Március 31.
Pénzügyek
Gyógyulásunk része az önmagunkért vállalt anyagi felelősség. Egyesek közülünk nehéz anyagi körülmények között élhetnek, s ennek különféle okai lehetnek.
Gyógyulási koncepciónk – ideértve a Tizenkét Lépéses programot – foglalkozik anyagi problémákkal is: azzal, hogyan vehetjük kézbe életünknek ezt a területét.
Tedd meg a szükséges lépéseket, még akkor is, ha ez, mondjuk, azt jelenti, hogy 5000 dolláros adósságodat havi 5 dolláros részletekben fogod törleszteni.
Kezdd ott, ahol vagy, és azzal, amid van. Más problémás területekhez hasonlóan, az elfogadás és a hála révén megsokszorozhatjuk, amink van.
A pénzzel kapcsolatban nem célra vezető, ha „úgy teszünk, mintha…” Ne tölts ki semmilyen csekket, míg nincs rá a bankban a fedezet! Ne költsd el azt, ami még nem a tiéd! Ha túl kevés a pénzed a túléléshez, minden szégyenkezés nélkül használd egyéb forrásaidat.
Tűzz ki célokat!
Higgy abban, hogy a pénz dolgában is a legjobbat érdemled!
Higgy abban, hogy Isten törődik a pénzügyeiddel is!
Engedd el a félelmedet, és bízzál!
Ma arra összpontosítok, hogy felelősséget vállaljak jelenlegi anyagi körülményeimért, függetlenül attól, mennyire érzem nyomasztónak életemnek ezt a területét.
Míg aktív függő életet éltem, a jó Isten pénze sem volt elég nekem, aminek vonzata, a folyamatos tartozás volt, szorongás, félelem.
A 12 Lépéses Programban, a nemet mondás és a türelem, alázat segítségével tanulom a fontossági sorrendet az anyagiak területén is. A szponzorom azt ajánlotta, ahogy pénz áll a házhoz, azonnal fogjam a feladandó csekkeket és gondolkozás nélkül rohanjak a postára. Az volt ugyanis a probléma, hiába készítettem ki előre a csekkeket, hiába terveztem el, amint a postás meghozza a pénzt azonnal feladom őket, a betegségem mást sugalmazott. Azt sugdosta, majd a következő pénzből kifizetem egy részét, nyugodtan vegyem meg a gyerekeimnek amit az üzlet kirakatában láttam. És bizony legtöbb esetben erre a hangra hallgattam. Amikor a szponzorom elmondta, szerinte mit kéne tennem, a lényeg számomra az volt NE GONDOLKOZZAK csak menjek és adjam fel. Így is tettem.
Volt még egy változtatásra szoruló dolgom a pénzzel kapcsolatban. Elköltöttem azt, ami még nem is volt otthon. A gyerekeim apja x összeget ígért, hogy hazahoz a hét végén. Én meg - mondjuk katalógusból rendeltem valamit - előre elköltöttem azt, ami még a kezemben sem volt. Aztán többször előfordult, hogy közbejött valami, esetleg visszamondták a munkát vagy más időpontra helyezték vagy mégsem kellett annyi mindent csinálni és kevesebb lett a pénz és akkor voltam nagy bajban. Szó szerint kattogott az agyam, sakkoztam az otthon lévő összeggel, mit, hogyan tudok kifizetni, miből fogunk megélni a következő fizetésig. Borzasztó volt!
Eleinte nem értettem mit csinálok rosszul, csak bántottam magam érte, míg nem egyszer rájöttem, azzal a pénzzel gazdálkodok, ami még nincs is! Ettől fogva sokkal jobban figyeltem. Nem mondom azt, hogy nem csábulok el ma is, persze, hogy visszacsúszkálok a régi, megszokottba, viszont már sokkal ritkábban. A fontos és lényeges számomra az volt, hogy megtaláljam az okát és amikor rájöttem, a megoldás is sokkal könnyebben ment.
