy volt barátnőm életét párhuzamba vontam a sajátoméval, (ő is az áldozat szerepet választotta), hogy nem érzek iránta tiszteletet és megbecsülést sem, egyszerűen kihasználtam. Értékes viszont annál kellemetlenebb felismerés volt ez a részemről, a saját jellembéli fogyatékosságaimat nézve. Aztán elkezdtem sepergetni a saját házam táján és megláttam, engem sem tisztelnek és nem is becsülnek meg, CSAK! kihasználnak. Elszomorító volt és legalább akkora sokk, mint amikor a volt barátnőmmel kapcsolatos érzéseimet vizsgálgattam. Mit tudtam csinálni? Elfogadtam a gyengeségemet. Gyengeségem az erősségem. (kedvenc szlogenem!)
Sokáig tartott míg lassan változtatni tudtam az áldozat szerepemen. Anyuék nem értették, aktív függőségükből kifolyólag. Azt hitték, már nem szeretem őket, mert sorra raktam le a felvett terheket. Ez nem jelentette azt, hogy ezután már nem segítettem nekik. De igen, segítettem, viszont amikor készen voltam, tettem a számomra fontos és építő és kedves dolgokat. Eleinte nagyon furcsa volt ez nekem, viszont alkalmaztam az Al-Anon egyik tanítását, "tégy úgy mintha" és később belejöttem. Sikerült - ez a mai napon is így van - időt szakítanom saját magamra.
Sokáig tartott míg lassan változtatni tudtam az áldozat szerepemen. Anyuék nem értették, aktív függőségükből kifolyólag. Azt hitték, már nem szeretem őket, mert sorra raktam le a felvett terheket. Ez nem jelentette azt, hogy ezután már nem segítettem nekik. De igen, segítettem, viszont amikor készen voltam, tettem a számomra fontos és építő és kedves dolgokat. Eleinte nagyon furcsa volt ez nekem, viszont alkalmaztam az Al-Anon egyik tanítását, "tégy úgy mintha" és később belejöttem. Sikerült - ez a mai napon is így van - időt szakítanom saját magamra.
Megjegyzés küldése