A kényszerköltekezéssel is vigyáznom kell, szükséges féken tartanom. Régebben a költekezés, a vásárlás adott nekem nagy örömet és boldogságot, sőt, most, hogy így elgondolkoztam rajta, talán még hatalmat is. Egyszer beindult a folyamat, addig nem álltam meg, amíg egy fillér volt a zsebemben. Utána meg átkoztam magam, hogy mennyire ostoba vagyok, milyen helyzetbe sodortam magam és a családomat. Ezt is a 12 Lépéses Programba kerülésem után tudtam megfejteni. Az Al-Anonban jöttem rá arra, hogy az üres szeretet tankomat próbáltam a költekezéssel feltölteni és a családom többi tagjának a szeretetét akartam a különféle ajándékokkal megvenni.
Ahhoz, hogy gyógyítani tudjam bármelyik függőségemet, legelőször szembe kellett vele néznem és a nevén neveznem, felvállalnom, amíg ezt nem tettem meg, értetlenül álltam saját magam előtt és irányított tovább a betegségem, bármennyire is akartam változtatni.
A 12 Lépéses Programban, a nemet mondás és a türelem, alázat segítségével tanulom a fontossági sorrendet az anyagiak területén is. A szponzorom azt ajánlotta, ahogy pénz áll a házhoz, azonnal fogjam a feladandó csekkeket és gondolkozás nélkül rohanjak a postára. Az volt ugyanis a probléma, hiába készítettem ki előre a csekkeket, hiába terveztem el, amint a postás meghozza a pénzt azonnal feladom őket, a betegségem mást sugalmazott. Azt sugdosta, majd a következő pénzből kifizetem egy részét, nyugodtan vegyem meg a gyerekeimnek amit az üzlet kirakatában láttam. És bizony legtöbb esetben erre a hangra hallgattam. Amikor a szponzorom elmondta, szerinte mit kéne tennem, a lényeg számomra az volt NE GONDOLKOZZAK csak menjek és adjam fel. Így is tettem.
Volt még egy változtatásra szoruló dolgom a pénzzel kapcsolatban. Elköltöttem azt, ami még nem is volt otthon. A gyerekeim apja x összeget ígért, hogy hazahoz a hét végén. Én meg - mondjuk katalógusból rendeltem valamit - előre elköltöttem azt, ami még a kezemben sem volt. Aztán többször előfordult, hogy közbejött valami, esetleg visszamondták a munkát vagy más időpontra helyezték vagy mégsem kellett annyi mindent csinálni és kevesebb lett a pénz és akkor voltam nagy bajban. Szó szerint kattogott az agyam, sakkoztam az otthon lévő összeggel, mit, hogyan tudok kifizetni, miből fogunk megélni a következő fizetésig. Borzasztó volt!
Eleinte nem értettem mit csinálok rosszul, csak bántottam magam érte, míg nem egyszer rájöttem, azzal a pénzzel gazdálkodok, ami még nincs is! Ettől fogva sokkal jobban figyeltem. Nem mondom azt, hogy nem csábulok el ma is, persze, hogy visszacsúszkálok a régi, megszokottba, viszont már sokkal ritkábban. A fontos és lényeges számomra az volt, hogy megtaláljam az okát és amikor rájöttem, a megoldás is sokkal könnyebben ment.
A kényszerköltekezéssel is vigyáznom kell, szükséges féken tartanom. Régebben a költekezés, a vásárlás adott nekem nagy örömet és boldogságot, sőt, most, hogy így elgondolkoztam rajta, talán még hatalmat is. Egyszer beindult a folyamat, addig nem álltam meg, amíg egy fillér volt a zsebemben. Utána meg átkoztam magam, hogy mennyire ostoba vagyok, milyen helyzetbe sodortam magam és a családomat. Ezt is a 12 Lépéses Programba kerülésem után tudtam megfejteni. Az Al-Anonban jöttem rá arra, hogy az üres szeretet tankomat próbáltam a költekezéssel feltölteni és a családom többi tagjának a szeretetét akartam a különféle ajándékokkal megvenni.
Ahhoz, hogy gyógyítani tudjam bármelyik függőségemet, legelőször szembe kellett vele néznem és a nevén neveznem, felvállalnom, amíg ezt nem tettem meg, értetlenül álltam saját magam előtt és irányított tovább a betegségem, bármennyire is akartam változtatni.
Megjegyzés küldése